A brit hadifogoly, akinek eltávozást adtak az anyja temetésére

2018.10.02. 05:02

Van, hogy elítélt bűnözőket próbaidőre bocsátanak, a nyakukba sóznak egy hivatásos pártfogót, és adnak neki egy esélyt, hogy ismét a társadalom hasznos tagjává váljon. Ez viszont csak belföldön és békeidőben működi, nemzetek közötti háborúban nem, ugyanis minden ország megvédi a fogságból hazaszökött katonáit. Épp ezért szokatlan, ha egy hadifoglyot helyeznek ideiglenesen szabadlábra – elvégre mi más kötelezné a visszatérésre, mint az adott szava?

Pedig megesett már, hogy a becsületszó is elég volt az eltávozási engedélyhez.

Robert Campbell százados 1903-ban, 18 éves korában került a brit hadseregbe. 1914 júliusában, az első világháború kitörése után Campbellt és az East Surrey-i zászlóaljat Franciaországba vezényelték, a Mons-Condé csatornához. Egy hét múlva összecsaptak egy német hadosztállyal. Campbell súlyosan megsérült; a németek foglyul ejtették. Egy kölni katonai kórházba vitték, majd némi lábadozás után a magdeburgi hadifogolytáborba szállították. A világháború végéig nagyjából tízmillió katona és civil esett fogságba és került fogolytáborba.

Fogsága második évében a harmincas éveiben járó Campbell levelet kapott az anyjától, Louise-tól. Ekkor tudta meg, hogy az anyja gyógyíthatatlan rákban szenved. Elkeseredésében Campbell levelet írt a német császárnak, II. Vilmosnak, és eltávozást kért, hogy még egyszer láthassa az anyját. Nem reménykedett túlzottan, hogy meghallgatják a kérését, de hát mit veszíthetett?

Legnagyobb meglepetésére a császár elfogadta a kérelmét. Vilmos két hét eltávozást adott Campbellnek, azzal a feltétellel, hogy „a Brit Hadsereg tisztjeként a szavát adja, hogy visszatér”.

Campbell a szavát adta, így szabadon engedték. Hogy pontosan milyen úton tért haza, azt már nem lehet kideríteni, de a megmaradt dokumentumok alapján Németországból Hollandia felé vette az irányt, és onnan indult Angliába egy Kent felé tartó hajóval. Hazatérése után egy hetet töltött az anyjával, mielőtt visszatért volna a hadifogolytáborba – hasonlóan kacskaringós és kideríthetetlen úton. A brit hadsereg irattárában nincs nyoma annak, hogy a felettesei megpróbálták-e visszatartani Campbellt, de elképzelhető, hogy akkoriban

fel sem merült, hogy egy brit katonatiszt ne tartaná be az adott szavát.

Campbell édesanyja 1917 februárjában hunyt el, amikor a fia még mindig hadifogoly volt.

A britek nem voltak ilyen nagylelkűek

A német császár nagylelkűsége ellenére a britek nem bizonyultak ilyen megértőnek, amikor egy német hadifogoly, Peter Gastreich a Man szigetén létesített fogolytáborban megtudta, hogy haldoklik az édesapja. Amikor eltávozást kért a brit háborús ügyek minisztériumától, a kérvényét elutasították.

Bár Campbell megígérte a német császárnak, hogy visszatér, arról nem esett szó, hogy ne próbálkozhatna szökéssel. Úgyhogy Campbell és társai hozzá is fogtak az ásáshoz, és kilenc hónapig abba sem hagyták. Idejük volt, és az eredmény végül is őket igazolta: kiásták magukat a táborból. Sikerült megszökniük! Az alagútprojekt azonban csak részleges siker volt, mivel a holland határ közelében elfogták őket, és visszakerültek a táborba. Ott is maradtak egészen a háború végéig – akkor Campbell századost és életben maradt társait szabadon engedték.

Maga Campbell 1925-ig a seregben maradt, majd nyugdíjba vonult. A második világháború kezdetekor azonban ismét szolgálatra jelentkezett, és a Royal Observer Corpsnál szolgált megfigyelőként Wight szigetén. 1966-ban, több mint 40 évvel a nyugdíjba vonulása után halt meg, 81 éves korában.

(Today I Found Out | BBC News | The Telegraph)

Nincs másik valóság, nincs másik Index.
Támogasd a fennmaradásunkat!

https://index.hu/tamogatas