James Bond legendás ősellenségét egy magyarról mintázták

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Hogy melyik minden idők legjobb James Bond-filmje, és melyik a legjobb főgonosz, arról minden rajongónak megvan a maga véleménye, de hogy a Goldfinger, és annak címszereplője helyet követel magának minden komolyan vehető toplista élmezőnyében, az biztos. Ez a film határozza meg a mai napig a Bond-kalandok alapvető dramaturgiáját, ez volt az első igazán nagy költségvetésű, és nagy bevételt termelő darab a sorozatból, és ez volt az első, amiben Bond a mai napig a névjegyének számító hitech kütyüket használta. A fiatal Sean Connery által alakított ügynök ellenfele a filmben Auric Goldfinger, a szuperbűnöző, aki az amerikai aranytartalék elrablására készül. Ebben a filmben hangzik el a máig sokat idézett párbeszéd, miszerint:

- Azt várja, hogy beszéljek?

- Nem, azt várom, hogy meghaljon.

Goldfinger (1964) részlet - Azt várja, hogy beszéljek?

Bár a név (azt jelenti, Aranyujj) tökéletesen illeszkedik a sztoriba, azt a Bond-regények írója, Ian Fleming egy valódi személytől kölcsönözte, a jellemvonások nagy részével együtt. Az illetőt úgy hívták, Goldfinger Ernő, és mint az a keresztnévből sejthető, magyar volt.

Goldfinger Budapesten született, Párizsban tanult építészetet az egyetemen, aztán feleségül vette a Crosse & Blackwell élelmiszeripari vállalat örökösnőjét, Ursula Blackwellt, és a 30-as évek elején Angliába költözött. Kiváló egyetemi hátterének és a felesége családi vagyonának köszönhetően hamarosan nagy karriert futott be építészként, annak ellenére, hogy általában mai szemmel nézve riasztóan csúf kockaházakat tervezett. Legendásan mogorva, humortalan ember volt, feljegyezték róla, hogy rendszeresen kirúgott alkalmazottakat csak azért, mert azok túl vidámak voltak. 190 centis, vészjósló alkata és gyakori dührohamai sem segítettek sokat a népszerűségén. Ráadásul még kommunista is volt állítólag, bár ezt hiteles források nem támasztják alá - az mindenesetre tény, hogy a brit kommunista párt székházát ő tervezte az 50-es években.

Hogy a karakterteit sokszor valós személyek után elnevező Fleming miért keresztelte el Goldfinger után Bond aktuális főellenségét (még a regény címét is megváltoztatta, az eredetileg A világ leggazdagabb embere volt), arról két magyarázat is közszájon forog. Az egyik szerint Egy Goldfinger-épület kedvéért elbontottak néhány régi házat Hampsteadben, ami komoly indulatokat váltott ki a helyiekben, és a környéken sokszor megforduló Fleminget is felbőszítette. A másik sztori szerint az író Goldfinger feleségének egy közepesen távoli rokonával járt golfozni, aki mesélt neki a kiállhatatlan és rettegett építészről. Fleminget lenyűgözte a karakter, ami a névvel együtt tökéletesen illett az épp formálódó sztorijába, hát kölcsönvette.

Amikor a regény megjelent, a dühöngő Goldfinger azonnal beperelte Fleminget, és azt követelte, nevezze át a főgonoszt a könyvben Goldprickre. Ennek persze nem sok értelme lett volna, hiszen akkor már a könyvesboltokban, és a sikerlisták élén volt a regény. Végül a kiadó és Goldfinger peren kívül megegyezett egy nyilvánosságra nem hozott összegű fájdalomdíjban, és az építész kapott hat ingyenes példányt a könyvből. Öt év múlva a mozikba került a filmverzió, és ez végképp halhatatlanná tette Goldfinger nevét.