Elrabolt egy repülőt 120 emberrel, aztán feladta magát pár sörért cserébe

A repülőgépek elrablása, eltérítése, az utasok túszul ejtése az 1970-es, '80-as években élte aranykorát, volt, hogy hetente került be egy-egy ilyen eset a hírekbe. Később – főleg a 9/11 után – a repterek és a gépek biztonsági előírásainak sokszoros megszigorításával az ilyen esetek megritkultak, az elmúlt években már alig történt géprablás. Arról már írtunk, hogy a világ első gépeltérítője magyar volt; most pedig a világ leghülyébb géprablójának tragikomikus története következik.

Az eset1985-ben történt Norvégiában. Skandinávia már akkor is a világ egyik legbiztonságosabb és legnyugisabb sarkának számított, így az országban egészen addig nem is történt ilyesfajta incidens, de az egész térségben is mindössze három: egy Finnországban, kettő Svédországban (csak hogy tudjunk mihez viszonyítani: a legsűrűbb időkben évi 80-90 gépet térítettek el világszerte).

Június 21-én a Braathens légitársaság Boeing 737-ese 116 utassal és 5 fős személyzettel szállt fel Trondheim városából menetrend szerint Oslóba tartva. Az utasok között volt egy Arvid Huseby nevű fickó, öltönyben, napszemüvegben és a kézipoggyászában egy légpisztollyal. Igen, ennyire lazák voltak a reptéri szabályok akkoriban, a trondheimi reptéren konkrétan nem volt se biztonsági ellenőrzés, se átvilágítás.

Huseby ekkor 24 éves volt, kisebb erőszakos bűncselekményekért többször elítélt, gyógyult, majd visszaesett alkoholista. A gépre erősen másnapos állapotban szállt fel, előző este ugyanis azt ünnepelte, hogy sikerült végre leérettségiznie. A bő egyórás repülési időt leginkább sör fogyasztásával töltötte, majd nem sokkal leszállás előtt gondolt egy nagyot, magához intette a stewardesst, megmutatta neki a fegyvert, és közölte, hogy a vécében robbanószerkezetet rejtett el (ez persze blöff volt), a gép pedig ezennel el van rabolva, de semmi pánik, nem akar senkit bántani, csak a miniszterelnökkel akar beszélni, meg egy kis pénzt szeretne. (Utóbb a vallomásából kiderült, hogy ez azért nem volt teljesen spontán akció, a fegyvert azért vette és azért utazott a fővárosba, hogy ott egy luxushotelben szedjen túszokat.)

Amikor a gép leszállt Oslóban, kommandósokkal és túsztárgyalókkal várták a hatóságok, Huseby pedig már teljesen részeg volt. Bár a miniszterelnöki találkozót kerek perec elutasították, arra aránylag hamar sikerült rábeszélni a botcsinálta terroristát, hogy legalább azokat a túszokat engedje el, akiknek csatlakozó gépük indult a reptérről. Huseby szorgalmasan nyelte az újabb söröket a túszdráma közben, és fél óra múlva a maradék utasokat is szabadon engedte, csak a pilótákat és a légikísérőket tartotta továbbra is a repülőn.

Itt aztán holtpontra jutottak a tárgyalások. Huseby ugyan lejjebb adta az igényeit, és a miniszterelnök után már beérte volna az igazságügy-miniszterrel is, de természetesen erről sem lehetett szó. Két órával később aztán tetőfokra hágott a feszültség:

Ezzel drasztikusan átalakultak a gépeltérítő követelései is: piautánpótlást kért. A részeg, felfegyverzett és türelmetlen terrorista elég vészjósló kombináció, ennek ellenére a rendőrségi pszichológus tanácsára a túsztárgyaló óvatosan felvillantott egy lehetőséget: lehet szó újabb adag sörről, de a pisztolyért cserébe.

Mindenki általános megrökönyödésére Huseby belement az alkuba. Miután kidobta a repülő ajtaján a fegyvert, és a bónusz sört leszállító ügynök pár pillantással felmérte, hogy nincs semmiféle bomba a vécében, a túszdráma rövid úton véget is ért. Huseby három év börtönnel megúszta az egészet.