Rakétatechnológia volt, háztartási termék lett

2018.07.08. 07:13

A Convair repülőgépgyártó vállalat az 1950-es években kezdte el fejleszteni az SM-65 Atlas típusú hordozórakétát, amivel az első amerikai űrhajóst is Föld körüli pályára állították. Az Egyesült Államok rengeteget költött fegyverkezésre és űrkutatásra a hidegháború alatt, de ebből rengeteg, a civil életben is használt műszaki megoldás született. Ilyen volt a WD-40, a mindenki által ismert, kenőanyagként és víztaszítóként egyaránt használható spray is.

Hogy miből áll a WD-40? Senki nem tudja, mivel a pontos összetétele üzleti titoknak számít. Maga a név egy mozaikszó: a WD a Water Displacement (víztaszító, vízkiszorító) rövidítése, a 40 pedig a fejlesztés során véglegesnek ítélt, negyvenedik formulára utal.

A WD-40-et Norm Larsen, a San Diegó-i Rocket Chemical Company alapítója kísérletezte ki 1953-ban, de nem szabadalmaztatták, hogy ezzel is titokban tartsák az összetevők listáját. A Wired nagyjából tíz éve publikált egy cikket, amiben tömegspektrométeres és gázkromatográfiás méréseket is végzett a flakon tartalmán. Eszerint

a WD-40 főleg ásványi olajokból áll, de tartalmaz telített szénhidrogéneket (dekánt, nonánt, tridekánt, tetradekánt és undekánt), dimetil-naftalint és ciklohexánt, valamint szén-dioxidot, amit hajtógázként adnak hozzá.

A víztaszító tulajdonság valószínűleg az alkánoknak köszönhető, mivel az ezekben található hidrogénatomoknak nincs töltésük, így nem tudnak kötést alkotni a víz oxigén- és hidrogénmolekuláival.

A WD-40-et eredetileg azért fejlesztették, hogy megóvják az Atlas rakétákat a rozsdásodástól. A rakéták rozsdamentes acélból készült üzemanyagtartályai – hogy a motornak minél kisebb terhet kelljen a világűrbe juttatnia – annyira vékonyak voltak, hogy üres állapotban nitrogénnel töltve tárolták őket, így védve őket az összeeséstől. A korrózió a sérülékeny tartályok halálos ellensége volt: bármilyen sérülés az üzemanyagtartály kilyukadásához, az pedig katasztrófához vezethetett volna. A NASA-nak szüksége volt egy víztaszító anyagra, ami megóvja a rakétákat a rozsdásodástól – és a WD-40 ehhez tökéletes volt.

1969-ben John Barry, a Rocket Chemical Company elnök-vezérigazgatója WD-40 Companyre változtatta a cég nevét, mivel nem gyártottak rakétákat, és a WD-40 volt az egyetlen termékük. Ez önmagában kevés lett volna a világsikerhez, mert az űrkutatás nagyhatalmak játékszere, nem a hétvégi barkácsolóké. De az, hogy a WD-40 ma egy tőzsdén jegyzett cég és a vásárlók 160 országban rajonghatnak az egyetlen termékükért, az nem a NASA-nak köszönhető, hanem azoknak, akik felismerték a sokoldalúságát.

A WD-40-et ugyanis nemcsak üzemanyagtartályok rozsdátlanítására lehet használni, hanem cipzárok meglazítására, kerti grillrácsok takarítására, összeragadt poharak fellazítására, a mindent megrágcsáló kutyák elleni védelemre (nem rájuk kell fújni, hanem arra, amit megrágnának; az állatok utálják a szagát), pillanatragasztó feloldására, vécé- és hűtőszekrény-tisztításra, vagy akár darazsak elleni védekezésre is. Hiába, hogy a fapados űrturizmus még több évtizednyi távolságban van, azért csak jóleső érzés, hogy addig is élvezhetjük az űrkutatás melléktermékeit.

(Wired | Wikipedia | Reader's Digest)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?