A páncélvonatszörny, ami oda-vissza végigharcolta a fél világot

2016.12.09. 07:03 Módosítva: 2016.12.09. 09:08
A Zaamurec volt a huszadik század első felének egyik legrettegettebb fegyvere, a 130 tonnás önjáró lövegkocsi véres karrierje során többször is gazdát cserélt az ellenséges felek közt.

Volt körülbelül nyolcvan-száz év a háborúk történetében, amikor a vonatok a csapat- és utánpótlás-szállításon kívül konkrét harci feladatokat kaptak. Az a hadviselési elv, ami szerint érdemes vastag páncélzattal bőségesen ellátott, jól felfegyverzett vonatokat küldeni a frontvonalakhoz, a 19. század második felében született, és egészen a második világháborúig ki is tartott, és csak a huszadik század második felében esett vissza alkalmazásuk.

Az efféle vonatok általában egy páncélos mozdonyból és többféle, különböző funkciójú, eltérő módokon felfegyverzett kocsikból álltak: tüzérségi, légvédelmi, csapatszállító, tankelhárító, parancsnoki kocsik voltak a leggyakoribbak. Ezek a nagy tűzerejű, masszív szerkezetek viszonylag gyorsan el tudtak jutni a nagy távolságra lévő csataterekre is a már kiépített vasútvonalakon, és bevetésükkel komoly taktikai előnyhöz tudtak jutni a harcoló felek. Segítségükkel nagy mennyiségű felszerelést, lőszert, vasútpálya-javító eszközöket is célhoz lehetett juttatni.

Az amerikai polgárháború, a porosz-francia háború, a búr háborúk, a japán-orosz háború, az első és második világháború mind-mind láttak harcoló vonatokat, sőt a huszadik század második felében, az indokínai háborúban, de még a kilencvenes években, a balkáni háborúban is bevetették őket, annak ellenére, hogy a vasútvonalak védteleneknek bizonyultak a légitámadások és robbantásos akciók ellen már korábban is. Érdemes itt megemlíteni, hogy a kétezres évek elején, a második csecsen háború során nem kis feltűnést keltett az oroszok által hirtelenjében épített, a távirányítású katonai drónok korában meglehetősen anakronisztikus hatást keltő páncélvonat is.

A legendás, gyakran név szerint számontartott páncélvonatok között az orosz cár hadseregének épített Zaamurec (Заамурец, azaz “Amúron túli”*) az egyik leghíresebb, de mindenképp a legkalandosabb történetű fegyver.

Karrierje kezdetén a Zaamurec önjáró lövegkocsiként funkcionált, azaz volt saját dízelmotorja, nem kellett mozdonyra hagyatkozni mozgatásakor. A hosszú, négytengelyes kocsi felépítményét 12 és 16 milliméteres vastagságú acélpáncél borította, elején és végén két 360 fokban körbeforgatható lövegtorony kapott helyet, amikből 57 mm-es, percenként hatvan lövésre képes Nordenfelt ágyúkkal tüzeltek az ellenségre, kiegészítésképp pedig nyolc géppuska is szórta a golyókat minden irányban. A kora csúcsfegyverének számító Zaamurecet többször is átépítették, 1917-ben kis, periszkópos tűzvezérlő tornyokat kapott, míg 1918-ban lecserélték ágyúit nagyobb kaliberű, 76,2 mm-es Putyilovokra, és a fő lövegtornyokat is megmagasították. Mindezt a 130 tonnányi súlyt 45 km/órás sebességre tudta gyorsítani a két egyenként 60 lóerős Fiat benzinmotor. Ahogy James Simpson, a War Is Boring blog egyik szerzője fogalmazott: Akié ez a vonat volt, az uralta a századelő Eurázsiájának vasútvonalait.

