A világ legdurvább ultramaratonját 28 év alatt csak 14-en fejezték be

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A címlapról ajánljuk

Amíg 2013-ban a New York Times újságírója és egy dokumentumfilmes stáb nem kísérte el a tennesseei Barkley-maraton versenyzőit, az egész verseny létezése titok volt az ultramaratonisták szűk körén kívül – és igazából a körön belül is sokan csak egy legendának hitték. Pedig az extrém maraton létezik, már 28 éve, és azalatt mindössze 14 embernek sikerült végigfutnia. Aki megcsinálta, és aki elbukott, egyaránt ezt tartja a legkeményebb sportversenynek a világon.

James Earl Ray

A Barkley-t egy Gary Cantrell nevű amerikai férfi találta ki, amikor bekerült a hírekbe, hogy James Earl Ray (Martin Luther King Jr. merénylője) megszökött a Brushy Mountain State Penitentiary börtönből, és több mint 50 óra alatt 8 mérföldet (13 km) sikerült menekülnie Tennessee erdőkkel borított hegyei között az üldözői elől. Cantrell ide, az azóta bezárt börtön környékére, egy nemzeti parkba álmodta meg a világ legdurvább terepfutó versenyét.

Az első Barkley-maratont 1986-ban rendezték meg, akkor még csak 50 mérföld (80 km) távon, 24 órás időlimittel, de egy versenyzőnek sem sikerült célba érnie. Az első sikeres teljesítő 1988-ban Ed Furtaw, becenevén Fagyott Ed volt. A reakció: a következő évtől a távot 100 mérföldre (161 km) emelték. De a verseny nem csak a táv miatt durva.

A pálya egy nemzeti parkban, háborítatlan erdőség közepén húzódik. valójában pálya csak papíron létezik, a valóságban nem utat vagy ösvényt követ, hanem csak egy vonal az erdőben.
A teljes szintkülönbség, amit 100 mérföld alatt lefutnak a versenyzők, több mint 16 ezer méter. Mintha kétszer megmászná az ember a Mount Everestet a tengerszintről.
A versenyző egyedül van, nem kísérheti segítő, és csak annyi élelem és víz áll a rendelkezésére, amit magával visz. A verseny öt, egyenként 20 mérföldes körből áll, a körök elején vehet magához a versenyző utánpótlást a parkolóban a kocsijából. Az utolsó kör minden versenyzőnek egyéni utat jelöl ki, hogy egymást se segíthessék.
Mobiltelefont, GPS-t tilos használni, sok versenyző egyszerűen eltéved, és emiatt adja fel.
Minden 20 mérföldes kört 12 órás szintidő alatt kell teljesíteni, akinek ez nem sikerül, azt kizárják. Ezt észben tartva lehet pihenni vagy aludni verseny közben.
A verseny kora tavasszal van, ilyenkor éjjelente fagypont közelébe is eshet a hőmérséklet az erdőben
A pontos nyomvonal titkos, minden évben változik, és csak hat órával a start előtt kapják meg a versenyzők. A pálya 10 pontján könyvek vannak elrejtve, ezekből a futóknak a rajtszámuknak megfelelő oldalt kell kitépni, és a célban bemutatni, bizonyítva, hogy nem csaltak.

Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy a versenyt a többség nem tudja teljesíteni. Máig összesen 800-an futottak neki, és mindössze 14-en értek célba. Minden évben csak 35 futó indulhat, őket ajánlásokon keresztül, titkos nevezési procedúrán át válogatja ki a vezetőség. Néha híres ultramaratonisták is elindulnak, de inkább ódzkodnak a Barkley-től, mondván, a terep és a körülmények miatt ez nem annyira futóbajnokság, inkább túlélőverseny.

És hogy milyen érzés befutni? A 14-ből az egyik teljesítő, a gyanúsan magyar nevű John Fegyveresi azt mesélte a New York Timesnak, hogy a célba érés után megevett egy vödör csokifagyit, aztán elájult. Másfél napot maradt pihenni a parkban, mire úgy érezte, hogy újra tud járni, és hazaindult autóval. Húsz mérföld után elaludt a volán mögött, így betért egy hotelbe, ahol újabb 16 órát aludt egyfolytában. Fegyveresi egyébként megcsinálta a magát a világ legkeményebb futóversenyeként hirdető Badwatert is a Halál völgyében, de azt mondja, az semmi a Barkley-hez képest. „Lehet hogy 40-50 fokban kell futnod 200 kilométert, de legalább sík a terep, nem tévedsz el, vannak segítőid, és nem kell cipelned semmit.” A Badwaternél 40 kilométerrel rövidebb hegyi verseny teljesítéséhez Fegyveresinek 21 órával több időre volt szüksége.

Időközben egyébként a bevezetőben említett dokumentumfilm is elkészült, ha van egy szabad fél órája, nézze most meg velünk!