Miért nincs Washingtonban J betűs utca?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Mai szemmel furcsának tűnhet, hogyan maradhatott ki teljesen egy betű egy olyan körzővel-vonalzóval megtervezett város tervrajzából, mint amilyen a kifejezetten a frissen alakult Egyesült Államok központjának épített Washington D.C. A városban ugyanis a fő úthálózat észak-dél irányú utcái sorszámozottak, a nyugat-keletiek pedig az ábécé betűiről kapták a nevüket – kivéve a J betűt. A címben megfogalmazott kérdésre ennek megfelelően rögtön két magyarázat is létezik: egy érdekesebb meg egy igaz válasz.

Kezdjük az érdekesebbel! Eszerint Washington városának francia születésű amerikai építésze, Pierre L'Enfant csínyje volt a J betű szándékos mellőzése, mert neheztelt egy prominens J betűs nevű honfitársára. A legenda szerint az illető John Jay volt, az Egyesült Államok egyik alapító atyja, egyben 1791-től a legfelsőbb bíróság első elnöke, 1795-től pedig New York állam kormányzója. Ő logikus jelöltnek is tűnik, hiszen mindkét neve J-vel kezdődik, a családnevét ráadásul ugyanúgy kell kiejteni, mint magát az utcanevek elejéről száműzött betűt. Véletlen?

További bizonyíték, hogy a legfelsőbb bíróság 1801-től, amikor Philadelphiából az új fővárosba tette át a székhelyét, egészen 1819-ig a Capitolium egy kis alagsori termében volt kénytelen ülésezni, mert Washington eredeti terveiből hogy, hogy nem, kimaradt a bírósági épület.

Na de miért haragudhatott L'Enfant ennyire Jayre? Hát a Jóakarat, kereskedelem és navigáció egyezménye, ismertebb nevén a Jay-egyezmény miatt. Ez az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között köttetett, és az amerikai függetlenségi háborút lezáró, 1783-as párizsi egyezmény óta a levegőben lógó vitás kérdések rendezésével hozzájárult a két ország közötti békés kereskedelemhez és az újabb háború elkerüléséhez. Ugyanakkor a kortársak közül sokan ellenezték, mert szerintük túl kedvező feltételeket szabott a briteknek, egyúttal elárulva a függetlenségi háborúban az amerikaiak mellett kiálló franciákat, akik az egyezmény idején épp a maguk háborúit vívták, többek között a britek ellen. Mindez duplán irritálhatta a francia származásúként az amerikai függetlenségi háborúban harcoló L'Enfant-t.

Ezt a szépen egybevágó, többszörösen alátámasztott legendát csupán a kronológia gáncsolja el. A L'Enfant-t kinevező George Washington elnök ugyanis már 1792-ben eltávolította az építészt a projekt éléről, amiért az nem volt hajlandó alávetni magát az építést koordináló bizottságnak. A Jay-egyezményt viszont csak két évvel később, 1794 novemberében írták alá.

Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy L'Enfant egyéb okokból nem szerette Jayt, vagy neheztelt valaki másra, akinek J-vel kezdődött a neve. Az viszont elég valószínűtlen, hogy a munkát felügyelő bizottság hagyta volna, hogy az építész személyes bosszúja meghekkeljen egy ilyen nagyszabású és szimbolikus projektet. Másrészt L'Enfant-tól már a tervek véglegesítése előtt megváltak, a munkát befejező Andrew Ellicottról pedig nem hírlik, hogy ellenérzéssel viseltetett volna a J betűvel vagy bármelyik viselőjével szemben.

Az anomália valódi oka szokás szerint jóval földhözragadtabb, mint a konteók: a J és az I betűket gyakran nehéz volt megkülönböztetni egymástól, különösen a még mindig széles körben használt kézírásban, pláne úgy, hogy a kettő akkoriban még nagyrészt felcserélhető volt. Az 1740-es kiadású Új általános angol szótárban nem is volt külön szekció a két betűnek, és például Thomas Jefferson is hagyományosan a T. I. monogrammal jelölte meg a személyes tulajdonát. Vagyis a J betűs utcanév jobb esetben fölöslegesnek tűnhetett, rosszabb esetben pedig egyenesen félreértésekhez vezetett volna.