Az ember, aki kitalált egy országot, és milliárdokat keresett rajta
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Rovatunkban már volt szó a szélhámosról, aki eladta az Eiffel-tornyot, most pedig azt a csalót fogjuk bemutatni, aki még ezen a kunszton is túltett: egy egész országot adott el. Amit ő talált ki.
Gregor MacGregor Skóciában született, a híres skót népi hős, Rob Roy leszármazottjaként. 17 éves korában tengerésznek állt, a brit királyi hadiflottával a Karib-tengeren szolgált, aztán a venezuelai függetlenségi háborúban harcolt a legendás Simon Bolivar oldalán, akinek a seregében egészen az ezredesi rangig vitte. 1820-ban tért vissza Angliába, mint Poyais országának hercege, akit személyesen Frederic Augustus, Moszkitópart királya tett az arisztokrácia tagjává, és bízta meg azzal, hogy az országába csábítsa az angol telepeseket.
Ebből csak Poyais országa, a hercegi rang, a király személye, és megbízása volt ordas nagy hazugság.
MacGregor egyszerűen kitalált egy országot Közép-Amerikában, a mai Honduras területén. A képzeletbeli ország fában, nemesfémekben és más nyersanyagokban igen gazdag volt, az éghajlata tökéletes a mezőgazdasághoz, a lakói barátságosak, csak éppen pénzük nem volt, hogy a fejlődés és az iparosodás útjára lépjenek. Ebben igyekezett segíteni nekik MacGregor, az angol telepesek és befektetők figyelmének felkeltésével. Poyais létezésében már csak azért is hittek az angolok, mert egy kimondottan részletgazdag könyv is foglalkozott vele, egy hajóskapitány, bizonyos Thomas Strangeways tollából, aki az 1730-as években felfedezte a területet, felvette a kapcsolatot a bennszülöttekkel és megalapította a fővárost. Strangeways természetesen MacGregor volt álnéven.
Az 1820-as évek Angliája tökéletes terep volt MacGregor nagyszabású átverésére. Napóleont legyőzték, kitört a béke Európában, a brit gazdaság sosem látott növekedésnek indult. A bérek növekedtek, a megélhetés költségei csökkentek. Az angol államkötvények kamata 3% volt, eközben az egykori spanyol birodalom széthullása nyomán sorra nyerték el függetlenségüket Latin-Amerika országai. Brazília, Kolumbia, Mexikó, Guetamala sorra bocsátották ki az 5-6 százalékos hozamot ígérő államkötvényeiket, ebbe a sorba tökéletesen beleillett Poyais állampapírja is a maga 6 százalékos kamatával. MacGregor összesen 200 ezer font értékben bocsátott ki és adott el a nem létező ország államkötvényéből.
MacGregor a sikeren felbuzdulva még tovább ment. Poyais uralkodójának nevében irodákat nyitott Londonban, Glasgow-ban és Edinburgh-ben, ahol az államkötvények mellett elkezdte eladni a képzeletbeli ország termőföldjeit és bányáit, az államigazgatás pozícióit és nemesi címeket. Mai pénzben számolva 3,6 milliárd fontot kaszált. Az üzlet egészen addig virágzott, amíg el nem indultak az első hajók az átvert telepesekkel Poyais felé. Hét hajóra való telepes gyűlt össze, az első kettő, 250 leendő poyais-i föld- és bányatulajdonossal és nemessel 1823 elején ért a Karib-tengerre, ahol természetesen nem találták meg az ígéret földjét. Lázadás tört ki, járványok és éhínség pusztítottak a telepesek között, akik kétségbeesve keresték a dzsungelben I. Frederic Augustus királyt és népét. Mire egy brit hajó arra járt, felvette őket, és átvitte Belize-be, már csak ötvenen éltek. Innen a hír már hamar visszajutott Londonba, és MacGregor öt további, már úton levő hajóját a brit királyi flotta fordította vissza az Atlanti-óceán közepéről.
MacGregor ekkorra már árkon-bokron túl járt az átvert telepesek pénzével, és Franciaországban próbálta meg ugyanezt a trükköt még egyszer eljátszani. A francia államnak azonban gyanús lett, hogy az állampolgárai tucatjával folyamodnak útlevélért, egy olyan országba való beutazási kérelemmel, aminek a létezéséről egyetlen hivatalos szerv sem tudott. MacGregor visszatért a szülőföldjére, Skóciába, de a befektetői utolérték, újra menekülnie kellett. Venezuelában telepedett le, ahol a függetlenségi háborús tettei miatt megkapta az állampolgárságot. Itt is halt meg 1845-ben, 58 éves korában.
Rovataink a Facebookon