A vasút a Sátán útja, ami a pokolba visz

2015.08.26. 11:47

És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

- szól az egyik legismertebb bibliai idézet, rögtön a Teremtés könyvéből. Erre hivatkozva tiltotta be a Pápai Állam területén 1831-ben XVI. Gergely pápa a gázlámpás közvilágítást, mondván, majd az Úr eldönti, mikor legyen sötét, és világos, gyarló emberként ebbe beledumálni istenkáromlás. A vasút betiltásának indoklásába már ennyi energiát sem fektetett: az a pokol útja, és slussz.

XVI. Gergely elég zavaros időszakban lett egyházfő: a Pápai Állam, többek között az 1830-as francia forradalomnak köszönhetően az összeomlás szélére került, osztrák csapatok behívásával sikerült csak stabilizálni a helyzetet. Amikor elődje, VIII. Pius pápa rejtélyes körülmények között elhunyt, a Vatikán, és a katolikus egyházat támogató nagy európai birodalmak érdeke azt diktálta, hogy ultrakonzervatív pápa üljön Szent Péter trónjára. Ez így is lett, XVI. Gergelyt a maratoni, 50 napon át tartó konklávé 83 környi szavazás után választotta meg. Ez óriási meglepetés volt, Gergelyt - eredeti nevén Bartolomeo Alberto Cappellari - ugyanis teljesen esélytelennek tartották előzetesen. Az esélyesek közül aztán ez egyiket megvétózta a spanyol király, kettő meg heteken át tartó holtversenybe merevedett a szavazásokban, a kompromisszum legkisebb jele nélkül. Így futott be végül Cappellari, akinek még a püspöki címe sem volt meg a választás előtt, ami pedig a pápaság előfeltétele lenne, úgy kellett gyorstalpalóban kinevezni.

Akárhogy is, XVI. Gergely igyekezett meghálálni a támogatóinak, hogy pápává tették, és mindent megtett, hogy holmi reformok és modernizációs törekvések ne zavarják meg az egyházat. Ennek része volt a gázlámpás közvilágítás, és a vasút betiltása, előbbi, mert istenkáromlás, utóbbi azért, mert a vasút fellendíti a gazdaságot és a kereskedelmet, megerősödik a középosztály, és ez aláássa a Vatikán hatalmát. A hivatalos verzió persze nem volt ennyire idegesítően logikus és földhözragadt: vasút egyenlő a pokolba vezető út (francia szójáték: chemins d'enfer, illetve chemin de fer). Ennyi elég is volt indoklásnak.

Persze igazságtalanok lennénk, ha XVI. Gergely munkásságából csak ennyiről emlékeznénk meg, hiszen nagyon sokat köszönhet neki a katolikus egyház: a misszionáriusok egyik legnagyobb támogatója volt, nagyon sokat tett a latin-amerikai, afrikai és ázsiai misszionárius tevékenység megerősítéséért. Mit ad Isten: éppen ezek azok a területek, ahol az egyház a XXI. században is erős maradt, és ahol ma a legtöbb hívő katolikus él.