Az első éjszaka joga sosem létezett

2016.06.24. 09:26

Ius primae noctis, avagy az első éjszaka joga. Közismert, hogy mit takar a kifejezés: azt, hogy a középkorban az eladósorba került jobbágy lányoknak a földesúr vette el a szüzességét. Ez ellen nemigen lehetett mit tenni: ahogyan az alattvalói közül bárkinek a halálra ítélésére és kivégzésére, törvény által biztosított joga volt rá a földesúrnak. Eddig a legenda, ami - ellentétben a valóban létezett pallosjoggal - történészek szerint teljesen megalapozatlan, egyetlen középkorból származó irat sem rögzít ilyen jogot a földesurak, de még a királyok számára sem.

Hogy a nemeseknek nem volt ilyen, törvényben rögzített joguk, valójában egészen logikus. Gondoljunk bele, a középkorban az egyház befolyása óriási volt, és a Vatikán sosem engedte volna, hogy törvénybe foglaljanak olyasmit, hogy egy nőnek ne az Úr színe előtt férjéül fogadott férfi vegye el az ártatlanságát. A nemesek és a jobbágyok közti hatalmas társadalmi különbség miatt is elképzelhetetlen lett volna ez. Nem is beszélve az így fogant gyerekek okozta bonyodalmakról, aminek a Trónok harca is egy komoly történetszálat szentel, az ilyen helyzetből született Ramsay Boltonnal a főszerepben.

Le droit du Seigneur by Vasiliy Polenov

Persze attól, hogy egyetlen jogtörténeti mű sem említi, még elképzelhető lenne, hogy ha nem is törvénybe foglalt, de általánosan gyakorolt, íratlan szokásként éljen az első éjszaka joga. Az Urbanlegends nyomozása szerint azonban nem ez a helyzet, a jobbágylányok szüzességét elvevő földesúr egyszerű rémmese, ami a 18. században, a francia felvilágosodás korában kezdett el széles körben terjedni. Ekkor nagy divatja volt a sötét középkort minél sötétebbnek és rémesebbnek lefesteni (ennek a következménye az a tévhit is, hogy Kolumbusz korában laposnak gondolták a Földet), hogy minél nagyobb legyen a kontraszt a felvilágosodás vívmányaival szemben.

Jellemző, hogy az Ius primae noctis nem történelmi dokumentumokban vagy korabeli krónikákban tűnik fel, hanem az 1700-as évek végétől kezdve irodalmi művekben, például Voltaire-nél vagy Mark Twainnél, és operákban, mint a Figaro házassága, a Don Giovanni vagy a Rigoletto.