Miért az apa vezetéknevét kapják a gyerekek?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
- Miért eszünk húst, amikor szeretjük az állatokat?
Nem csak Magyarországon, hanem szinte az egész világon magától értetődő, hogy a gyerekek általában az édesapjuk vezetéknevét kapják. Előfordul, hogy ez alól nem is olyan könnyű kibújni: Olaszországban például 1999-ben szerette volna egy család, hogy lányuk az édesanyja vezetéknevét kapja, de a hatóságok ezt elutasították, ezért bírósághoz fordultak, ami szintén elutasította a kérésüket. Végül az Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki, hogy a joggyakorlat diszkriminatív. Az olasz bíróság határozata szerint a megszületett gyerek automatikusan az apa vezetéknevét kapja, az indoklás szerint azért, mert ez volt az olasz történelemben a konszenzusos megegyezés. De tényleg csak ennyin múlik az egész?
A világnak nem minden táján egyértelmű, hogy a gyerek az apja nevét kapja. Spanyol és portugál nyelvterületeken általában az apa és az anya vezetéknevét is megkapja, de Izlandon például nem foglalkoznak az egésszel, és egyszerűen nincs olyan, hogy vezetéknév.
Magyarországon alapvetően a szülőkre bízzák, hogy az apa, az anya vagy mindkettejük vezetéknevét kapja a gyerek, annyi a kikötés, hogy a házasságban élő szülők gyerekeinél minden gyerek ugyanazt a vezetéknevet kell hogy kapja (kivéve persze, ha közben az egész család megváltoztatta a nevét). További kikötés, hogy ha az anya a házasságkötés után felvette a férje nevét, akkor a gyerek nem kaphatja meg az anyja leánykori vezetéknevét. Ha pedig a gyerek nem házasságban született, és nincs olyan, akit apának lehet tekinteni, akkor az anya vezetéknevét kapja meg. Itt csak az jelenthet bonyodalmat, ha az anya házasságkor felvette a férje vezetéknevét, aki viszont nem a gyerek apja, és nem is szeretné, hogy úgy tűnjön. Erre az esetre is tudnak megoldással szolgálni az anyakönyvvezetők, azaz összességében elmondható, hogy itthon nincs annak jogi akadálya, hogy ne az apa, hanem például az anya vezetéknevét kapja a gyerek, mégis viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.
Na de miért is alakult így ez az egész?
A hibás genetikai elmélet
Több helyen előjön az a több sebből is vérző elmélet, ami szerint azért az apa nevét kapja a gyerek, mert az apa X kromoszómája öröklődik, az anya X kromoszómája pedig több generáció után szépen lassan kikopik a következő generációk génállományából, ezért genetikailag indokolt, hogy az apa génjeivel az apa neve öröklődjön tovább. Az elmélet ellen az is kézenfekvő érv, hogy a középkorban sok mindenről hallottak már az emberek, de a génekről és a kromoszómák öröklődéséről egészen biztosan nem, így nem valószínű, hogy ezen elvek mentén hozták meg a gyerekeik névöröklődési szokását.
Az újszülött, ami az apa vonásaira változtatja az arcát, hogy az a nevére vegye
Míg az anya személye nem kérdés, addig az apa kérdése már nem ennyire egyértelmű. Így az elméletek egy része azt állítja, hogy azért kapja a gyerek az apja vezetéknevét, mert ezzel ismeri el az apa a társadalom felé, hogy a gyerek az övé. Satoshi Kanazawa a tanulmányában még ennél is továbbmegy, és azt írja, hogy sok csecsemőn azért olyan jól kivehetőek az apa vonásai, mert ez egyfajta belénk kódolt túlélési mechanizmus, és ha az apa saját magát látja az újszülöttben, akkor nem kérdőjelezi meg, hogy ő az apa, és a nevére veszi. Ez pedig a történelem során gyakorlatilag a túlélést is jelentette, hiszen így az apák rendesen gondoskodtak a gyerekükről, akiknek nagyobb esélyük volt felnőni, mint azoknak, akik nem családba születtek.
A tanulmányt jegyző Kanazawa hírhedt a furcsa, és a a tudományos közvélemény szerint erősen megkérdőjelezhető elméleteiről, és az apa vonását túlélési ösztönből felvevő csecsemőkről szóló hipotézisét sem sikerült soha bizonyítania. Ugyanakkor azt nem vitatják, hogy az apa vezetékneve valóban egyfajta üzenet lehetett történelem során a közösségnek, hogy az újszülött minden kétséget kizáróan az apáé. Ez az elmélet egyébként több szerzőnél is előjön, mint az egyetlen módja az apaság igazolásának.
Erről is a politikai elnyomás tehet
Jackie Stevens politikatörténész azt írja az 1999-ben megjelent tanulmányában, hogy a nevek hiába tűnhetnek természetes eredetűnek, leginkább politikai csatározások és játszmák szülték. Ez igaz a vezetéknevekre és a keresztnevekre is. Szerinte elég csak arra gondolni, hogy milyen természetességgel tudjuk eldönteni egy ember állampolgárságát a vezetékneve alapján. „A kormányok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy eldöntsék, milyen nevünk lehet” – a tanulmány szerint erre bizonyíték, hogy sok országban, többek között Magyarországon is van egy lista, hogy milyen keresztnevek közül választhatnak a szülők.
A vezetéknevek eredetét ő a 11. századra vezeti vissza, amikor Hódító Vilmos korában népszámlálás közben etnikai vagy vallási hovatartozás alapján kaptak vezetéknevet az emberek, az örökösödési szabályok egyértelműsítése miatt. Később egész Európában bevett gyakorlat volt, hogy földrajzi származás, foglalkozás, vallás vagy etnikai hovatartozás szerint kaptak vezetéknevet az emberek.
Stevens is azt vallja, hogy az apa vezetéknevének továbbörökítése azon alapszik, hogy ez az egyetlen, ami jelzi jogilag, hogy a gyermek az övé. Szerinte ez egyfajta kompenzáció amiatt, hogy a férfiak nem tudnak gyereket szülni, ezért így fejezték ki a legitimitásukat. Mielőtt sokan felhorkannának Stevens szavait olvasva, eláruljuk, hogy szerinte a másik lehetséges magyarázat arra, hogy ez a mai napig miért maradt fenn, az, hogy „a nők így tudatják mindenkivel, hogy megszereztek maguknak egy férfit”.
Szerinte ez azért fontos, mert sok nő manapság megtartja a leánykori nevét, ha azonban a gyerek a férj vagy élettárs nevét kapja meg, akkor tudja a világ, hogy van valakijük és nem leányanyák.
A tulajdonjog öröklése
Ez az elmélet már sokkal életszerűbb, mint mondjuk a génelmélet, és visszanyúlik azokba az időkbe, amikor olyan, mint női egyenjogúság, még gondolatban is csak néhány rebellis nő fejében fordult meg – mint ahogy például az is, hogy ők bármit örökölhetnek. Ahogyan az öröklés, úgy a név kérdése is a férfi leszármazottakról szólt, azaz ha nincs fiúörökös, kihal a család ága, a névvel együtt. Ez persze lassan megváltozott és nem csak a vagyont örökölhették nők, de akár uralkodók is lehettek, ennek ellenére az a több évszázados szokás megmaradt, hogy az apa vezetéknevét örökölje a gyerek. Ma ezt a kérdést már inkább a szülőkre bízzák, akik ha nagyon nem jutnak dűlőre, akkor konszenzusos megoldásként mindkettejük vezetéknevét továbbörökíthetik, a hagyatéki eljárásba pedig ez már nem kavar be.
Rovataink a Facebookon