A hétvégét Henry Ford találta fel

2017.07.07. 05:58

A hétvégét az emberiségnek fel kellett találnia, nem volt mindig adott, hogy heti két napot nem dolgozunk. A hétvégét ugyanúgy önkényesen találtuk fel, mint azt, hogy hét napból álljon egy hét, nincs semmilyen természetes alapja.

Nem is olyan régen a munkások szabad ideje politikai kérdés volt. Az első igazi összefogás az amerikai munkások között nem a gyerekmunka, munkakörülmények vagy fizetések miatt voltak, hanem a munkaidő miatt. Az emberek a rövidebb munkaidő miatt fogtak össze.

Az ipari forradalom megváltoztatta a munkával töltött időt és sokkal rosszabb lett, mint korábban. Az új munkagépeket állandóan mozgásban kellett tartani, hogy elkerüljék a leállások és újraindítások miatti költségeket. A gyárak ablaktalanok voltak, a tulajdonosok és munkavezetők órákkal mérték a munkában eltöltött időt. Nem egyszer csaltak is ezekkel, ki merte volna saját óráján jelezni, hogy már rég vége a műszaknak.

Egy idő után a munkások elkezdték elcsalni maguknak a hétfőket, így ezek voltak az első hétvégi napok. A 18. század végén és 19. század elején Angliában a munkások többsége egyszerűen nem jelent meg a gyárakban. Szent Hétfőt tartottak annak ellenére, hogy ilyen nevű ünnep soha nem létezett.

Azért alakult ez így, mert a fizetéseket általában szombatonként kapták meg, de vasárnap nem volt idő a szórakozásra, mert annak egy részét templomban töltötték. Így a hétfő vált a szórakozás, ivászat és a pénz elköltésének napjává. Ugyanakkor egy egész napnyi pénzkiesés elég sokat jelentett az amúgy is rosszul fizetett munkásoknak. Ezért amikor az 1870-es években egy szombati félmunkanapért kifizettek egy egészet, cserébe szabad volt a délután, szép lassan megint munkával kezdték tölteni a hétfőket az emberek.

A hétvégét egy igazi nagykapitalista, Henry Ford intézményesítette. Ford 1914-ben 2,34 dollárról 5 dollárra emelte a napi fizetéseket, több ezren jelentkeztek munkára az autógyárakban. Annyira nagy volt az érdeklődés, hogy majdnem lázadás tört ki a visszautasítások miatt.

Ford persze nem emberbaráti szeretetből emelte a béreket, hanem mert a jól megfizetett munkás képes meg is venni az általa gyártott autót. Az ötnapos munkahetet is ezért vezette be. A munkás kipihentebb, több pénze van, több ideje van költeni és megveszi az autót is.

Érdekes módon az 1929-es gazdasági világválságnak is nagy szerepe volt az ötnapos munkahét elterjedésében. Ekkoriban sok iparágban vágták vissza a munkanapok számát, mert így több embernek tudtak munkát adni, hiszen az elvégzendő feladatok száma nem csökkent. Ez a logika egyébként a 2008-as pénzügyi válság idején is megjelent, Németországban például rövidített munkahetet akartak bevezetni.

De térjünk vissza a 20. század elejére. Az amerikaiak megtapasztalták, milyen az, amikor kevesebbet dolgoznak és tetszett nekik. A politikusok pedig észrevették ezt és Roosevelt elnök 1938-ban már törvénybe is iktatta a hétvége fogalmát.

Az ötnapos munkahét a következő évtizedekben terjedt el a világon. Kanadában és Nagy-Britanniában 1955-ben vált általánossá, Európa többi részén ekkor még a rövidített szombati munkanapok voltak elfogadottak. Szép lassan azonban ez is kikopott és az 1970-es évekre már szinte nem volt olyan európai ország, ahol ne lett volna bevezetve a 40 órás munkahét.

Nem mindenhol a szombat és a vasárnap a szabadnap. A Közel-Keleten például a péntek-szombati szabadnapok váltak általánossá, néhány észak-afrikai országban pedig a csütörtököt és pénteket adják oda pihenésre. A nyugati szokások azonban megállíthatatlanul terjednek: Omán például 2013-ban állt át a péntek-szombati munkaszünetre a korábbi csütörtök-péntekről.