A legyek F-dúrban röpülnek

2017.03.31. 07:27

A rovardöngicsélés éppúgy lehet halálosan idegesítő, mint romantikus elem. Ahogy Radnóti írja az Erőltetett menetben: „s mint egykor / a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne / míg hűl a szilvalekvár”. Milyen barátságos kép! Ezzel szemben a Volt egyszer egy vadnyugat elején a legyek zümmögése határozottan őrjítő. Lett is utána lövöldözés! (Mondjuk ezen a téren sajnos Radnóti sem járt jobban.)

A nyári napsütésben röpdöső legyek mindig, de mindig ugyanabban a hangnemben zümmögnek: F-dúrban. A dúr skála kezdőhangja bármi lehet; ez az alaphang, ami az F-dúr esetében természetesen az f. A hangnemről a legyek szárnymérete tehet. Az átlagos méretű vándormadarak szárnycsapási frekvenciája 3 és 10 hertz közé esik; a jóval apróbb testű rovaroknál ez a frekvencia az 1000 hertz körüli tartományban van.

A közönséges házilégy (Mustica domestica) óránként 7 kilométeres sebességgel röpül. Gyakran hátrafelé száll fel, így ha le akarjuk csapni, inkább mögé célozzunk. A házilégy másodpercenként 190-200-szor rebbenti meg a szárnyát: az ilyenkor leadott pontos hang a távolság, az állat mérete és a szárnycsapások intenzitásának a függvényében változik. De a hangnem mindig F-dúr.

Ezt a természetrajongó Beethoven is észrevehette, mivel a VI. szimfóniája (Pastorale) F-dúr hangnemben íródott. A maga korában a VI. szimfónia nem volt olyan népszerű, mint az V.; annak a jellegzetes ta-ta-ta-tamm intrója (Allegro con brio) volt a bécsi klasszika Smoke on the Waterje.

A hatodik szimfónia ennél finomabb volt; nagyjából úgy aránylik az elődjéhez, mint a Jackie Brown a Ponyvaregényhez. Beethoven természetközeli hangulatokat próbált megragadni vele, többnyire sikerrel. Nézzék csak meg, ahogy Leonard Bernstein vezényli a bostoni szimfonikusokat; tényleg nehéz eldönteni, hogy inkább ezt válasszuk, vagy a valódi légyzümmögést.

A rovarok hangját más komolyzenészek is megpróbálták utánozni. Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov orosz zeneszerző A dongó c. művében egyértelműen erre törekedett:

Érdemes megjegyezni, hogy a dongó, a poszméh és a mézelő méh is F-dúrban zümmög, Korszakov mégsem ilyen hangnemben írta A dongót. Lehet, hogy mégis az ő interpretációja helyes, mert Korszakovról feljegyezték, hogy kiváló hallása volt, a legyek viszont olyan süketek, mint Beethoven lett idős korára.