Az angol kisállat-holokauszt szomorú története

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

1939 nyarán a világban még látszólag béke honolt, de Európa valójában már az elkerülhetetlenül kirobbanó háborúra készült. Ez a felkészülés pedig nem csak annyit jelentett, hogy a hadiipar tankokat gyárt, a férfiakat behívják katonának, és lázas sietséggel erősítenek meg minden védelmi vonalat. A háborús készülődés legbizarrabb epizódjának az angol házikedvencek voltak a szenvedő alanyai.

Angliában már bőven a háború előtt, 1937-ben megalakult az Air Raid Precautions nevű szervezet, aminek célja az országot esetlegesen sújtó légitámadásokra való felkészülés, óvóhelyek kialakítása, a lakosság betanítása a reagálásra, az egészségügyi ellátás megszervezése volt. Utólag már tudjuk, hogy ez mennyire előrelátó intézkedés volt, hiszen a Luftwaffe bő fél éven át bombázta Angliát, elsősorban nagyvárosokat, civil célpontokat támadva. Ezen a szervezeten belül alakult meg 1939 nyarán a National Air Raid Precautions Animals Committee, a Nemzeti Légiámadás-elővigyázatossági Állatügyi Bizottság, ami jó eséllyel pályázik minden idők leghülyébb nevű állami szervezetének címére.

A NARPAC első intézkedése egy röplap elkészítése és terjesztése volt, amivel arra kérték a lakosságot, hogy ha kitör a háború, a haza érdekében az állatorvossal altattassák el a házikedvenceiket. A meghökkentő felhívás mögött a logika az volt, hogy ha jön a német invázió, és Angliát blokád alá veszik, élelmiszerhiány lesz, és nem engedheti meg magának az ország, hogy a kaját az emberek és a haszonállatok mellett szórakozásból tartott, semmilyen hasznot nem hajtó házikedvencekre pazarolják. A felhívást az összes nagyobb újságban is megjelentették, sőt a BBC rádióadásában is bemondták.

Az első reakció persze a felháborodás volt (már akkor is léteztek állatvédő szervezetek), de amikor Lengyelország náci lerohanása után két nappal Anglia hadat üzent Németországnak, a britek megértették, hogy ennek fele se tréfa, és nagyüzemben indult be a kisállatok kivégzése. Becslések szerint egyetlen hét leforgása alatt 750 ezer házikedvenc pusztult el a háborús felkészülés jegyében. A helyzet tovább romlott, amikor 1940 őszén a háború valóban elérte Angliát, és a Luftwaffe a Királyi Légierő bázisai mellett elkezdte Londont is bombázni.

A kisállat-holokausztban a Battersea állatmenhely, illetve Hamilton hercegnője, közismert macskabarát és gazdag arisztokrata volt a házikedvencek utolsó reménysugara, akik fűtött repülőgép-hangárakban üzemeltettek óriás menhelyeket a haláltól megmentett kisállatoknak. Becslések szerint 145 ezer házikedvenc lelt náluk menedékre a háború alatt.