Mennyi időt képes túlélni az ember a világűrben, űrruha nélkül?

Az utolsó Jedik legtöbb vitát kiváltó és a rajongók között a legnagyobb felháborodást kavaró jelenete, amikor...

(Ha még nem látta a filmet, itt az utolsó esély elkattintani valahová máshová.)

(Komolyan, akkora spoiler jön, mint egy Halálcsillag!)

...

...

...

...szóval amikor a film közepén Leia hercegnő űrhajóját találat éri, ő pedig egy ideig látszólag halottként lebeg a roncsok között a világűrben, aztán egyszer csak kinyitja a szemét és simán visszalavírozik a biztonságos hajóba. Bár elég nyilvánvaló, hogy az Erőt használja, hiszen már a Jedi visszatér végén elmondta neki Luke, hogy benne is megvan a tehetség erre, a jelenet ettől még elég fura, és ott is hagyja a kérdést a levegőben (vagy a világűr vákuumában): úgy egyébként mennyi időt bír ki egy ember a világűrben, szkafander nélkül?

Az űrruhára alapvetően azért van szükség, hogy három dolgot biztosítson az űrhajós számára, amihez ő a Földön hozzászokott, és a hiányukban rövid úton meghal. Ezek a viszonylagos meleg, az oxigén, és a nyomás. Mi történik, ha ezeket nem kapjuk meg? Az első két eset aránylag egyszerű: megfagyunk, illetve megfulladunk. A nyomás hiánya kicsit trükkösebb, ilyenkor több dolog is történik. Például a tüdőnkben levő levegő a nyomáskiegyenlítődés hatására kitágul, ez főleg akkor kínos, ha megpróbáljuk visszatartani a lélegzetünket, vagy egy utolsó nagy levegővétellel tartalékolni oxigént, mint mondjuk vízbe merülés előtt. Ez ahhoz vezethet, hogy szétszakad a tüdőnk. A nyomás extrém lecsökkenése miatt a testünkben levő folyadék forráspontja lezuhan a test normál hőmérséklete alá: szó szerint felforr a vérünk. A vérben oldott gázok, konkrétan a nitrogén ilyenkor kis buborékokat képez, ami egyrészt elzárja az ereket, másrészt groteszk módon felfújja az ember testét – ha a szétrobbanásig azért nem is, ahogyan egyes filmek hajlamosak bemutatni.

Mindebből aránylag keveset érzékelünk tudatosan, ugyanis nagyjából 15 másodperc világűr után az ember elveszíti az eszméletét, mert az agya nem jut elég oxigénhez. (Igen, földi körülmények között ezt simán ki lehet bírni akár több percen át is, de nyomás nélkül csak annyi időnk van, amíg a vérben levő oxigén kitart.) Nagyjából egy perc után teljesen összeomlik a keringés, és két-három perc után visszafordíthatatlanul beáll a halál.

A fagyhaláltól ekkor még elég messze van az ember, mert közvetítő közeg híján a testünk meglepően lassan veszíti el a hőmérsékletét az űrben, mínusz 270 fok ide vagy oda. A kihűlés kulcsa ugyanis nem feltétlenül az, hogy mennyire van hideg körülöttünk, hanem az, hogy a testhőt milyen hatékonyan vezeti el a körülöttünk levő közeg. A víz például elég jó ebben, ezért olyan veszélyes jeges vízben úszni. A levegő már jóval kevésbé hatékony, ezért olvad el aránylag lassan a szobába bevitt hógolyó. A vákuum pedig még sokkal gyengébben teljesít ebben, hiszen pont az a lényege, hogy nincs benne semmi, ami a hőt elvezetné.

Mindezt nem csak elméletben tudjuk, a hatvanas években a NASA végzett állatkísérleteket is a témában: kutyákat illetve csimpánzokat tettek ki vákuumközeli, majdnem nulla nyomású környezetnek, hogy a tapasztalatokból kiindulva legyen valami elképzelésük arról, mi várhat egy emberi űrhajósra, ha ilyen helyzetbe kerül. Volt is ilyen alkalom aztán, de nem az űrben: a Johnson Space Centerben egy technikust egy vákuumkamrában ért baleset. 12 másodperc után veszítette el az eszméletét, az utolsó élménye az volt, hogy érezte ahogy a szájában felforr a nyál - egyébként megúszta az esetet, pár perc múlva magához tért, csak az ízérzékelését veszítette el pár napra. De vissza az állatkísérletekhez: a kutyák 90 másodpercet bírtak ki maradandó károsodás nélkül, a csimpánzok 3 percet, általános tünet volt még az átmeneti vakság. Volt azonban még egy elég kellemetlen mellékhatása a vákuumnak a kísérleti állatoknál: az emésztőrendszerben levő gáz hirtelen kitágulása miatt robbanásszerűen, sugárban távozott a testükből széklet, vizelet és gyomortartalom egyszerre, az emésztőcsatorna minden be- és kijáratán.

Mondanunk sem kell, hogy ennek a realisztikus ábrázolása mennyire mélyégesen méltatlan lenne Leia hercegnőhöz.

A túlélés kérdését ezzel le is zártuk, de mi a helyzet Leia csodás megmenekülésével, amikor az Erő hajtásával repül az űrben? Mit tudunk tenni jeditrükkök nélkül, hogy ezt utánozzuk? Nos, vákuumban nem olyan egyszerű közlekedni, hiszen nincs közeg, ami segítene ebben, mint egy úszót a víz, vagy egy madarat a levegő – vagyis hiába csapkodunk a kezünkkel, nem fogunk előrébb jutni. Egyetlen esélyünk az erő-ellenerő jelenségét kihasználni. Ezt teszi például Matt Damon a Mentőexpedíció végén, amikor kiszúrja az űrruháját, hogy az onnan kiáramló levegővel hajtsa magát. Márpedig kiáramló levegőt az ember űrruha nélkül is tud generálni; tudományosan alátámasztott tény, hogy egy ember naponta átlagban 10-20 alkalommal szellent. Ami természetesen felveti a kérdést:

Vajon lehet finghajtással közlekedni az űrben?

Chris Hadfield kanadai űrhajós egy interjúban  elárulta, hogy ő bizony kipróbálta az ISS-en, súlytalanságban, de túl kevésnek bizonyult a hajtóerő. Na de az azért mégsem az űr vákuuma! Az amerikai közmédia, a PBS Space Time című ismeretterjesztő online sorozata belemerült a dolog elméleti hátterébe, a teljes levezetést itt nézheti meg, de a lényeg: feltételezve a távozó gáz 3 m/s sebességét és 1 gramm tömegét, a szellentés nagyjából óránként 15 centiméteres sebességre képes felgyorsítani egy átlagos tömegű űrhajóst. Ez nem túl sok, és egyben újabb bizonyítéka annak, hogy Leia a filmben az Erőt használta.