Hullarablók miatt terjedhetett el a műfogsor
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
Gondolkodott már azon, miből készültek a műfogsorok azelőtt, hogy a modern kémia kikotyvasztotta a célra tökéletesen megfelelő műanyagokat? A legrégebbi műfogsorokat még a rómaiak használták vagy 2500 éve, és ugyan a fogászok kísérletezgettek sokféle anyaggal (a japánok például fából csinálták több száz éven át, és az elefántcsont is népszerű volt a világ sok részén), egészen az 1800-as évek közepéig az emberi fog számított a legjobb fogpótlónak.
Na de honnan szerezzen az egyszeri fogorvos műfogsorba való fogakat? A probléma akkor kezdett el Nyugat-Európában egyre égetőbbé válni, amikor a 18. század második felében a cukorfogyasztás komolyan megugrott a gazdagabb rétegekben, a szájhigiéniás szokások viszont maradtak a régiben. Ez járványszerű fogszuvasodáshoz és tömegesen kihullott vagy kihúzott fogakhoz vezetett, az meg a műfogsorok iránti igény egekbe emelkedéséhez. Mivel főállású fogorvosok nemigen léteztek akkoriban, a műfogsorokat vállalkozó kedvű kovácsok, ékszerészek, parókakészítők eszkábálták a fogatlan páciensek számára. A kereslet nagy volt, az üzlet virágzott, hát nemigen kérdezősködtek, hogy a beszállítóik honnan szerzik a fogakat,
Korabeli feljegyzések szerint sírrablók, katonák, illetve a csatatereken a halottakat fosztogató hullarablók voltak a fogak legjobb forrásai. A halottak kihúzott fogait aztán kifőzték, levágták a gyökereiket, és elefántcsont alapba beültetve készültek el belőlük a műfogsorok. Ezek elég drágák voltak, egy műfogsor ára 100 font körül mozgott, ami mai áron számolva 15 ezer, forintban hatmillió – vagyis az igazán gazdagok kiváltsága volt a dolog. Aztán jött a híres waterlooi csata 1815-ben, ami egyrészt Napóleon bukásához vezetett, másrészt 60-65 ezer halott katonához, akiktől annyi jó minőségű fog került az angol műfogsor-készítő iparba, hogy az lenyomta az árakat, és egyre többen engedhették meg maguknak a fogpótlást. Az angol szlengben ekkor terjedt el a műfogsorra a Waterloo Teeth, vagyis waterlooi fog kifejezés.
Az 1850-es évekre aztán a porcelánból készült műfogak lassan kiszorították az igaziakat, bár a brit fogászati társaság londoni múzeumában bőven őriznek még fogak felvásárlását hirdető reklámokat ebből az időből is. Végül a vulkanit, mint az elefántcsont alap kiváltója hozta el az aránylag olcsó műfogsorok korszakát.
Rovataink a Facebookon