A verhetetlen dámabajnok meghalt, mielőtt a számítógép legyőzhette volna

„„Mára jó részt elfogytak azok a szellemi sportok, ahol az emberi nagymesterek még győzedelmeskedni tudnak a legjobb algoritmusok ellen. Amikor Gari Kaszparovot legyőzte sakkban a Deep Blue, ez még általános döbbenetet keltett világszerte. Ezzel szemben, amikor a gó koronázott királya, Li Szedol kiállt a Deep Mind AlphaGo programja ellen, senkit sem lepett meg olyan nagyon, hogy a mesterséges intelligencia került ki győztesen az összecsapásból.

De 1994-ben még minden más volt, amikor Marion Tinsley matematikaprofesszor és protestáns lelkész leült az Albertai Egyetem professzora, Jonathan Schaeffer által fejlesztett Chinook nevű dámaprogrammal szemben, hogy megmérkőzzön vele az első „ember a gép ellen” meccsen, amelyet egy szellemi sport uralkodó világbajnoka vívott. Tinsley egyedülálló volt a táblás sportok nagymesterei között, mert

Tinsley csodagyerek volt már az gyermekkorában is, az általános iskola nyolc osztályából négyet átugrott – miközben saját bevallása szerint ideje nagy részét a dámázás foglalta le. Az Ohiói Állami Egyetemen végzett matematikusként, de az egyetemen is napi nyolc órában dámázott. Később a Floridai Állami Egyetemen oktatott matematikát, majd úgy határozott, hogy világi misszionáriusként Afrikába utazik segíteni az ottani embereken. Ekkor valaki így foglalta össze neki az amerikai fehérek képmutatását:

a legtöbb ember, aki Afrikába akar utazni, hogy segítsen a feketéknek, az nem is hajlandó szóba állni a feketékkel itt, Amerikában.

Ezen elgondolkodott, és inkább világi lelkész lett egy feketék látogatta templomban, illetve átszerződött a főként feketéket tanító Floridai Mezőgazdasági és Műszaki Egyetemre. Ott tanított 26 évig, visszavonulásáig.

Tinsley tehát egy tiszteletreméltó matematikus volt, aki azonban a dámajátékban teljesedett ki igazán. Nincs még egy ember, aki ilyen szinten dominált volna bármilyen sportban ilyen hosszú ideig. Életében összesen kilenc (dokumentált) játszmát veszített el, de több játszmás meccset soha egyet sem.

Az ötvenes években néhány évig végigverte a világot, majd visszavonult, és 20 évig nem indult a világbajnokságokon. A dáma világszövetséget ezzel elég kellemetlen helyzetbe hozta, mivel valaki másnak kellett adni a világbajnoki címet, miközben mindenki tudta, hogy ez mit sem ér, mert ha Tinsleynek olyan kedve lenne, bármikor megverné a „világ legjobbját”. Aztán 1975-ben rá sikerült venni, hogy induljon újra, és ezután 1991-es végső visszavonulásáig megint mindent megnyert. A dámát ismerők szerint Tinsley egyszerűen tökéletes volt. Derek Oldbury, a világ valaha élt második legjobb dámajátékosa így írt róla a nagy dámaenciklopédiában:

Tinsley olyan volt a dámának, mint Leonardo a tudománynak, Michelangelo a művészetnek, és Beethoven a zenének.

A számítástechnika, illetve pontosabban a gépi tanulás szempontjából második, 1991-es visszavonulásának van nagy jelentősége. Ekkor ugyanis, 63 éves korában azért vonult vissza, mert akkoriban tűnt fel a színen a Chinook nevű program, amiről az hírlett hogy nagyon jó. Igen ám, de a dáma világszövetség nem engedett gépeket indulni a vébén, így Tinsley sem mérkőzhetett meg vele hivatalosan. Ezért inkább visszavonult, és azon nyomban kiállt a Chinook ellen.

Az ellenfél története sem kevésbé lenyűgöző. Fejlesztője, Jonathan Schaeffer közepes sakkozó volt, de hamar átnyergelt a számítástechnikára. Mivel a dáma alapszabályai viszonylag egyszerűek, ez a játék már korán a komputertudósok látómezejébe került, és már az ötvenes években esélyét látták annak, hogy előbb-utóbb az emberi nagymestereket is legyőzni képes algoritmus lesz alkotható.

No, ez nem ment olyan egyszerűen, mint az elképzelték, de Schaeffert egyre inkább beszippantotta a megszállottság, és mániásan fejlesztette a programot, hogy egyszer legyőzhesse a legyőzhetetlent, azaz Tinsleyt. A programja a korban úttörőnek számító megoldást alkalmazott: tanult a saját hibáiból, az egyes szituációkra adott válaszait aszerint pontozta utólag, hogy azok hogyan sültek el.

1990-ben az amerikai dámaszövetség megengedte a Chinooknak, hogy induljon az amerikai bajnokságon, ahol másodikként végzett, és így kiharcolta volna a jogot, hogy kihívja Tinsleyt a világbajnoki döntőben – ami végül a világszövetség vaskalapossága miatt nem jött össze.

Viszont a Chinook felkeltette Tinsley érdeklődését, és felhívta Schaeffert, hogy játsszanak pár barátságos partit. Az első néhány játszmában folyamatosan döntetlent hoznak ki (a profi dámapartik nagyon sokszor végződnek döntetlenre), de aztán a Chinook egyetlen hibát vétett, és ettől mindennek vége lett. A hibás lépés utáni pillanatban Tinsley csak ennyit jegyzett meg:

ezt még bánni fogja.

Ezután a hátralévő játszmákban lemosta az algoritmust a tábláról. Schaeffer kielemezte a partit, és rájött, hogy abból az egy lépésből Tinsley felismerte az egyetlen stratégiát, amivel le lehetett győzni a Chinookot. Ez 36 lépéssel később következett be, de Tinsley már akkor pontosan látta. Ezután egy 1992-es nyilvános meccsen is legyőzte a gépet 4-2-re (33 döntetlen mellett). A két játszmavesztés mellett Tinsleynek csak hét, emberek ellen elszenvedett bakija volt egész életében.

Így érkezünk el az 1994-es visszavágóhoz, amikor az első hat, döntetlennel végződött parti után Tinsleynek erős hasfájása lett. Schaeffer vitte kórházba, és vissza kellett lépnie a további küzdelemtől.

Bár hivatalosan a Chinookot hirdették ki a meccs győztesének az ellenfél visszalépése miatt, Schaeffer azonban mindig megkapta, hogy valójában sosem győzte le Tinsleyt. Némi elégtételt szolgáltatott neki, amikor 2007-ben a Science-ben közölhette diadalittasan, hogy

a dámát megoldottuk,

vagyis megtalálták a tökéletes, elméletileg is legyőzhetetlen algoritmust. Akkor ez volt a legkomplexebb szellemi sport, ahol a gép kétségtelenül győzedelmeskedett az ember felett.

Persze örökre ott lesz a kérdés, hogy Marion Tinsley vajon embernek számított volna-e ebben a tekintetben.