Amikor a japánok rájönnek, hogy nem a mesében vannak
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere - Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Vannak események és helyszínek, amikre az agy igen szélsőségesen reagál. Bár a szenvedő alanyok ilyenkor nem szorulnak pszichiátriai kezelésre, a mentális rendellenességek közé ezek a jelenségek simán beférnek – még akkor is, ha olyan ritkák, hogy épp ezért említésre méltók.
A Párizs-szindróma – mindjárt kifejtjük, hogy mi is ez – gyakorlatilag a kulturális sokk egy fajtája: olyasmi, mint a Stendhal-szindrómaként is emlegetett művészet-túladagolás, vagy a Jeruzsálem-szindróma, amitől egy Izraelbe látogató turista hirtelen bibliai alaknak képzeli magát és hallucinálni kezd.
A Párizs-szindrómát átélők főleg japán turisták, akik magas elvárásokkal érkeznek az országba, de kisebbfajta sokként élik meg, amikor szembesülnek a valósággal. A mellékhatások lehetnek téveszmék, szédülés, szorongás, hallucináció, üldözési mánia.
A jelenséget először Ota Hiroaki, a Franciaországban dolgozó japán pszichiáter írta le 1986-ban. Később a Hotel-Dieu de Paris munkatársa, Juszef Mahmudia azt állította, hogy a tünetegyüttes inkább az utazás számlájára írható, mint az utazót érintő állapotra. Az ő elmélete szerint Párizs meglátogatása – hasonlóan a Stendhal-szindrómához – gyorsuló szívverést, el-elakadó lélegzetet, majd végső soron tévképzeteket okozhat.
De mi lehet az oka? Az első mindenképpen a nyelvi akadály. Kevés francia beszél japánul, még kevesebb japán franciául. A mindennap használatos francia kifejezések közül sok lefordíthatatlan japán nyelvre, és ez különösen zavaró lehet azoknak, akik korábban nem találkoztak ilyennel. A kulturális különbségek már a viselkedésben is megmutatkoznak. A szigorúan formális japánokhoz képest a franciák sokkal oldottabbak, viszont a japánok ezt elég nehezen szokják meg.
Fotó: The Asahi Shimbun
Az sem mindegy, hogy ki milyen elvárásokkal utazik Párizsba. A japánoknak nagyon magas elvárásaik vannak a várossal szemben, mivel a turisták körében ez az egyik legnépszerűbb úti cél. Sokan az álmok világaként gondolnak rá, a kultúra és a romantika fővárosaként. Aztán megérkeznek, és úgy találják, hogy Párizs egy átlagos város, a látni- és tennivalók túl szétszórtan helyezkednek el (főleg Tokióhoz képest, ahol a várostervezés nagyban épít az egyes kerületek funkcióira), és úgy általában véve nagy a kosz és a zaj.
Mindehhez hozzájárul, hogy Tokió és Párizs igen messze vannak egymástól. Az út sokáig tart, a kimerülten érkező turisták a jetlagtől szenvednek, és ezután szembesülnek vele, hogy a franciák nem csontsovány nők, akik a legutolsó divat szerint öltözködnek. A japánok ugyanis komolyan azt képzelik, hogy a francia nők úgy néznek ki, mint a modellek a Vogue 13. oldalán. Ehhez képest a legmenőbb francia divatmárkák főleg külföldön népszerűek (mint Japánban a Louis Vuitton), és a francia népesség sokkal jobban el van hízva, mint a japán.
Az évente Párizsba látogató hatmillió japán turista közül a kulturális sokk csupán tucatnyit érint. Hogy mégsem marginális jelenségről van szó, azt jól mutatja, hogy a japán nagykövetség 24 órás segélyszolgáltatot tart fenn a turistáknak, akik átélik a Párizs-szindrómát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon