Amikor a gyaloglás volt a világ legnépszerűbb sportja

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ha egy átlagembert megkérdeznének, hogy melyek a világ legunalmasabb sportjai, a felsorolásban elég jó eséllyel szerepelne a gyaloglás. Nem is minden ok nélkül, elvégre egy laikus szemlélő mit lát belőle? Azt, hogy emberek mennek, nagyon sokáig, nagyon messzire. A legutóbbi olimpián az 50 kilométeres számot például 3 óra 41 perc körüli idővel nyerte a szlovák Matej Tóth, a magyar induló, Venyercsán Bence 4 óra 19 perccel végzett a mezőny második felében. Ennek tükrében elég meglepő, de 150-200 éve a távgyaloglás a világ legnépszerűbb sportjai közé tartozott, a nagyobb versenyeket tízezres közönség követte figyelemmel.

Robert Barclay Allardice

Az első igazi gyaloglósztár egy skót katonatiszt, bizonyos Robert Barclay Allardice volt, aki 1809-ben fogadásból ezer óra alatt legyalogolt ezer mérföldet. Ez 41 és fél nap alatt kb. 1600 kilométert jelent, vagyis naponta kb. 38-39 kilométert hat héten keresztül. Nem hangzik emberfeletti teljesítménynek? Akkor itt az apróbetűs kiegészítés hozzá: a kihívás az volt, hogy minden egyes órában le kell húzni egy mérföldet. Barclay azzal a trükkel élt, hogy kétmérföldesével haladt, úgy hogy mindent ilyen duóból az egyik az előző, a másik a következő órába számított. Tehát mondjuk háromnegyed egytől negyed kettőig letudott két mérföldet, aztán a következő kettőt háromnegyed háromtól negyed négyig. Így aztán minden bő 3 kilométeres gyaloglás után maradt nagyjából másfél órája pihenni.

Barclay teljesítménye komoly szenzációszámba ment, és egy csapásra népszerű eseménnyé tett mindenféle gyaloglóversenyt. Akár az ő ezermérföldes túráját próbálta valaki megismételéni, akár 100 mérföldes versenyről volt szó (ezt centurionnak hívták), egyre nagyobb tömegek voltak kíváncsiak az atlétákra. Az első 500 mérföldes verseny befutójára 6000 fős közönség volt kíváncsi Chicagóban. (Egyébként egy Dan O'Leary nevű ír bevándorló nyert, és valóságos népi hős vált belőle.)

És ez mind semmi az évszázad legnagyobb gyaloglóeseményéhez képest, ami 1864-ben zajlott Angliában, Laisterdyke-ban, és egy női versenyző, Emma Sharp volt a főszereplője, aki a fejébe vette, hogy megismétli Barclay kihívását, és bebizonyítja, hogy egy nő is képes erre. Ráadásul minden különösebb rákészülés és tapasztalat nélkül. A korabeli lapok természetesen azonnal felkapták az esemény hírét, pláne hogy Sharp egészen merész módon férfiruhában vágott neki az ezer mérföldnek. A nagy versenynek a Quarry Gap Hotel adott helyet, aminek a nagy udvarán Sharp egy 120 yard (kb 110 méter) hosszúságú körpályán gyalogolt, nagyjából percenként egy körös sebességgel, 29 körönként tartva pihenőt - vagyis pontosan lemásolta Barclay taktikáját.

A közönség egyre csak gyűlt, és nem mondhatni, hogy egyértelműen neki szurkolt volna mindenki: sokan már azt is gyalázatosnak tartották, hogy egy nő egyáltalán ilyesmibe vágja a fejszéjét, előfordult, hogy berohantak mellé a pályára, megkísérelték elgáncsolni, rendszeresen megdobálták, egyszer megpróbálták kloroformmal elkábítani, egyszer pedig megmérgezni az ételét. Az utolsó két napon már rendőri biztosítás mellett, és egy élesre töltött pisztollyal gyalogolt, amiből a korabeli feljegyzések szerint 27 alkalommal kellett figyelmeztető lövést leadnia, mert egy-egy néző ellenséges szándékkal közelített felé.

Az utolsó napra 25 ezres tömeg gyűlt össze (az egész eseményen összesen a hat hét alatt több mint százezren voltak), és óriási ünneplésben részesítették a célba érő hölgyet. Aki elmondása szerint egy kicsit elfáradt, illetve bedagadtak a lábai, de a legkeményebb kihívást a monotónia jelentette számára. Mivel a hotellel úgy egyezett meg, hogy a belépőjegyek árából kap részesedést, az óriási nézősereg miatt egy egész vagyon hullott az ölébe. Többé nem is vett részt gyaloglóversenyeken, a pénzből egy szőnyegkereskedést nyitott.