Adolf Hitlerről, a Harmadik Birodalom fajgyűlölő kancellárjáról köztudott volt, hogy az általa elképzelt álomvilágban mindenki hófehér. Azt már kevesebben tudják, hogy Hitler a mesebeli Hófehérkéért is rajongott: Walt Disney 1937-es Hófehérke és a hét törpéje volt az egyik kedvenc filmje. A Hófehérke-mesének egyébként volt német eredetije – a Sneewittchen – is, de Hitler a Disney-rajzfilmért rajongott. Több festményt készített híres Disney-figurákról, például Pinokkióról és Hófehérke törpéiről is.)

Bármennyire szerette a mesét, Hitlert dühítette, hogy az amerikaiak 1937-ben olyan fejlett animációs technikát használtak, ami meghaladta a német rajzfilmekét. De néhány éven belül

Az embertelen kísérleteiről híres SS-orvos Auschwitzban találkozott az Ovitz-családdal, akik romániai születésű zsidók voltak, törpe termettel. Az ikerkísérletekért és az orvosi szélsőségekről hírhedt Mengele válogatott kínzásoknak vetette alá szerencsétlen Ovitzékat.

Bár Mengele hivatásos orvos volt – ellentétben Theodore Morell-lel, a Hitlert kábítószerekkel tömő doktorral –, egy koncentrációs táborban olyan dolgokat is megengedhetett magának, amiktől egy ép lelkű orvos automatikusan visszaborzadt volna. Mengelének nem voltak gátlásai: szörnyű kísérleteket végzett a testileg deformált fogvatartottakkal. A legbizarrabb eseteket egy külön kategóriába sorolta: ők voltak Mengele Állatkertje.

Ovitzék 1944. május 19-én érkeztek Auschwitzba. Az apa, Shimson Eizik Ovitz kétszer nősült és tíz gyermeke volt; közülük heten törpe termettel születtek. Shimson halála után az özvegye arra biztatta a gyermekeit, hogy utazó cirkuszi társulatként működjenek; a termetük nem tette volna lehetővé, hogy fizikai munkát végezzenek.

Az Ovitz család lett a történelem első önszervező freak show-ja, ahol az összes fellépő törpe termetű volt. A hét gyerek – Rozika, Franzika, Avram, Freida, Micki, Elizabeth és Perla – a zenés-táncos társulatukkal, a Liliput Troupe-ban turnéztak Közép-Európában. Nem törpe termetű testvéreik – Sarah, Leah és Arie – szintén elkísérték őket; a színpadi díszletek és jelmezek tervezésében segítették őket. Az előadásukért mindenki odavolt.

A társulat magyarországi turnéja épp a náci megszállás idejére esett. A német katonák foglyul ejtették őket. Ha nem lett volna elég, hogy a társulat tagjai egytől egyig zsidók voltak, a nácizmus filozófiája szerint a törpék értéktelenek voltak a születési fogyatékosságaik miatt. Egyenesen Auschwitzba kerültek, ahol az őrök némi tanácstalanság után különválasztották őket a többi bevagonírozott fogolytól, és értesítették Mengelét a törpék érkezéséről.

Mengele hamar minimum bántalmazó, de inkább szadista kapcsolatba került az áldozatokkal. Bár kedvesen beszélt velük, a tudomány nevében végzett kísérleteiben semmi kedvesség nem volt. A nőgyógyászati kísérletek során mindenfélét a lányok méhébe injekciózott; vért vett tőlük, amíg el nem ájultak; tűvel szurkálta őket; és különböző mintákat gyűjtött be tőlük, gyakran érzéstelenítés nélkül. Még az olyan érzékeny műveletekhez sem használt aneszteziológust, mint a foghúzás, az agy-gerincvelő folyadék lecsapolása, vagy a csontvelőminta levétele. Mengele forró, majd jeges vizet öntött a testvérek fülébe, és egyiküket meg is vakította a szemébe öntött vegyszerrel.

Ennek ellenére Ovitzék egyfajta megmentőként tekintettek Mengelére. Néhányszor csakugyan megmentette őket a biztos haláltól; a tábori hatóságok többször is megpróbálták elgázosítani őket, de Mengele mindig közbelépett. (A Guardian cikke szerint az sem kizárható, hogy szándékosan rendezte úgy a dolgokat, hogy a törpék őt tekintsék a védelmezőjüknek.)

Bizonyos értelemben a törpe termetű foglyok kiváltságosak voltak a többiekhez képest. Nem kellett egyenruhát hordaniuk (mert nem volt jó rájuk), nem kellett kopaszra nyírni őket (mert a hajtincseik Mengelének kellettek a kísérletekhez), külön barakkot és nagyobb ételadagot kaptak, mint a többi fogvatartott. Mengele néha ajándékokat is vitt nekik – játékokat vagy cukorkákat, amiket a halott táborlakóktól koboztak el. Gyakran énekelt is nekik – például a Hófehérke és a hét törpe egyik betétdalát –, Ovitzék pedig őxecellenciájának szólították a doktort. Mengele még egy kisfilmet is készítettek róluk, amiben német dalokat énekelnek Hitler szórakoztatására.

Persze, Ovitzék jól tudták, hogy nem emberségből bánnak velük kíméletesebben. Láthatták, ahogy két, brutálisan meggyilkolt törpe termetű fogolynak lefőzték a húst a csontjaikról, mert Mengele egy múzeumban akarta kiállítani a csontvázukat.

A kínzások egészen 1945 elejéig tartottak; a szovjetek ekkor szabadították föl az auschwitzi fogolytábort. Mengele még előtte elmenekült, és magával vitte az összes kutatási eredményét. A többi fogolyhoz hasonlóan a doktor kísérleti alanyai is otthagyták a tábort. Mengelét sosem sikerült elfogni. A holttestét 1979-ben találták meg Brazíliában; a tengerben fürdött, amikor szélütést kapott. Csak 1992-ben sikerült végleg azonosítani a DNS-e alapján.

Az Ovitz család túlélte a válogatott kínzásokat – testben mindenképpen, lélekben összetörten. 1949 májusában kivándoroltak Izraelbe, és három hónappal később már az új utazó társulatukkal turnéztak. 1955-ben tartották utolsó fellépésüket. Szinte mindannyian magas kort értek meg: Rozika 98, Franziska 91 éves korában halt meg. Ami igazán különös, hogy Perla Ovitz, a család utolsó túlélője, aki 2001-ben halt meg, még élete utolsó napjaiban is érzett egy szemernyi hálát Mengele iránt, amiért megmentette őket a biztos haláltól.

(The Guardian | All That's Interesting)

(Borítókép: Elizabeth, Rozika, Perla, Frieda, Francesca és Micki Ovitz. Fotó: United States Holocaust Memorial Museum / Yehuda Koren és Eilat Negev)