Ne adjon diklofenákot a marhának, mert megeszi a leopárd a gyerekét

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Indiában kilenc keselyűfaj él, mára nagy részük a kihalás szélére került, ez azonban nem volt mindig így. A nyolcvanas években még rekordszámú ragadozó, 80 millió bengál keselyű élt az országban (Gyps bengalensis). Mára viszont alig pár ezer maradt belőlük.

India nagyon jó hazája volt a keselyűpopulációknak: az ország lakosságának 80 százalékát adó hinduk szent állatként tisztelik a szarvasmarhákat, ezért nem ölik le őket. Viszont tartanak belőlük, mert a tejüket használják, úgyhogy van belőlük bőven: nagyjából 500 millió, amiből csak négy százalékot esznek meg az emberek. A többi megmarad a keselyűknek, így könnyedén jutnak táplálékhoz.

A kilencvenes években egy környezetvédő, Vihbu Prakash vette először észre, hogy már nem köröz annyi keselyű a feje felett, mint amennyit megszokott. A számuk egyre csökkent, és már a nemzetközi tudományos közösség is felfigyelt a jelenségre. Először problémát jelentett, hogy Indiában a keselyűket legálisan nem lehetett megölni tudományos kísérletekhez, frissen halott állatokhoz pedig nagyon ritkán jutottak a tudósok.

Az első vizsgálatokból azonban nem derült ki, mi a probléma: nem sikerült kimutatni növényvédő-szereket, baktériumokat és ipari szennyező anyagokat sem a tetemekben. Ezután a tudósok új dolgokat vizsgáltak meg, kizárták a vírusos megbetegedéseket is, és rájöttek, hogy a tömeges pusztulás oka egy állatorvosi gyógyszer. 1999-re már odáig fajult a helyzet, hogy nem lehetett látni párosan repülő keselyűket.

Lindsay Oaks és csapata 2003-ban rájött, hogy a háttérben a diklofenák nevű gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító áll. A kilencvenes években széles körben alkalmazták indáiban gyulladások, láz, sebek ellen. A baj csak az, hogy a keselyűkre halálos. A madarak halálos adagot kaptak belőle, amikor olyan szarvasmarhából ettek, amit kezeltek vele. Ezért 2006 márciusában kivonták a gyógyszert az indiai piacról, pár hónappal később Nepálban és Pakisztánban is. A meloxicam váltotta, aminek hasonló a hatása, de veszélytelen a keselyűkre.

Jöttek a vadkutyák

A keselyűpopuláció lecsökkent, a sok elhullott állat pedig a vadkutyáké lett, azok száma hatalmasat ugrott. Az új táplálékforrás lett az elsődleges élelmük, viszont nem tipikus dögevők, nem pusztítják el szinte teljesen a dögöt, mint a keselyűk, ezért a megmaradt tetemek szennyezik a talajvizet. Ráadásul a tetemek fertőzik is a vadkutyákat, akik nem pusztulnak el, de például veszettek lehetnek, ami agykárosodást okozhat. Ettől agresszívak lesznek, és bármit megharapnak, ami a közelükben van.

Emiatt ma Indiában van a legnagyobb veszettségjárvány a Földön, ami 35 ezer emberi áldozatot követel évente. De nem ez az egyetlen negatív következmény: az elszaporodott vadkutyák könnyű prédát jelentenek a leopárdoknak, amik emiatt már a városokba is bemerészkednek. Egy dokumentumfilm szerint a leopárdok pedig emberekre, köztük gyerekekre is támadnak (az epizódot sajnos azóta levették), így az átgondolatlan állatorvosi gyógyszer végül is emberek halálához vezetett.