Oroszország egyszer megadóztatta a szakállat

2017.10.08. 06:47

I. Péter cár, vagy ahogy az utókor elnevezte, Nagy Péter Oroszország egyik legjelentősebb uralkodója volt. A 17-18 század fordulóján több mint negyven éven át vezette a birodalmat, és egy sor, hatalmas horderejű változás és reform fűződik a nevéhez. Modernizálta a hadsereget, teljesen átszervezte a közigazgatást, fejlesztette az ipart a mezőgazdaság kárára, megváltoztatta a naptárat. Ő alapította Szentpétervár városát, amit ugyan hivatalosan a bibliai Szent Péterről nevezett el, de nem is zavarta nagyon, hogy az ő nevét is megörökíti egyben. Háborúzott a törökökkel, a svédekkel, és a Baltikumban mindenkivel, aki csak arra járt. Tulajdonképpen minden lépésének egy célja volt: hogy Oroszországot igazi európai országgá, és európai nagyhatalommá tegye.

Ennek érdekében pedig olyan bizarr húzásoktól sem riadt vissza, mint a szakáll megadóztatása.

A szakálltilalmat Péter 1698-ban vezette be, egy több mint egy éves európai körutazása után megvilágosodva rájött, hogy a szakáll az orosz elmaradottság legfőbb szimbóluma, míg a borotvált arc a modern európaiság jelképe. Az orosz nép ezt nem igazán látta így, és meg is volt a jó oka rá: az ortodox egyházban például nagyon régi hagyománya volt a szakállnak, azt kvázi elő is írták minden hívő férfinak (egyébként az ortodoxok máig odavannak a szakállért, néha olyan okosságokat is mondanak, hogy az megvéd a homoszexualitástól). Egy másik legendás cár, Rettegett Iván nem egészen egy évszázaddal korábban azt jelentette ki, hogy a borotválkozás Isten elárulása, és olyan bűn, amit az összes mártír vére sem képes lemosni. Márpedig ha valakire a nép a Rettegett jelzőt akasztja, arról lehet sejteni, hogy nem opcionális életvezetési jótanácsnak tekintik, ha ilyesmit mond.

Persze Nagy Pétert nem olyan fából faragták, hogy hagyja a népet csak úgy ellentmondani: cári parancsba adta a rendőrségnek, hogy ha szakállas férfit lát a rendőrjárőr az utcán, azt helyben borotválják meg, akár fizikai erőszakot is alkalmazva. Feljegyezték, hogy maga a cár is elöl járt az ilyen akciókban, egy díszes fogadáson például saját kezűleg vágta le a hadsereg tábornokainak szakállát. Magát Nagy Péter cárt egyébként az összes fennmaradt ábrázolás csupasz arccal, és hetyke bajusszal ábrázolja, a rossz nyelvek szerint egyébként olyan ritkás volt az arcszőrzete, hogy ha akart volna, se tudott volna rendes szakállat növeszteni.

Kisvártatva aztán a cár megenyhült, vagy csak úgy érezte, hogy nem ez az optimális módja az európai kultúra terjesztésének, esetleg rájött, hogy üres az államkassza, és ebből az irányból is lehetne segíteni rajta - a legvalószínűbb, hogy ez mind egyszerre. Így kompromisszumos megoldásként bevezették a cári szakálladót. Ezzel meg lehetett váltani a kötelező borotválkozást: aki befizette, kapott egy ezüst érmét, amivel igazolhatta, hogy az adott évben legálisan viselhet szakállt. Ennek az ára a vagyonos kereskedők számára 100 rubel volt, a cári udvarban, hadseregben vagy más állami szerveknél dolgozók számára 60, közembereknek 30, a jobbágyoknak pedig napi egy kopejka, de azt is csak addig kellett fizetniük, amíg egy város falain belül tartózkodtak. Bár ez sem volt túl népszerű, a szakálladót csak 1772-ben, vagyis nagy Péter halála után 47 évvel szüntette be Oroszország.

És ha azt gondolná, hogy ilyen bizarr adó másnak tuti nem juthat eszébe: a legenda szerint VIII. Henrik már 1535-ben bevezette Angliában a szakálladót a két hetesnél erősebb arcszőrzetre. Bár a történészek szerint ezt semmilyen korabeli dokumentum nem támasztja alá, erre hivatkozva az ötletet az 1900-as évek elején Amerikában, majd tavaly Angliában is újra felmelegítették, szerencsére sikertelenül.