Egyszer volt sztrájk a világűrben

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A Skylab amerikai űrállomás már több sztorit adott a Ma is tanultam valamit rovatnak (például azt, hogy az asztronautáknak kötelező volt maszturbálni, vagy azt, hogy amikor lezuhant, a NASA-t megbüntették szemetelésért). Ma megint egy Skylab-történet következik: a történelem első olyan sztrájkjának esete, ami a világűrben történt.

A Skylab ugyan hat évig keringett odafenn, de csak három alkalommal, összesen 171 napon át volt rajta legénység is. Az utolsó emberes küldetés 83 napig tartott, ez annak idején rekordnak számított. A három fős legénység - Gerald P. Carr parancsnok, Edward G. Gibson tudományos tiszt és William R. Pogue pilóta - nagyjából hat hét után jutott el addig, hogy annyira megromoljon a viszonyuk a földi irányítóközponttal, hogy sztrájkba lépjenek.

A feszültség forrása az volt, hogy a NASA irtózatos mennyiségű tudományos kísérletet próbált elvégeztetni az űrhajósokkal; egyszerűen agyondolgoztatta őket. A kísérletek nagy részéből ráadásul az űrhajósok egy szór sem értettek, csak napi nagyon sok órában mérőműszereket olvastak le, és különféle gombokat nyomogattak. Mindezt tetézte, hogy érkezés után nem sokkal Pogue rosszul lett és hányt, ami természetes velejárója annak, ahogy a szervezet alkalmazkodik az űrállomás gravitációs környezetéhez. Pogue, aki vadászpilóta volt és a koreai háború veteránja, keménynek akarta magát mutatni, és megbeszélte a legénység többi tagjával, hogy az incidenst nem írják bele a szokásos napi jelentésbe. A földi irányítóközpont azonban mégiscsak tudott a dologról, és kérdőre is vonta a titkolózás miatt - ekkor derült ki, hogy az egész űrállomás be van kamerázva és mikrofonozva, az életük minden másodperce szigorú megfigyelés alatt van.

Bár ennek megvolt a maga praktikus oka (a NASA a hosszú távú űrrepülés fizikai-pszichológiai hatásait vizsgálta rajtuk), a három űrhajós egyre inkább rabnak kezdte magát érezni, az űrállomást pedig börtönnek. Többször vitába keveredtek az irányítóközponttal, de a napi beosztásukat készítő tudósok hallani sem akartak arról, hogy holmi kényelmi szempontok miatt lazítsanak a beosztáson. Végül az űrhajósok ultimátumot adtak a NASA-nak: sztrájkot hirdetnek, amíg nem teljesítik a követeléseiket: kevésbé sűrű program, több szabadidő, és bónusz pihenő étkezések után (tipikusan olyankor jött a szédülés, rosszullét és hányás, amikor evés után rögtön mozogniuk kellett).

A sztrájk egy teljes napig tartott, végül a NASA megadta magát, és minden követelésnek engedett, plusz azt is megígérték, hogy az esetnek nem lesz semmilyen fegyelmi következménye. Cserébe az űrhajósok is vállalták, hogy nem beszélnek a sajtónak az esetről, és több évtizeden át tartották is a szájukat. És hogy mit csináltak az egy napos sztrájk alatt? Az űrállomás ablakaiban üldögéltek, és naphosszat bámulták a lélegzetelállító kilátást, amire addig csak perceik jutottak.