Egy pótkávégyártó rágalomhadjárata hitette el a világgal, hogy a kávé káros a gyerekeknek

A gyerekek kólaivása, noha vannak szülők, akik berzenkednek tőle, általánosnak tekinthető. Persze sokan tisztában vannak ma már azzal, hogy a cukros üdítőitalok elhízást, fogszuvasodást okozhatnak, a kólában lévő koffeintől pedig talán este későig virgonckodik a gyerek. Mégsem gondolja senki, hogy a kóla mérgező lenne rájuk nézvést. Ezzel szemben szinte nincs is olyan szülő, aki hagyná, hogy kisgyereke kávét igyon. De miért, mi különbség ilyen szempontból a kávé és a kóla között?

Valójában semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy a gyerekeknek bármi bajuk származna a kávéivásból. Viszont egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy a kávé számos súlyos betegség veszélyét csökkentheti.

De akkor miért ivódott ilyen mélyen a köztudatba az, hogy a gyerekeknek pontosan ugyanolyan tiltott a kávé, mint az alkohol és a dohányzás? Az ok egy 100 éves lejárató hadjárat, amelyet egy olyan amerikai pótkávégyártó indított a kávé ellen (természetesen üzleti érdekből), amelyről önök közül a legtöbben még sosem hallottak.

A kávénak mindig is megvoltak a maga ellenségei. Amikor a fekete italt a 17. században először bemutatták Svédországban, II. Gusztáv királyban vérmes ellenségére lelt. Az uralkodó számos tiltó rendeletet hozott ellene, sőt kísérlettel kívánta bizonyítani, hogy a kávé méreg. Nem sokkal korábban már Mekkában és II. Károly Angliájában is hasonló törvényeket hoztak.

A legsikeresebb és leghosszantartóbb hatású műveletet azonban nem nyílt rendeletekkel kormányzó uralkodó, hanem egy gátlástalan vállalkozó indította a kávé ellen. Őt nem az emberek jóléte, esetleg a társadalom szövetének integritása vezérelte, hanem a profitját féltette a reggeli napindító italként egyre nagyobb népszerűségre szert tevő kávétól. Charles Williams (barátainak és ellenségeinek: C. W.) Post amerikai feltaláló és élelmiszeripari mágnás volt az előző századforduló táján. Ő teremtette meg a reggelire szinte kötelezően fogyasztandó gabonapelyhek divatját, és a készételek piacának úttörőjeként is tisztelik.

Ahogy ez a 19. század végének könyörtelen amerikai kapitalizmusára jellemző, az igazán sikeres üzletemberek tevékenységét ritkán hátráltatta a lelkiismeret.

Post nemcsak gabonapelyheket árult, hanem piacra dobott egy gabonaalapú pótkávét is Postum néven. A termék még ma is kapható Amerikában, bár népszerűsége a múlt század második felében hanyatlani kezdett. A Postumot célzottan a kávé ellen pozicionálta a cég marketinggépezete:

A Postum mentes a kávéban és a teában lévő koffein – egy függőséget okozó drog – gonosz hatásaitól... Kezdje korán [a Postum adását], hogy biztosítsa kicsinye idegrendszerének egészséges fejlődését.

De ennél tovább is ment. A kávéellenes kampány újabb és újabb hirdetéseiben olyan áltudományos állításokat közölt, amelyek a kávé szörnyűségeiről voltak hivatottak meggyőzni a vásárlókat. Azt állították, hogy a kávé vese- és szívelégtelenséget okoz, idegméregként hivatkoztak rá, a kávéivók szerintük szorongani fognak és emésztési rendellenességeik lesznek.

Ezekkel a felnőtteket is próbálták riogatni, de fő célpontjaik a gyerekek (illetve a gyerekeikért aggódó szülők) voltak. Arra figyelmezték a szülőket, hogy soha, semmilyen körülmények között ne adjanak kávét a gyerekeiknek, hiszen az megállítja a növekedésüket, gyakorlatilag elhülyíti őket, megbuknak miatta az iskolában, és általában mindenféle fejlődési rendellenességet okoz. Legfőképpen pedig

elrabolja pirospozsgás orcájukat és csillogó szemeiket.

A hadművelet olyannyira bejött, hogy a Postum lett a cég egyik legsikeresebb terméke, Post milliomos lett, és a kávéellenes hirdetések még évtizedekkel a cégalapító 1914-es halála után is mentek. Post egyébként szűnni nem akaró, kezelhetetlen hasfájása miatt lőtte főbe magát. A rágalmak olyannyira részévé váltak a köztudatnak, hogy nemcsak a Postum fénykorát élték túl, de a kávé gyerekekre leselkedő ártalmai az egész világon elterjedtek, noha a Postum korántsem vált globális márkává.