A dinók idejében magasabb volt a szén-dioxid-szint, mint most

2019.09.19. 05:01
Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi médiaegyüttműködés részeként készült. Az együttműködés keretében az egész világon több mint 250 újság kiemelten foglalkozik a klímaváltozás témájával.

A ma fagyos Antarktiszon fák zöldelltek, a tengerszint húsz méterrel magasabb volt, a globális átlaghőmérséklet pedig 3-4 Celsius-fokkal melegebb a mostaninál – ilyen volt a Föld, amikor a maihoz hasonlóan magas, sőt annál is jóval magasabb szén-dioxid-koncentráció volt a légkörben.

Az ipari forradalom óta folyamatosan növekszik a globális átlaghőmérséklet, azóta kb. egy fokkal lett átlagosan melegebb. Akkoriban csak 280 ppm volt a szén-dioxid koncentrációja a légkörben, ma 400 feletti ez az érték. Ráadásul növekedésben van, így a következő pár évszázadban az átlaghőmérséklet tovább melegedhet. És ez baj.

„Ha a szén-dioxid-kibocsátás a mai szinten marad, az évszázad végére 1000 ppm-nél járunk majd” – mondja Martin Siegert, az Imperial College London geofizikus-klímakutatója. Szerinte ma már annyira magas szinten van a szén-dioxid a Föld légkörében, hogy teljesen kizárt a lehűlés vagy a jégkorszak visszatérése, ami a múltban időről időre ciklikusan megtörtént.

Az éghajlati változásokat elemző, egymástól függetlenül megalkotott és kalibrált klímamodellek mind ugyanazokra a következtetésekre jutnak: 2 és 4,5 fok közötti melegedéssel számolnak, ha nő a szén-dioxid mennyisége a Föld légkörében.

Márpedig nő, ráadásul az emberi tevékenység – leginkább a fosszilis tüzelőanyagok használata – miatt.

A klímaszkeptikusok előszeretettel kapják fel az őstörténeti korokban (az ordovíciumban, a jura és kréta korban) jellemző magas szén-dioxid-szintet mint bizonyítékot arra, hogy lám-lám, mégsem az ember befolyásolja az éghajlat változását. Hiszen ha az ember előtt is nagyon magas volt a szén-dioxid-koncentráció, mondják, akkor az ember létezése előtt nem lehetett volna ilyen magas. Sőt, a globális felmelegedés tényét tagadók szerint a nagy meleg miatt nem alakulhattak volna ki kiterjedt jégtakarók.

Az tény, hogy irtó régóta nem volt ilyen magas a szén-dioxid-koncentráció – habár különféle tudósok különféle adatokat becsülnek azzal kapcsolatban, hogy mikor látott a Föld légköre ilyen magas szintet. A NASA klímatudósa, Carmen Boening szerint ez a szint legutóbb a pliocén korban volt (2,5-5,3 millió évvel ezelőtt), kollégája, Charles Miller viszont azt mondja, hogy a mostani 400 ppm magasabb lehet, mint bármikor az elmúlt 25 millió évben. Az Utrechti Egyetem kutatója, Douwe van der Meer szerint a jura korban (kb. 193 millió évvel ezelőtt) a jelenleginél jóval magasabb volt a szén-dioxid-koncentráció a légkörben. Akkoriban étvágytól és fajtól függően dinoszauruszok falatozták a húsos levelű növényeket vagy egymást, de az ember még sehol sem volt a Földön. 

A klímaszkeptikusok nagy sajnálatára az elmélete elég pontosan megmagyarázza, miként lehetett már az ember előtt is magas a szén-dioxid-szint: a mozgolódó kontinensek állnak a háttérben.

Akkoriban ugyanis még nem alakult ki a földrészek mai elrendezése, az egybefüggő, hatalmas, Pangea nevű szuperkontinens mindenféle tektonikus földmozgások következtében éppen két nagyobbacska (Laurázsia és Gondwana) kontinenssé vált ketté. Az ezzel járó földmozgások során, ahol az egyik földkéreglemez a másik alá bukott, a felszínen vulkanikus folyamatok indultak be, és a kőzetolvadékok nagy mennyiségű szén-dioxidot juttattak a légkörbe. Az így keletkező üvegházhatású gázok felszabadulása miatt a jura kori klíma őrületesen párás és meleg volt.

A holland kutatók 250 millió évre visszamenőlegesen a szeizmikus tomográfia módszerével modellezték a vulkanikus folyamatok során alakuló szén-dioxid-kibocsátást, és arra jutottak, hogy 

az emberek előtti Föld legalább kétszer annyi szén-dioxidot „termelt”, mint a mai.

A 2014-es kutatás eredménye napjaink klímaváltozásának megértése szempontjából is igen fontos. A lemeztektonika (vagyis hogy miként változtak a Föld rétegei, hogyan mozogtak a kontinensek) számos geológiai folyamatot befolyásol. Hatással van például a hegyek magasságára, az ércek mennyiségére és előfordulására, a tengerek szintjére és a bolygó mágneses mezejére is. A szén-dioxid-szint és a klíma kapcsolatát is jobban értik ezáltal a kutatók, a Föld mélyéről érkező adatok ugyanis függetlenek a felszíni, például kövületekből származó légköri szén-dioxid-mennyiségre utaló adatoktól – a kutatók szerint megerősítik azokat.

Napjainkban több szén-dioxidot bocsát ki az emberiség, mint az összes vulkán a Földön. Előrejelezhetetlenül és természetellenes módon befolyásoljuk a klímát. A kérdés, mennyire képes változni a klíma, és mivel a múltra vonatkozóan most már tudunk válaszokat a kérdésre, későbbi elemzésekhez is használhatjuk az adatokat

– állítja a holland tudós.

A jóval későbbi, de még mindig őstörténeti pliocén kort (kb. hétmillió évvel ezelőtt) vizsgáló geofizikus-klímakutató Martin Siegert szerint a magas szén-dioxid-szint következtében a pliocénben 3-4 fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet, 20 méterrel magasabb volt a tengerszint, sőt, a mai antarktiszi jégtakaró helyén fák zöldelltek. A kutató érzékletes példával magyarázta, hogy mindez mit jelentene a mai Földön

ha ma lenne ugyanez a helyzet, akkor nem létezne a grönlandi jégtakaró, nem lenne nyugat-antarktiszi jégtakaró, a tengerparti városok víz alá kerülnének.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.