Még a holdra szállás alatt is az elveszett jegygyűrűt kereste
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Ha felmérést végeznénk, hogy melyik a Naprendszer legfontosabb gyűrűje, alighanem magasan a Szaturnuszé nyerne. Bezzeg ha Ken Mattinglyt kérdezné valaki, biztos rögtön rávágná, hogy a saját jegygyűrűje az. Elvégre még a holdra szállás alatt is az elkallódott gyűrűt kereste – hogy aztán az találja meg őt a világűrben lebegve.
Mattingly az Apollo–16 űrhajósa volt, amely 1972. április 21-én szállt le a Holdra. Az út oda-vissza tizenkét napig tartott, de mivel már az elején elhagyta valahol, Mattingly végig arra használta a szabad perceit, hogy a gyűrűt keresse. Hiába segített neki a legénység többi tagja is, még a küldetés nyolcadik napján se találták.
A kilencedik napon aztán kiugrottak egy űrsétára. Mattingly már a hajó mellett lebegett, és éppen egy kísérleti műszerrel babrált. Az egyik kollégája, Charles Duke is csatlakozott hozzá, hogy ellenőrizze, minden rendben halad-e. Amikor megfordult, hogy visszatérjen a fedélzetre, Duke meglátta az égen-földön, vagy inkább égen-Holdon keresett gyűrűt, amint a nyitott zsilipajtón kifelé lebeg. Gyorsan érte nyúlt, de nem sikerült elkapnia.
Már épp lemondott volna a komótosan tovalebegő gyűrűről, amikor észrevette, hogy az épp a drámai lassított jelenetnek háttal matató Mattingly feje felé tart. Ha ugyanez a Földön játszódik le, Duke valószínűleg odakiált a társának, hogy ugyan kapja már el a rakoncátlan ékszert. De nem ott játszódott, hanem a világűrben, ahol Duke hiába kiáltozott volna. Alaposan felkészült asztronautaként viszont tudta, hogy erre nem is lesz szüksége: a súlytalanságban lebegő gyűrű nekiütközött gazdája sisakjának, és komolyabb ellenállás hiányában egyszerűen elindult visszafelé, egyenesen Duke kezébe.
Mattingly egyébként eredetileg az Apollo–13 fedélzetén debütált volna, de végül lemaradt róla, mert Duke elkapta a gyerekétől a kanyarót, és bár Mattingly nem lett beteg, ő is ki volt téve a fertőzésnek, így a biztonság kedvéért inkább őt is egy póttagra cserélték. Valószínűleg utólag nem bánja a dolgot, mert még mindig jobb jegygyűrűkkel frizbizni, mintha az életéért kellett volna küzdenie az Apollo–13 valóságos űrodüsszeiájában.
Rovataink a Facebookon