Évszázadokkal ezelőtt zsidó kalózok fosztogattak Jamaica partjainál

2018.09.27. 05:12

A kingstoni Hunts Bay Temetőben 2008-ban fedezték föl azt a hét sírkövet, amiken héber írásjelek, illetve a kalózok egyezményes jele látható: a koponya a két keresztbe tett lábszárcsonttal. Aki látta a Karib-tenger kalózait, aligha lepődik meg rajta, hogy Jamaicában egykor kalózok dúlták-lakták a vidéket – de hogy zsidó kalózok?!

Nem tévedés: valóban így volt. Az Újvilágba érkező emigránsok között sok zsidó bevándorló akadt. Nem a gyors meggazdagodás, hanem az életben maradás vágya motiválta őket abban, hogy az óceán túlpartjára költözzenek. A zsidók évszázadokon keresztül retteghették a keresztény inkvizíciót, és az évezred közepén kitörő antiszemita hullám épp egybeesett a kivándorlásokkal. Nagyjából ugyanabban a hónapban, hogy Kolumbusz fölfedezte Amerikát, Ferdinánd spanyol király és Izabella királynő elrendelte az összes zsidó és muszlim vallású személy kiűzését Spanyolországból, és a következő évben Portugália is követte a példájukat.

A zsidó és muszlim menekültek közül sokan közel-keleti országokban kötöttek ki (például az Oszmán Birodalomban), míg mások inkább az új kolóniákat célozták meg. 1508-ban a kubai püspök jelentette, hogy szinte minden, Havannába befutó hajó zsidókkal és újkeresztényekkel van tele. Az emigráció alapvetően eredményes volt: a zsidó telepesekből cukornádat termelő farmerek, kereskedők vagy politikusok lettek.

A folyamat 1655-től gyorsult föl, amikor a britek átvették a hatalmat a spanyoloktól a karibi térségben. 1720-ra a jamaicai főváros, Kingston lakosságának 20 százaléka zsidó származású volt. A XIX. században a kingstoni parlament volt az egyetlen, ami soha nem ülésezett szombaton, hogy meg ne szegjék a Szabbatot.

Sokan voltak, sok volt a tenger, és sok volt a megtorlásra váró régi sérelem. Érthető, hogy sok zsidó bevándorló a tengeri fosztogató akciókban találta meg a boldogulás útját.

A frappáns névre keresztelt hajókkal (Eszter Királynő, Sámuel Próféta, sőt: Ábrahám Pajzsa) a kalózok főleg spanyol és portugál hajókat támadtak meg, így véve elégtételt az évszázadokkal korábbi sérelmekért. És nemcsak rosszéletű gazemberek voltak köztük, hanem olyan kereskedő-diplomaták is, mint Shmuel Palacci rabbi (!), aki maga is kivette a részét a holland és spanyol hajók fosztogatásából.

A zsidó kalózkodásnak addigra már évszázados hagyományai voltak. Az egyik leghírhedtebb figura a Sínai, illetve a Nagy Zsidó becenéven emlegetett kalóz volt, és a rettegett Hajreddin Barbarossával hajózott együtt egy hatcsillagos zászló alatt. A szefárd származású, Törökországban született Nagy Zsidó annyira profi volt a tengeri navigációban, hogy az ellenfelei azt rebesgették, fekete mágiát használ. (Az 1500-as években ez nem is tűnt elképzelhetetlennek; hogy is tűnt volna, 200 évvel a szextáns feltalálása előtt?) A Nagy Zsidó 1538-ban oroszlánrészt vállalt a spanyolok által támogatott genovai flották legyőzésében a prévezai csatában, és megakadályozta, hogy a spanyolok megvessék a lábukat a Berberparton.

Sinan Reis "A Nagy Zsidó" kalóz
Sinan Reis "A Nagy Zsidó" kalóz
Fotó: Wikipedia

A Nagy Zsidó még a Földközi-tenger térségében volt aktív, de az efféle nemzetközi együttműködések később, egy másik kontinens partjainál is folytatódtak. 1628-ban Moshe Cohen Hanarkis támogatta a Holland Kelet-Indiai Társaságot minden idők egyik legnagyobb tengeri rablásában, melynek során temérdek aranyat és ezüstöt zsákmányoltak a spanyol flottáktól Kuba partjainál. (A lopott kincsek mai áron egymilliárd dollárt érnének.) Röviddel ezután Hanarkis megalapította a saját kalózszigetét Brazília partjainál. Miután a portugálok visszafoglalták a kolóniát, Hanarkis a híres walesi kalózkapitány és későbbi jamaicai kormányzó, Sir Henry Morgan tanácsadója lett. Hanarkist soha senki nem vonta felelősségre a tetteiért.

Már ezek sem rossz sztorik, a leghíresebb zsidó kalóz mégis Jean Lafitte volt, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy Andrew Jackson győzedelmeskedhetett az 1812-es New Orleans-i csatában. Életrajza (Journal of Jean Lafitte) – amit vagy ő írt, vagy valaki róla írta, vagy modern hamisítvány – azt írja, hogy Lafitte anyai nagyapja spanyol zsidó volt. A New Orleans-i csata után Lafitte visszatért a tengerre, folytatta a kalózkodást, amit olyan sikeresen művelt, hogy hamarosan felállíthatott egy kis kalózközösséget Galveston Islanden, a mai Houston közelében.

Ma már alig 200 zsidó él Jamaicában, de híres kalóz egy sincs közöttük. Sőt, híresség se nagyon, hacsak nem számítjuk az apai ágon zsidó származású Sean Pault.

(Mental Floss | Smithsonian Mag | Haaretz | Jewish Press | Jerusalem Post)