
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért!
Megveszem most!A kaviár az egyik legrégebbi csemege; régebb óta esszük, mint a szarvasgombát, a kagylót vagy a pezsgőt. Már az ókori görögök és rómaiak, illetve az oroszok is fogyasztották, bár főleg az arisztokrácia, nem az istenadta nép.
Amikor Sir Walter Raleigh az 1600-as évek elején elvitte a dohányt Angliába, az emberek azt hitték, mindenféle betegségre jó lesz, például a golyvára vagy a fejtetűre. A kaviárt is sokan ruházták fel misztikus képességekkel: az orvosok antidepresszánsként, illetve potencianövelőként is receptre írták. Az tény, hogy a kaviárnak magas a koleszterin- és nátriumtartalma, valamint Omega–3 zsírsavban, fehérjékben, kalciumban és vasban is gazdag, de ma már van Prozac és Viagra, így a kaviár megmaradhatott csemegének.
A kaviárt régóta ismerjük, a nagyüzemi állattartás fejlettebb, mint valaha, a gasztronómia egyre kifinomultabb módszereket használ. Jogosnak tűnik a kérdés:
Röviden: azért, mert sok vele a macera, és ez tükröződik az áron is.
Nem véletlenül terjedt el a annak idején a „borsos ár” kifejezés sem. Amikor a borsot még Indiából kellett beszerezni, a kereskedők kiszámolták, mekkora a kockázati tényezője annak, hogy India és Európa között nincs se közbiztonság, se infrastruktúra, és ezt beépítették a fogyasztói árba. A kaviárral hasonló a helyzet, csak annyival bonyolultabb, hogy nem egy fűszernövényről van szó, hanem egy élő hal ikráiról.
A fő kaviárforrásnak számító viza későn érő típus. Csak 12-18 évesen lesz szaporodóképes, de addigra ötméteres, kéttonnás szörnyeteggé nőhet. Van rá ideje, mert akár 100-150 évig is elél. A vizák az idejük egy részét a tengeren, a többit a folyókban töltik; a beluga kaviárt is adó tokhalaknak négy alfaja is él a Fekete-, az Azovi és Kaszpi-tengerbe.
A tokhalak lassan nőnek, és igen drága a tenyésztésük. Hiába, hogy az ivarérett nőstény testsúlyának akár a 10-12 százalékát is kiteheti az ikra, ahhoz, hogy kinyerjék belőle, meg kell ölni az állatot. A tenyésztett kaviár emiatt drága, a vadvízi halakból viszont nem lehet utánpótlást szerezni, mert a tokhalak eléggé megritkultak az európai folyókban és tengerekben.
A kaviár mégsem megfizethetetlenül drága. Bár az elmúlt évek árcsökkenései ellenére sem lett nélkülözhetetlen tízórai-alapanyag, ma már nem kell cári rang ahhoz, hogy megkóstolhassunk egy Ossetrát – csak egy húszezres.
A felsorolásban nem említettük az Almas (gyémánt) nevű perzsa kaviárt. Ez a legdrágább és legritkább kaviárfajta; egy 60 éves albínó beluga csaknem fehér ikrájából készül. Egykilónyi Almas 35 ezer dollárba kerül. Őrültségnek hangzik, de valószínűleg a termelőnek van igaza, mert még így is várólistára kell feliratkoznunk, ha megkóstolnánk. Ilyenkor persze automatikus felmerül a kérdés, hogy „miért, miből van, aranyból?” – és ezúttal nem is alaptalanul. Bár maga a kaviár halikrából van, az Almast tényleg aranyozott dobozban árulják.
De sose kínálják a kaviárt ezüstkanállal, mert az elrontja az ízét.
(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért!
Megveszem most!
Rovataink a Facebookon