Hitler találta ki, a kommunisták fejezték be, és most összedől

Rügen szigete a Balti-tengerben, Németország északi partjainál nem egy kimondott trópusi paradicsom: bár nagyon szép homokos strandjai vannak, a víz nyáron legfeljebb 19-20 fokos. Ennek ellenére népszerű turistacélpont, németek tízezrei járnak ide nyaralni. És még többen jártak volna, ha valaha elkészül a sziget hírhedt látványossága, a Prora gigahotel, aminek elátkozott története éppen a napokban ért egy újabb fejezet dicstelen végéhez (csődöt jelentett a cég, ami négy éve dolgozott a felújításon).

Prora személyesen Hitler ötlete volt még az 1930-as évekből: egy olyan óriási üdülőkomplexum a tengerparton, ahová a német munkások járhatnak kipihenni a birodalomépítő munka fáradalmait. Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze a rá jellemző megalomán stílusban, 10 ezer szobásra álmodta meg a német munkásosztály üdülőparadicsomát (a világ legnagyobb szállodái ma, 80 évvel később is alig lépik túl a 7000-es szobaszámot). Hitler feloszlatta a szakszervezeteket, és a helyükben elindult a Német Munkásfront - ahová egyébként a munkásoknak kötelező volt belépni. Ez a szervezet indította el a Kraft durch Freude (örömből fakad az erő) mozgalmat, aminek a célja a munkások megnyerése volt a náci ideológiának, például tömegsporttal és tömeges üdültetésekkel. Ebbe a tervbe illeszkedett volna a Rügen-szigeti gigantikus nyaralókomplexum is.

Hogy lehet 10 ezer szobát belezsúfolni egyetlen szállodába?

A Prora négy és fél kilométer hosszan húzódott volna a tengerparton, a strandról alig 100-150 méterre. Mint egy panel-lakótelep, csak egy sorba rendezve: öt emeletes, sivár betontömbök végeláthatatlan sorban, bennük 12 négyzetméteres miniszobák, két ággyal, egy szerkénnyel, mosdóval, és egy ablakkal (tengerre néző kilátással!). Plusz közös használatú WC-k és zuhanyzók minden emeleten. A tervek között szerepelt még egy óriási színház és mozi, sportpályák, uszodák, illetve egy kikötő, a nyaraló munkásokat szállító hajóknak. És a legjobb: a szállás mindössze napi 2 birodalmi márkájába került volna az egyszeri nyaraló munkásnak (akiknek akkoriban 150 márka körül volt a havi átlagfizetésük).

Az építkezés 1936 májusában indult el, 9000 munkással; a projekt fontosságára jellemző, hogy ekkor 3 hónap volt hátra a berlini olimpia nyitóünnepségéig, ennek ellenére odairányították a munkaerőt az olimpiai előkészületek helyett. Az eredeti tervek szerint 1941-re kellett volna elkészülni, de hamar kiderült, hogy ez túlzottan is optimista becslés volt, főleg miután a német gazdaság egyre inkább átállt a háborúra készülődésre, és a nyaralóparadicsom építése a háttérbe szorult. 1937-ben Prora még építészeti nagydíjat nyert a párizsi világkiállításon, de két év múlva, a világháború kitörésekor félbeszakították az építkezést, és a munkásokat hadianyaggyárakba vezényelték át. Az épület ekkor, mai fogalmaink szerint szerkezetkész állapotban volt, álltak a falak, a födém, a tetőszerkezetek, de belül még minden csak puszta beton volt, se burkolás, se közművek, se nyílászárók.

Szálloda állott, most kőhalom

A háborúban a félkész épületeket hol rögtönzött laktanyának használták, hol a Luftwaffe-pilóták családjait szállásolták el itt, de volt katonai kórház is, és Hamburg bombázásakor a városból elmenekülő civilek ezrei húzódtak meg itt. A világháború végén Rügen szigete az NDK-hoz került - legalábbis elméletileg, a gyakorlatban viszont a szovjet Vörös Hadsereg szállásolta el saját magát pár évre az épületekben, jó néhányat pedig lebontottak közülük, hogy építőanyagként hasznosítsák újra. A szovjetek 1950-ben adták át a Prora hotel megmaradt részeit az NDK hadseregének, ami egy részét laktanyaként és kiképző terepként használta, néhány blokkban pedig befejezte Hitler álmának valóra váltását, és a hadsereg tisztjei számára alakítottak ki belőle szolgálati lakásokat, illetve üdülőt.

A berlini fal leomlása és a német újraegyesítés után az össznémet hadsereg tulajdonába került az egyre inkább omladozó szuperhotel, aminek egy részét katonai iskolaként használtak, aztán a kilencvenes évek közepén menekülttáborrá alakították a délszláv háború menedékkérői számára. Az egyre jobban lepusztuló komplexumból egyetlen blokk maradt meg úgy-ahogy jó állapotban, ahol egy időben múzeum üzemelt, illetve Európa egyik legnagyobb ifjúsági szállója.

Elég lelakott volt, bár akkori mércével az NDK-ban talán nem számított annak

– írta róla olvasónk, aki 1998-ban töltött ott néhány napot.

Az ezredforduló óta az egykori gigaszálloda öt megmaradt blokkját is eladták különféle befektetőknek, miután kiderült, hogy az államilag történelmi jelentőségű emléknek nyilvánított, omladozó épületeket nem lehet lebontani, a fenntartásuk viszont nagyon drága. Tervből volt rengeteg: múzeum, luxus-apartmanház, szálloda, extravagáns szórakozóhelyek, és néhány kisebb projekt meg is valósult (Airbnb-n népszerű szálláshelyek vannak itt például), de az egykori négy és fél kilométeres betonmonstrum nagy része ma is romokban áll (bár így is kedvelt turistalátványosságnak számít). A 80 éves alapok pedig már annyira rossz állapotban vannak, hogy a felújításuk szinte lehetetlen, lebontani és újat építeni a helyére pedig az emlékhely besorolás miatt nehézkes.

Prora legendája azonban, ha nem is fizikai formában, de tovább él: egyre több hotel, lakópark és étterem veszi fel a szigeten a név valamilyen variációját, hogy a nácik megalomániájának hírhedt mementójából szakítsanak le egy kis marketinges előnyt. És ha úgy vesszük, a gigaszálloda korai előképe volt a modern tömegturizmusnak, a spanyol vagy az egyiptomi tengerpartok nagyüzemi alapon működő hatalmas (Prora mellett persze eltörpülő) hotelkomplexumainak.