A Pixar kétszer letörölte a Toy Story 2-t

2014.10.13. 09:17

1998-ban 150 ember dolgozott a Toy Story 2 animációin, világításán, modellezésen. Ugyanekkor 200-250 dolgozott az Egy bogár életének befejezésén. Oren Jacob, a Pixar akkori informatikai igazgatója az irodájában éppen a fő karakter, Woody fájlait nézegette, amikor észrevette, hogy egyre kevesebb fájlt lát. Aztán elkezdett eltűnni a többi karakter is.

Valaki véletlenül lefuttatta az rm -r -f * parancsot, ami az aktuális könyvtártól lefele letöröl minden fájlt. A probléma az volt, hogy valaki a projekt főkönyvtárában adta ki a parancsot, így szépen mindent elkezdett letörölni, ami addig elkészült a filmből. A tettes bárki lehetett, a Pixarnál akkor úgy működtek a dolgok, hogy mindenkinek volt írási és olvasási joga az összes fájlhoz, ami az animációhoz tartozott.

Jacob bepánikolt, és telefonált a gépterembe, hogy húzzák ki a szervert: a hálózatról is válasszák le és áramtalanítsák. Ez nem szokványos eljárás akkor, maikor több százan kapcsolódnak hozzá, de ez volt a leggyorsabb lehetőség. Pár órával később, amikor visszakapcsolták a szervert, kiderült, hogy csak tíz százalék maradt meg az eddigi munkából.

Szerencsére volt biztonsági mentés. Legalábbis azt hitték, van. 1998-ban még gyakori volt, hogy a biztonsági mentés szalagos másolatra készült. A mentéseket azonban nem tesztelték folyamatosan, így nem derült ki, hogy csak négy giga fér rájuk, utána az új adatok elkezdték felülírni a régieket. Az erről szóló hibaüzenet szintén a másolaton volt, 0 bájtos fájlmérettel.

01

Csak a biztonsági másolatok visszaállítása után egy héttel derült ki, hogy a mentés bizony hiányos, ráadásul a hibák eléggé véletlenszerűek, sokaknak jóval régebbi verzió volt csak meg a fájlokból, mint ahol tartottak a törlés előtt.

Újra pánik következett. A film megmenekülését egy véletlennek köszönheti: Galyn Susman, az egyik műszaki igazgató nem sokkal a balhé előtt szülte meg fiát, ezért otthonról dolgozott. Akkoriban az ISDN volt a leggyorsabb elérhető internet, 128 kilobit per másodperces sebességgel, így a fájlok távoli mozgatása nem volt könnyű. Ezért felmásolta a fájlokat saját, otthoni szerverére, és csak a frissítéseket kellett letöltenie a netről.

Amint eszükbe jutott, hogy Susmannál még van egy másolat, Jacobbal együtt kocsiba pattantak, és elmentek a gépért. Berakták a hátsó ülésre, bekötötték, és nagyon lassan, vészvillogóval elindultak vissza, reménykedve abban, hogy rendőri kíséretet kapnak ­ mégis csak egy millió dolláros film utolsó példányával autóztak.

A szerveren lévő fájlok kéthetesek voltak, de kombinálva a szalagos másolattal már használható eredmény született. A felelőst sosem keresték, a fájlok visszaállítása sokkal fontosabb volt.

Még egyszer letörölték

Az egész történet attól lesz kerek, hogy hiába mentették meg a fájlokat, a végeredménnyel nem voltak elégedettek a filmesek. Ezért a fő karaktereket és helyszíneket leszámítva az egészet kidobták.

A bemutató időpontja (1999. november 22.) viszont már megvolt, rengeteget költöttek marketingre, nem lehetett lemondani. A szoros határidő (kevesebb mint egy év) ellenére sikerült újra befejezni, is több mint 500 millió dollárt hozott.