Hashajtó-maradványok alapján térképezték fel a híres expedíciót

Ha valaki ma, 2018-ban meghallja Lewis és Clark nevét, azonnal a borzalmas Superman-sorozatra asszociálhat, de kétszáz éve ezek a tulajdonnevek még két híres felfedezőhöz, jelesül Meriwether Lewishoz, illetve William Clarkhoz tartoztak. Ők vágtak át elsőként az Egyesült Államokon a Csendes-óceánig, és vissza is tértek a nyugati partról. Történelmi jelentőségű expedíciójukat kissé nehéz volt rekonstruálni, de végül sikerült – és ebben a székletminták segítették a kutatókat.

Hogy mi a szar? – kérdezhetik megütközve és egyben tárgyilagosan. Rá is vághatnánk, hogy mi lenne, hát higany-klorid, ugyanis neves kutatóink székletében elég sokat találtak ebből az anyagból. De ne szaladjunk ennyire előre: lássuk csak, hogy is volt az az expedíció!

Az Egyesült Államok akkori elnöke, Thomas Jefferson 1803-ban vásárolta meg Louisianát a francia gyarmatosítóktól. Akkoriban Louisiana állam jóval nagyobb volt, mint ma: ezen a területen ma több tucatnyi szövetségi állam fekszik, többek között Arkansas, Iowa, Missouri, Louisiana, Kansas, Montana és Nebraska. Akkoriban az USA területe nagyjából a keleti parttól St. Louisig terjedt - vagyis az ország területe körülbelül a harmada volt a mostaninak.

A franciáknak sürgős volt az eladás, mivel Napóleon Franciaországát az angol Nelson admirális flottája vonta blokád alá, így nem érhették el a tengerentúli gyarmataikat. Az amerikaiak némi korrupciós alkudozás után egyezséget kötöttek Talleyrand francia külügyminiszterrel – aki a történelmi források szerint a vételár felét zsebre tette –, és Louisiana megvásárlásával gyakorlatilag megkétszerezték az Egyesült Államok területét. Aztán hozzáfogtak, hogy felderítsék, mit is vásároltak ennyi pénzért.

Jefferson megszavaztatta a Kongresszussal, hogy finanszírozzanak 2500 dollárral egy expedíciót, ami feltérképezheti az Egyesült Államok nyugati területeit. Az állam területe az ország északi részén már-már elérte a Csendes-óceánt; délen a spanyolok, később a mexikóiak küzdöttek a saját területük fenntartásáért. Lewis és Clark 1805 nyarán érte el a Csendes-óceánt, majd megvárták a telet, és 1806. március 23-án indultak haza. Napra pontosan fél évvel később érkeztek meg. Útjukat részletesen dokumentálták; nemcsak az út körülményeit, hanem a közben felfedezett állat- és növényfajokat is.

De a dokumentáció hézagos: az út egyes részeit jól ismerjük, másokat sajnos kevésbé. A kutatók nem tudták, hol vertek tábort az expedíció tagjai – és még ha találtak is erre utaló jeleket, nem tudhatták, hogy ők vágták-e ki a fákat, ők ásták-e a latrinát vagy ők gyújtották-e azt a tábortüzet. Ennek a megállapítása már kétszáz év távolságból is nehézségekkel jár.

Végül épp a latrinák vizsgálata hozta meg a kívánt eredményt.

Lewis és Clark a legkorszerűbb felszerelést kapták az expedícióhoz, így természetesen a legjobb orvosi felszerelésből is jutott nekik. Mármint a korabeli legjobból. A lázas embereiket érmetszéssel kezelték, purgálással gyógyították az általános gyengeséget, és kálium-nitrátot adtak hőgutára és kiszáradásra. Kész csoda, hogy a 33 fős expedíció csak egy embert veszített az utazás során. Főleg, hogy a belük megmozgatásához egy akkori csodaszert használtak: a higany-kloridot.

A higanyt a tájékozatlanok és a mazochisták korábban is használták hashajtóként, mivel a folyékony fém puszta tömege igen alaposan kitakarította a bélrendszert – az, hogy a higany mennyire mérgező, akkor még nem volt szempont. Torricelli is addig kísérletezett a higannyal, amíg tönkre nem ment tőle az egészsége. (A fizika nyilván a saját halottjának tekinti a fizikust, akárcsak a saját szemét tűvel átszúró Isaac Newtont.)

De Lewis és Clark expedíciója idején a higany-kloridot tényleg csodaszernek tartották, ami egyaránt alkalmas a bélelzáródás és a szifilisz kezelésére is. Való igaz: a higany csakugyan megtámadja a szifiliszt okozó baktériumot, csak közben a gazdatesttel is végez. Szerencsére az ártalmas higany nem marad sokáig a szervezetben, hanem változatlan formában távozik...

... és ennek a nyomait találták meg az útközben ásott emésztőgödrökben a kutatók, akik Lewis és Clark expedíciójának útvonalát kutatták. Vagyis végül a székletminták alapján sikerült azonosítani, hogy az Egyesült Államok feltérképezésére irányuló egyik leghíresebb expedíció pontosan milyen nyomvonalon is haladt.

A két felfedező híres táborhelyeiből azóta több is látogatható. Az egyik leghíresebb a montanai Traveler's Rest; ha ellátogatnak ide, tudni fogják, hogy miért nem a legjobb ötlet a táborhelyhez közeli forrásból inni.

(National Geographic | IO9)