Hogy lehet ágyúval vízihullát keresni?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Kapcsolódók (3)

Miért néznek ugyanarra a legelő tehenek?

Mi az oka, hogy a nagy testű legelő állatok általában mindig ugyanabba az irányba néznek?

Cenzúrázni készülnek Huckleberry Finnt Amerikában

A nigger szó rasszistának számít, ezért lecserélik inkább a rabszolgára. Így többen olvassák majd.

Spielberg megfilmesítené a Huckleberry Finnt?

Úgy tűnik, divatba jött Twain. A DreamWorks stúdió jelenleg Thomas Hauser Mark Twain emlékezete című alkotásának adaptálásán dolgozik lázasan, és úgy hírlik, Steven Spielberg rendező érdeklődését felettébb felcsigázták az előkészületek

A mondás szerint nehéz ágyúval verebet fogni, de ami azt illeti, vízihullát sem lehet könnyebb. Ha egyáltalán könnyebb. A lineáris dinamika szabályai nem zárják ki, hogy egy ágyúval eltaláljanak egy verebet: ha az ágyúgolyó kirepül a csőből, a newtoni gravitációs törvényeknek megfelelő röppályát fog leírni, és ha verébre esik, akkor meg is van az ok-okozati összefüggés az ágyúlövés és a veréb halála fölött.

De ha egy ágyúlövés hatására a felszínre lebeg egy vízihulla, a két jelenség között semmilyen összefüggés nincs. A XIX. században ezt még nem tudták, és gyakran ágyúkkal vadásztak a folyókba fulladt vízihullákra.

Emlékeznek még a Tom Sawyerre és a Huckleberry Finn kalandjaira? Mark Twain klasszikus regényei időtálló, remek olvasmányok, bár a mai polkorrekt olvasóknak kicsit furcsa lehet bennük a sok niggerezés. És az sem egyértelmű, miért vadásznak benne ágyúval vízi hullára.

„Megint elszundikáltam, és egyszer csak hallom: bumm! – följebb a folyón. Megfordultam, felkönyököltem és hallgatóztam; rövidesen megint hallottam. Fölugrottam, és kinéztem a levelek közt – hát csak látom, hogy valami füst gomolyog a vízen, úgy a komp tájékán. És látni lehetett a gőzkompot is tele néppel. Most már tudtam, mit jelentsen ez. Bumm! Láttam a fehér füstöt elválni a komp oldaláról. Ágyúztak, hogy a holttestem feljöjjön a víz tetejére.”

– Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai, Chatto & Windus, 1884)

A polgárháború előtti Dél legnagyobb folyóin, a Missourin és a Mississippin csakugyan használták az ágyút vízihulla-keresésre, sőt, Edgar Allan Poe 1842-es művében, a Marie Roget titokzatos eltűnésében is feltűnt ez a módszer.

A szokás egy régi brit babona miatt honosodott meg Amerikában. Edwin és Mona A. Radford 1947-es könyve, az Encyclopaedia of Superstition, egy babonákat gyűjtő enciklopédia szerint régen széles körben elterjedt tévhit volt, hogy ha ágyúval lőnek egy folyó felszíne fölött, az alul heverő vízihulla előbb-utóbb a felszínre lebeg. Akkor úgy hitték,

azért, mert a dörrenés erejétől megreped az áldozat húgyhólyagja, így a holttest a felszínre bukkan.

Az egésznek természetesen semmi értelme sincs, és a vízihulla elsüllyedésének semmi köze a húgyhólyaghoz. Hogy egy holttest elsüllyed-e, vagy a víz felszínén lebeg, az attól függ, hogy került-e víz a tüdejébe. Akit a parton ölnek meg, majd a vízbe dobják, az lebegve úszik a vízen; a vízbe fulladt embereknek általában megtelik a tüdejük vízzel.

A süllyedést a testhelyzet is meghatározza. Ha a hulla arccal a vízen úszik, nem tud belőle távozni a levegő, így tovább lebeg a víz felszínén. A hanyatt fekvő hullák hamar elsüllyednek, mert könnyebben megtelnek vízzel. (A Huckleberry Finn ezzel kapcsolatban említ még egy babonát: a XIX. században még úgy hitték, hogy a vízbe fulladt férfi a hasán úszik, a nő a hátán.)

Az sem mindegy, hogy ki mennyire kövér. A zsír kevésbé sűrűbb a víznél, így a kövérebb emberek tovább a felszínen maradnak – ezzel szemben az izmos vagy sovány emberek hamar elsüllyednek. Sok múlik a bomlási folyamaton is. Miközben a holttest elbomblik, gázok szabadulnak föl, amik a különböző testüregekben összegyűlve a felszínen tarthatják a holttestet – hacsak a nedves ruhái úgy meg nem szívják magukat vízzel, hogy a mélybe rántsák az áldozatot.