Miért okosabbak a városi mosómedvék?

2018.06.15. 05:07

A mosómedvék alkatukból fakadóan ideális tolvajok. A szemük körüli Zorro-maszkjuk és a finom kis mancsuk is azzá teszi őket, és mivel inkább cukik, mint félelmetesek, nehéz rájuk haragudni, amikor megpróbálják ellopni a lábtörlőt a macskaajtón keresztül.

A mosómedvéknek a természet adott még egy evolúciós előnyt, ami félelmetes tolvajjá teszi őket: az intelligenciájukat.

A zoológus Clinton Hart Merriam ravasz kis bestiáknak nevezte a mosómedvéket, megjegyezve, hogy a ravaszságuk bizonyos esetekben még a rókákét is meghaladja. Az intelligenciájuk miatt ragadt rájuk a sly coon (ravasz mosómedve) elnevezés is, amit Amerikában épp olyan gyakran használnak a furmányosság szinonimájaként, mint nálunk a ravasz rókát.

A mosómedvék intelligenciájával a tudomány viszonylag keveset foglalkozott. Az első tanulmányok inkább az állatok kézügyességének számlájára írták, hogy miért lehetnek ennyire ügyes tolvajok. De azt már száz éve is tudták, hogy a mosómedvék logikai készsége kimagasló az állatvilágban. Az etológus H. B. Davis egy 1908-as megfigyelte, hogy egy kísérletben

a mosómedvék 13 zárból 11-et tudtak felnyitni 10 percen belül, és még az sem zavarta össze őket, ha a zárakat megbabrálták vagy megfordították.

Davis ebből arra következtetett, hogy az állatok megértik az absztrakt rendszert, amire a zár mechanikája épül, a tanulási sebességük pedig a rhesusmajmokéval vetekszik. Arra már későbbi vizsgálatok mutattak rá, hogy a mosómedvék még évekkel később is tisztán emlékeznek az elsajátított készségeikre.

Ahhoz viszont az embernek is köze van, hogy ilyen okosak lettek.

Más állatokkal szemben a mosómedvékre inkább jótékonyan hatott az emberi terjeszkedés – írta Michael Petit az Amerikai Pszichiátriai Társaságnak írt cikkében. A mosómedvéknek nem kell jobb agyserkentő a városi környezetnél – és ez az emberre is igaz.

A pszichológus Walkiria Frontes a városi és vidéki gyerekek intelligenciájának vizsgálatakor megállapította, hogy a városban nevelkedett gyerekeknek mind a korábbi tapasztalatokra alapuló (kikristályosodott), mind az új feladatok logikus megoldásához szükséges (folyékony) intelligenciája magasabb, mint a vidékieké. És ez nem a vagyoni helyzetnek vagy az oktatási színvonalának köszönhető; a tanulmány során Frontes ezt is figyelembe vette.

Ugyanez az analógia mosómedvékkel is megállja a helyét. A jelenség oka az, hogy a városban több, az intelligenciát is próbára tevő feladattal szembesülhetnek, mint vidéken. Egy mosómedve elélhet úgy is, hogy kukoricásokat fosztogat, legalábbis addig, amíg egy feldühödött farmer agyon nem lövi, és pástétomot nem készít belőle. (Mosómedve-receptekért kattintson ide.) De az állatok igazi iskolája és intelligenciatesztje a nagyváros. A természetükből fakadó kíváncsiságuk és bátorságuk miatt a mosómedvék több ingerrel és megoldásra váró feladattal találkozhatnak a nagyvárosban – ugyan mit tanulhatnának a veteményesben ordítozó fegyveres farmertől?

A sok új feladvánnyal a mosómedvék remekül pallérozhatják az elméjüket. A tanulási módszerük szisztematikus: minden tárgyat megpróbálnak manipulálni, és ha érzik, hogy valamit sikerült megmozdítaniuk, tovább matatnak. Így rengeteg értékes tapasztalatot szerezhetnek, amiket később felhasználhatnak.

(Wide Open Spaces | Nautilus | Wikipedia)