New Yorkban rákok vannak a csapvízben, ezért (talán) nem kóser

Szegény ortodox zsidóknak nincs könnyű dolguk New Yorkban. Nem elég, hogy folyton javítgatniuk kell a sábesz szigorú előírásainak kijátszására fél Manhattant körbekerítő drótjukat, még a legnagyobb zsidó város csapvizét se ihatják csak úgy. A New York-i víz ugyanis nem kóser (és amúgy nem is vegán): apró rákok találhatók benne, amelyek az egészségnek nem ártanak, a vallási előírások betartásának viszont nagyon is.

A város szűretlen vízében Copepodák, vagyis evezőlábú rákok élnek, márpedig a zsidó vallási törvények tiltják az uszony és pikkelyek nélküli vízi állatok fogyasztását. A csapvízben lakó rákok 2004-es felfedezése után azonban kisebb belső viszály alakult ki a helyi ortodox zsidó közösségen belül.

A rákok jelenléte akkor tűnt fel a zsidóknak, amikor brooklyni rabbik egy csoportja észrevette, hogy mintha rovarok lennének egy adag Izraelből importált salátán. Mikor bebizonyosodott, hogy az állatok valójában rákok, és már New Yorkban kerültek a zöldségre, a rabbik vizsgálódni kezdtek, még a város vízműveit is meglátogatták, de a víz kóserségének kérdése akkor még eldöntetlen maradt. Egészen addig, amíg egy Orthodox Union (OU) nevű élelmiszerkóserség-minősítő szervezet ki nem adott a témában egy állásfoglalást.

A kérdés eldöntésében fontos mozzanat, hogy a rákok szabad szemmel láthatók-e. Az OU több mintát is megvizsgált, és eleinte úgy ítélték meg, hogy a csapvíz rákszintje nem üti meg ezt a mérsékelten tudományos küszöböt. A későbbi mintákban azonban már jól láthatók voltak az akár másfél milliméteresre is megnövő állatok, így a szervezet megállapította, hogy a New York-i ivóvíz bizony átlépi a megengedett rákhatárértéket.

Az OU elsősorban éttermeknek fogalmazott meg ajánlásokat, de azokat rövidesen több háztartás is átvette. A dolog persze nem olyan egyszerű, hogy a vizet mindig szűrni kell és kész. Az edényeket például szűretlen vízben is nyugodtan el lehet mosni – egészen addig, amíg el is törlik őket, vagy úgy rakják le száradni, hogy a víz akadálytalanul lecsöpöghessen, és ne álljon be benne. További bonyodalom, hogy sábeszkor nem lehet szűrni, mert a víz és a rákok szétválogatása munkának minősül, ami ugye szombaton tilos.

A rák mibenléte és az isteni karakter

Mindez már több ortodox rabbi szerint is túlzás, hiszen ha egészen eddig tökéletesen megfelelt az a víz, akkor – hogy stílszerűen fogalmazzunk – nem kóser csak úgy egyik pillanatról a másikra tiltólistára tenni. Egyesek amiatt aggódtak, hogy személyes konfliktusokhoz, akár házasságok felbomlásához vezethet, ha a vizet szűrni kezdők negatívan ítélik meg azokat, akik ebben a bizonytalan helyzetben továbbra is szűretlenül isszák a vizet. Mások szerint a kérdés valójában az, hogy az apró állatok különálló élőlénynek tekintendők-e, vagy inkább a víz részének, mint mondjuk a szintén ártalmatlan vízi baktériumok – utóbbi esetben ugyanis nincs ok aggodalomra, a rákos víz továbbra is nyugodtan fogyasztható. (Sőt, a Copepodák megeszik a szúnyoglárvákat, így még jót is tesznek a vízminőségnek.) Megint mások egyszerűen abszurdnak találták az egész vízmizériát.

A felbolydulás egyértelmű nyertesei a vízszűrő berendezések gyártói voltak. Egyikőjük akkoriban arról számolt be a New York Timesnak, hogy 500 százalékkal nőttek az eladásaik a rákmizéria hatására. Nemcsak a zsidók kezdtek egyébként szűrőfelvásárlásba – onnantól, hogy nekik köszönhetően nagyobb nyilvánosságot kapott a téma, sokan másokat is elkezdett zavarni, hogy látható méretű állatok élnek az ivóvizükben.

A külső szemlélőt megmosolyogtató vallási szigor egyébként nem feltétlenül céltalan önsanyargatás. A lapnak nyilatkozó William B. Helmreich szociológus-judaizmusprofesszor szerint az amerikai ortodox zsidóság egyre mélyülő vallási konzervativizmusát részben az magyarázza, hogy napjaink modern társadalmában fokozottan veszélyben érzik a hagyományos értékrendjüket, ebben a talajvesztettségben pedig a rigorózus előírások a hit biztos fogódzójaként szolgálnak.

Jól jelzi a kérdés összetettségét, hogy még tekintélyes ortodox tudósok is homlokegyenest eltérő álláspontra helyezkednek benne.

Az az elképzelés, hogy Isten olyasmit tiltott volna meg, amiről évezredekig senki nem is tudhatott, ezzel a Tóra tömeges, elkerülhetetlen megsértését idézve elő, sérti a legmélyebb ösztöneinket mind a Törvény, mind a szerzője karakteréről

– írta például egy cikkében David Berger történészprofesszor-rabbi.

A rejtett dolgok Istenhez tartoznak. Azért vagyunk felelősek, amit látunk. Ha nem tudsz róla és nem látod, akkor nem létezik. Tehát azok, akik korábban itták a vizet, kóser vizet ittak

– mondta viszont Moshe Dovid Tendler biológus-vallástudós.

Hát New York-i ortodox zsidó legyen a talpán, aki ezek után képes tiszta vizet önteni a pohárba.