A világ összes pénze nem elég a világ minden kincsére
A pénznek önmagában nincs értéke: a bevezetése nem felváltotta a cserekereskedelmet, csak kifinomultabbá tette. Több évezrednyi pénzhasználat után, a villamosítás hajnalán az emberek aztán rájöttek, hogy távíróval vagy más elektromos eszközökkel is intézhetnek banki átutalásokat, és ez legalább olyan jól működik, mintha közvetlenül a pénzt küldenék.
A második világháború után az amerikai bankok már mágnesszalagokra rögzítették a tranzakciókat, majd ezeket a szövetségi jegybank, a Fed (Federal Reserve) épületében tárolták. Részben ez az oka, hogy ebben az időben nem sokat nyomtak a nagy címletű bankjegyekből – az 500, 1000, 5000 és 10000 dollárosokból –, amiket akkoriban főleg a nagyobb tranzakciókhoz használtak.
A bankok között később kiépültek a telefonhálózatok, így közvetlenül intézhették az átutalásokat. Csak idő kérdése volt, hogy a Fed minden bankkal elektronikus kapcsolatban álljon, és ez az idő a kilencvenes évek elején jött el. A készpénz jelentéktelenné vált: az ezredforduló után 8 százalékra csökkent a részesedése a pénzpiacon. Az elektronikus forgalom elterjedését három dolog segítette:
- A bankkártyák. A Diners Club 1950-ben mutatta be az első hitelkártyáját, de akkor még csak a tehetősebb üzletemberek használták. A bankok viszont meglátták, hogy ebben mekkora pénz rejlik, így az ügyfeleiket is a bankkártyahasználatra biztatták. A piacvezető Visa kártyáit ma több mint 200 millióan használják az Egyesült Államokban.
- Az elektronikus pénzátutalás. Az első ilyen szolgáltatást 1975-ben indította az amerikai társadalombiztosító, de mivel megkönnyítette az emberek életét, igen népszerű lett, így mások is hamar átvették.
- Az internet. Az online vásárlások és szolgáltatások elterjedésével párhuzamosan egyre nagyobb szükség lett a megbízható pénzátutalási rendszerekre.
Mára nem maradt annyi pénz a világon, amennyiből kifizethetnénk a világ minden kincsét: a közgazdászok szerint
Rovataink a Facebookon