A sorozatgyilkos, aki saját maga után oknyomozott

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

2005-ben brutális bűnügy rázta meg egész Macedóniát: egy 60 év körüli nő brutálisan megkínzott és megerőszakolt holttestét találták meg nejlonzsákokba csavarva egy Kičevo nevű városka mellett az erdőben. A következő években még két, egészen hasonló holttest került elő az erdőből, az áldozatok hasonló korú nők voltak, és mind takarítóként dolgoztak. A kegyetlen sorozatgyilkosság, és az elkövető utáni hajsza évekig lázban tartotta az egész országot, és természetesen a sajtó ki is szolgálta az olvasói igényeket, a legapróbb részletekbe menően tudósított minden újság a nyomozásról.

A gyilkosságokkal foglalkozó legalaposabb cikkeket egy Vlado Taneski nevű újságíró jegyezte a Nova Makedonija című lapban. Taneskinek elképesztően jó forrásai lehettek a rendőrségen belül, mert gyakorlatilag minden részletről azonnal tudott, ahogy a nyomozók kiderítették. Sőt, néha olyan dolgokat írt meg, amiket a nyomozók még egymással sem osztottak meg. A belső vizsgálatoknak nem sikerült kideríteni, ki szivárogtat Taneskinek, ő pedig az újságírói forrásvédelemre hivatkozva titokban tarthatta, honnan vannak az információi.

Aztán, amikor már három éve zajlott a nyomozás, és eltűnt egy negyedik nő is, aki gyanúsan beleillett az addigi áldozatok sorába, az újságíró egyszerűen megelőzte a nyomozókat: megírta, hogy pontosan milyen típusú telefonzsinórral, és hogyan fojtotta meg a gyilkos a nőket. Erről a rendőröknek akkor csak halvány tippjeik voltak. Ezzel Taneski hirtelen gyanús lett: mi van, ha nem valami titkos rendőrségi szivárogtatóval dolgozik, hanem maga a gyilkos a forrása?

A feltételezés elég meredek volt, mert a férfit egyébként a munkatársai, barátai és családtagjai is szerény, halk szavú, jóravaló fickónak írták le, aki a légynek se tudna ártani. Taneskit mindenesetre kihallgatták, és házkutatást is tartottak nála, nem is feltétlenül azért, mert a nyomozók komolyan úgy gondolták, hogy köze lehet a gyilkosságokhoz, inkább hogy így figyelmeztessék, hogy ne zavarjon bele a nyomozásba a cikkeivel. Nem is találtak semmit.

Aztán az egyik nyomozónak feltűnt egy apró részlet: Taneski anyja ugyanúgy takarítónő volt, mint az áldozatok, és külsőre is eléggé hasonlított is azokra. Taneskinek pedig elég rossz volt a kapcsolata az anyjával. Ez elég volt egy újabb házkutatásra, ami alatt előkerültek az újságíró hétvégi házából a cikkeivel kapcsolatos jegyzetei, egy rakás olyan információval, amikről a nyomozóknak nem is volt tudomásuk, és csak olyasvalaki tudhatott róluk, aki ott volt a gyilkosságoknál. A DNS-vizsgálat végül minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Taneski maga volt a gyilkos, és újságíróként azzal csinált karriert, hogy a saját borzalmas bűntetteiről írt.

A pontos motivációjára sosem derült fény. Mielőtt még bíróság elé állíthatták volna, az előzetes letartóztatásban levő Taneski öngyilkos lett a cellájában. Később megtalálták a negyedik eltűnt nő holttestét is egy szeméttelepen: ugyanúgy megerőszakolták, megkínozták, és telefonzsinórral fojtották meg, mint a másik hármat.