A miniszter úr feddhetetlen, megvesztegethetetlen, és nem létezik

2017.09.13. 05:05

Kongóban 2006-ban parlamenti választást tartottak, a hatvanas évek óta az elsőt. Az ország éppen kilábalt egy hosszú és véres, éhínséggel és járványokkal kísért, több millió áldozattal járó háborúból - vagyis a választás nem csak a demokrácia ünnepe, hanem a rég várt béke kezdete is lehetett volna.

A feltételes módból már sejthető, hogy a dolgok kicsit másképp alakultak.

A választást botrányok, csalási vádak, és több halottal járó utcai zavargások kísérték, de végül csak meglett az eredmény: a harmadik legtöbb szavazatot kapott Lumumbista Párt gyűjtött maga köré annyi szövetségest, hogy kormányt alakíthasson. A koalíció tagja volt többek között a Nemzeti Föderalista Unió, ami ugyan csak a voksok 1,4 százalékát nyerte el, de ez is fontos volt a kormánytöbbség összehozásához, így a miniszterelnök, Antoine Gizenga egy elég fontos posztot, a kereskedelmi miniszterét ajánlotta fel nekik. A teljes kabinet egyébként a sok szövetségesnek beígért sok pozíció miatt extrém nagy, 60 tagú lett.

A föderalisták pártelnöke, Kisimba Ngoy természetesen saját maga ült volna a miniszteri székbe, de Gizengával nem ápoltak túl jó viszonyt, ami elég komoly akadályt jelentett ebben a tervben. A kongói törvények szerint ugyanis kormányalakításkor az adott minisztériumot elnyerő párt két jelöltet delegálhat a miniszteri posztra, amiből aztán a miniszterelnök választ. Mivel Gizenge utálta Ngoyt, esélytelen volt, hogy őt választja, bárki is a másik jelölt. Ngoy így ravasz trükkhöz folyamodott: saját maga mellett Kasongo Ilungát, a párt egyik alelnökét jelölte, akit annak rendje és módja szerint ki is neveztek kereskedelmi miniszterré.

Kasongo Ilungával egy apró probléma volt csak: hogy nem létezett.

A miniszterjelöltet Ngoy találta ki, és hogy, hogy nem, már a beiktatására sem ment el, a lemondó nyilatkozatát küldte csak be maga helyett. A miniszterelnök hamar átlátott a szitán, hogy Ngoy így akar kerülőúton miniszter lenni, és csak egy dolgot tehetett, hogy ezt megakadályozza: nem fogadta el a fiktív miniszter lemondását. Így történhetett, hogy egy teljes hónapig egy képzeletbeli ember irányította a kereskedelmi minisztériumot, aki természetesen sosem jelent meg személyesen a minisztériumban, vagy a kormányüléseken. Viszont három ember is megpróbálta magát Kasongo Ilungának kiadni (ez nem olyan ritka név egyébként Kongóban), de egyik sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a személyazonosságát.

A szellemminiszter országos közröhejt és botrányt kavart, és végül a kormány csak úgy tudott kimászni belőle, hogy egy óriási reformmal 44 miniszterre csökkentette a kabinet méretét, ezzel menesztette a nem létező Ilungát, amivel párhuzamosan Ngoy is lemondott a pártelnöki és miniszterjelölti posztjáról. Hamarosan a miniszterelnök Gizenga is lemondott, hogy az utódja azon nyomban ki is nevezze Kongó Nemzeti Hősének, ami a mindenkori kormányfőével megegyező havi tiszteletdíjjal, elnöki rezidenciával, hat autóból álló flottával és 12 fős testőrséggel jár.