Miért nem csiklandozhatjuk meg magunkat?

Valahol hálásak lehetünk az evolúciónak, hogy saját magunkat nem tudjuk megcsiklandozni – ha másért nem, hát higiéniai szempontokból. Ha a saját érintésünk csiklandós lenne, minden alaposabb tisztálkodásnál összepisilnénk magunkat a nevetéstől.

De tényleg, miért nem tudjuk megcsikizni magunkat?

Azért, mert a csiklandozást egyszerre két agyterület dolgozza fel: a szomatoszenzoros kéreg, ami az érintésre érkező ingert dolgozza fel, illetve az elülső cinguláris kéreg, ami a boldogságérzetért felel. Az idegen érintés egyszerre stimulálja a két agyterületet, így az érintés és a boldogság érzése összeadódik: minél erősebb a stimuláció, annál látványosabb a hatás.

Két pszichológus, G. Stanley Hall és Arthur Allin 1897-ben alkották meg a knismesis és a gargalesis szakkifejezéseket, így különböztetve meg a csiklandósság két szélsőségét. Az elsőt akkor érezzük, ha például egy tollpihe ér a karunkhoz; ettől nem kell nevetnünk, legfeljebb egy kicsit lúdbőrözünk tőle. A gargalesis viszont az intenzív, erőszakos csiklandozás, ami szabályszerű röhögőgörcsöt vált ki. Ezt már nem tudjuk előidézni saját magunknak.

Fotó: Popperfoto

Az evolúcióbiológusok szerint elképzelhető, hogy a csiklandozásra azért reagálunk ilyen furcsán, mert az ősemberek még így tanították meg az utódaiknak, hogyan védjék meg magukat. Ez egyben azt is megmagyarázná, hogy miért pont a legsebezhetőbb pontjainkon vagyunk a legcsiklandósabbak – mint például a hasunkon, a nyakunkon, a hónaljunkon vagy az alkarunkon.

Vissza az agyműködéshez: azért nem csiklandozhatjuk meg magunkat, mert a szomatoszenzoros és az elülső cinguláris kéreg együttműködnek, és a saját érintésünket nem észleli fenyegetésként. A jobb kéz tudja, hogy mit csinál a bal, így ha a kétféle inger egyszerre érkezik, kioltják egymást; az agyunk tudja, hogy mire készülünk.

Viszont ebből az következne, hogy akiknél az érintett agyterületek nem működnek megfelelően, az megcsiklandozhatja magát, nem? De igen: a skizofrének például erre is képesek. A szakértők szerint ennek az lehet az oka, hogy az ő agyukban olyan biokémiai vagy szerkezeti különbségek lehetnek, ami miatt nem működik a szomatoszenzoros és a cinguláris kéreg közti összhang, így a saját érintésük is csiklandozhatja őket.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!