A 16. században azt hitték, hogy a spermában kis ember lakik

Hallott már a homunculusról? Nem? Pedig önben is van pár millió, ha férfi, legalábbis a középkori alkimisták szerint. A homunculus latin eredetű szó, kis embert jelent, és pontosan ezt jelentette az alkimisták szerint is: egy apró emberi lényt, aki a spermában élt, és csak fel kell nőnie felnőtt méretre. Az elmélet a 16. században volt népszerű az alkimisták körében. A koncepció megjelenik a preformacionizmus nevű biológiai elméletben és a korai népművészetben is.

A preformacizmus az öröklődés egyik filozófiai elmélete, amely szerint a tojás vagy a sperma előre kialakított egyéneket tartalmaz, amiket animalculesnak nevez. A fejlődés ebben az esetben azt jelentette, hogy azok egyszerűen felnőnek.

A homunculus fogalmat később kezdték el használni a születésről szóló elméletekben: Nicolas Hartsoeker, holland matematikus, fizikus, egy egyszerű mikroszkóp feltalálója vetette fel, hogy az emberi spermában is ott van az animalcules. Ez volt a spermaelmélet kezdete, amely kimondja, hogy a sperma tényleg egy kis ember, amit azért raknak a nőbe, hogy gyerekké nőjön. Ez akkoriban egész jól megmagyarázta a születéssel kapcsolatos kérdéseket.

Valaki később felvetette, hogy ha a sperma egy homunculus, ugyanolyan, csak kisebb méretű felnőtt, akkor abban is kell lennie spermának, benne a saját homunculusával. Ez reductio ad absurdum: az érvelő a vita kedvéért elfogad egy állítást, megmutatja, hogy valamilyen képtelenség következik belőle, és ebből arra jut, hogy az állítás mégse volt igaz.

A spermistaelmélet elfogadói azonban nem foglalkoztak ezzel, ráadásul ebből levezethető az is, miért Ádám az eredendő bűn forrása: a teljes emberiség már benne volt az ágyékában. A spermistaelmélet azt sem magyarázta meg, miért hasonlítanak az anyjukra és az apjukra is, bár néhányuk úgy gondolta, hogy a méhben lévő környezetből is merítenek.

Azért ne álljon neki senki otthon nagyítóval vizsgálni az ondóját, a modern orvostudomány már régen túllépett ezen a koncepción.