És a Zaamurec elég gyakran gazdát is cserélt. 1917-ig az első világháborút vívó cári hadsereg 1. Amúri Vasúti Brigádjának büszkesége volt, és az eredeti tervek szerint legalább kettőt akartak belőle építeni az ogyesszai vonatgyárban. Az 1916-ban elkészült egyetlen példányt a galíciai fronton vetették be, mint mozgó légvédelmi üteget, és 1917 telén, tavaszán ott okozott fejfájást az Osztrák-Magyar monarchia seregeinek. Szeptemberben visszavitték Ogyesszába nagyjavításra, és ekkor történt az első tulajdonosváltás: az 1917-es októberi szocialista forradalom és az azt követő polgárháború vihara a bolsevikek kezére juttatta.

Vörös vonat

Az önjáró motorkocsit Mihail Artyemjevics Muravjov parancsnok – aki maga is átállt a cári seregtől a bolsevikekhez – Ukrajnába vezényelte, hogy segítségével biztosítsa a szovjet katonai fölényt a káoszba süllyedő országban. A tomboló első világháború csatáiban ukrán nacionalistákkal, német csapatokkal ütköztek meg a bolsevik páncélvonatosok, miközben parasztlázadások is fel-fellángoltak a térség éléskamrájának tartott országban: a Zaamurec a BP-3 páncélos szerelvény tagjaként keresztbe-kasul járta a zűrzavaros, vérzivataros ukrán csatatereket.

Miután újabb nagyjavításon esett át, délre küldték az időközben Lenin névre keresztelt kocsit, hogy ott harcoljon az ellenforradalmi erőkkel. A világháborús-polgárháborús kavarodásban ekkor a négyes számú páncélozott vonatszerelvény tagja lett, és vált 1918 júlusában az ellenforradalmárok oldalán keményen harcoló cseh légió zsákmányává Szimbirszknél. Az új gazda Orlik (“Sasfiók”) névre keresztelte a komplett vonatot. Cseh kézben kapott egy kéttornyos légvédelmi tüzérségi kocsit a gőzmozdony vontatta szerelvény eleje, Zaamurec pedig a végére került.

A szerelvény 1919 nyaráig a Transz-Szibériai vasútvonalon járőrözött, majd a háború vége felé Vlagyivosztoknál japán seregek szerezték meg a visszavonulóban lévő cseh légiótól. A japán behatolók átadták a visszaszorulóban lévő ellenforradalmi erőknek, és Zamurec 1921 őszéig Vlagyivosztokban, úgymond emigrációban maradt.

Ne maradjon le semmiről!

Vlagyivosztokból videojátékba

1922-ben a vörösök elfoglalták a fontos kikötővárost, a fehérek így Mandzsúriába menekültek, és vitték magukkal Zaamurecet is. Zsang Zoulin kínai nacionalista hadvezér Harbinban biztos menedéket nyújtott nekik, és zsoldossá fogadta az orosz ellenforradalmárokat. A vonat 1924-ig a kínai keleti vasútvonalon járőrözött, és az ellenséges japán csapatok ellen harcolt, majd később az egymással viaskodó kínai hadurak területi konfliktusaiban vette ki részét a két világháború közti időszakban (természetesen nevet is váltott: a prózai “105-ös számú vonat” lett belőle).

1931-ben újra Mandzsúriát megszálló japán hadsereg fennhatóság alá került és azt ezt követő évek során veszett végül szem elől: feltehetőleg felrobbantották a második világháborúban, de az is lehet, hogy eladták ócskavasnak. Emlékét legutóbb a Battlefield 1 első világháborús videojáték elevenítette fel egy adrenalintól fűtött epizód erejéig:

*Helyesbítés: a cikk első változatában tévesen fordítottam a vonat nevét magyarra, "Az amúriakért", helyett a "Amúron túli" a pontos kifejezés. Mint ahogy olvasónk felhívta rá a figyelmem: "A Zaamurec nem azt jelenti, hogy Az Amúriakért (az úgy lenne, hogy За
амурцев - Za amurcev), hanem Amúron túli (ember), és onnan származik,
hogy az "1.sz Amúron túli vasúti brigád" építette Odesszában."