Angyalok mentették meg a briteket az első világháborúban – hitte el egy fél nemzet

GettyImages-1151170434
2019.12.04. 05:07 Módosítva: 2019.12.04. 14:57

Az Egyesült Királyság akkor üzent hadat 1914. augusztus 4-én Németországnak és szövetségeseinek, amikor az megtámadta a semleges, de áthaladást nem engedő Belgiumot. Alig egy héttel később a nagyjából százezer főt számláló brit expedíciós hadsereg már a kontinensen volt, és kelet felé tartott, hogy feltartóztassa a német előrenyomulást.

A britek első jelentős ütközete a monsi csata volt Belgium vallon részén. Itt hősiesen küzdöttek, és bár a németek jelentős számbeli fölényben voltak, a briteknek sikerült aránytalanul nagy veszteségeket okozni nekik. Másnap azonban vissza kellett vonulniuk, és egészen Párizs agglomerációjáig hátráltak.

A brit 4. királyi lövészek nem sokkal a monsi csata előtt
A brit 4. királyi lövészek nem sokkal a monsi csata előtt
Fotó: Wikipedia

Döbbenet, kétségbeesés

A brit közvélemény, bár a propaganda azt hangoztatta, hogy a háború megnyerése csak heteket-hónapokat vesz majd igénybe, illetve a haditudósításokat erősen cenzúrázták, a visszavonulás hírére kezdte felfogni, hogy itt szó sincs arról, hogy a katonák „karácsonyra otthon lesznek”, ahogy azzal a vezetők hitegették őket.

Első világháborús propagandaposzter a brit csapatokat vezető angyallal
Első világháborús propagandaposzter a brit csapatokat vezető angyallal

A monsi csatában és a visszavonulás során 12 ezer brit katona esett el vagy sebesült meg. Az ütközetek megkezdése utáni 9 napban a brit expedíciós hadsereg elveszítette eredeti emberállománya tizedét. Amint a hír hazaért, az embereket a hitetlenség majd a kétségbeesés kerítette hatalmába.

Alig egy hete tartott a tényleges háború, és már több volt a brit veszteség, mint a két évig tartott krími háborúban.

A társadalom jelentős részét, és korántsem csak a vallásosakat, eluralta a világvégétől való rettegés. Egymás után láttak napvilágot a németek sikerei mögött sátáni erőket sejtő művek, és az ellenség győzelmét szó szerint értelmezett armageddonként kezdték rettegni. Az okkult mesék hívei meg voltak győződve arról, hogy Vilmos császár maga az Antikrisztus. Arthur Machen, egy walesi író éppen misén ült, amikor eszébe jutott egy ugyancsak vallásos indíttatású háborús novella ötlete. Ő azonban nem riogatni akarta ezzel a hátországot, hanem lelket önteni beléjük.

Mons angyalainak születése

Az első elbeszélés egy elesett katona mennybe emelkedéséről szólt, de nem volt vele elégedett Machen, ezért írt egy másodikat, Az íjászok címmel. Ő sem gondolta, hogy milyen valószínűtlen karriert fog a mű befutni. A novella a London Evening News nevű lapban jelent meg szeptember végén. Bár nem írták oda, hogy csak kitalált történetről van szó, az író és a szerkesztők is meg lehettek győződve arról, hogy az írást senki sem fogja szó szerint értelmezni.

Tévedtek, és ekkor vált világossá számukra, hogy milyen döbbenetes a brit kétségbeesés.

A történet egy angol katonáról szól, aki egyedül maradt a lövészárokban, és közeledik felé a német hadsereg. Ő felidéz egy londoni étteremben látott latin jelmondatot: „Adsit Anglis Sanctus Georgius”, vagyis nagyjából „Szent György, segítsd meg Angliát”, majd felemelkedik, hogy tüzeljen a támadókra. Ekkor azonban csoda történik, angyali íjászok teremnek mögötte, lőni kezdenek a németekre, és nagy pusztítást okoznak a körükben. Sem a többi angol katona, sem a németek nem látják az íjászokat, csak a főszereplő. A többi szereplő csak azt tapasztalja, hogy érthetetlen okból hirtelen a brit tűzerő megsokszorozódott, a németek pedig látszólag a semmitől esnek össze holtan.

Marcel Gillis monsi festő Mons angyalai című festménye
Marcel Gillis monsi festő Mons angyalai című festménye

Machen ekkor már rég túl volt legnagyobb írói sikerein, és csak az volt a fontos neki, hogy írjon valami elfogadható minőségű cikket az újságba, amiért megkapja a fizetését, nem sokat törődött ezzel a novellával. A fejleményeket látva pedig egyre jobban megutálta. Egy évvel későbbi publicisztikájában (aminek a Nincs menekvés Az íjászoktól címet adta) már arról írt, hogy elkezdett szimpatizálni Frankensteinnel, aki hozzá hasonlóan szörnyet alkotott.

A mese életre kel

Nem sokkal Az íjászok megjelenése után ugyanis elkezdtek áramlani Machen felé a kérdések, hogy igaz-e a történet. Az író mindenkinek azt mondta, nem az. Az első érdeklődőket még csak-csak le tudta ezzel szerelni, de aztán jelentkezett nála egy holborni lelkész, Edward Russell, aki újra akarta közölni a novellát az egyházközség újságjában.

Machen ehhez hozzájárult, hiszen ő is csak a honoráriumból élt, és el is feledkezett az egészről, mígnem pár hónap múlva ismét jelentkezett a lelkész. Elmondta, hogy hatalmas siker az írás, és újra meg akarja jelentetni, de most már mellé írná azt is, hogy Machen milyen forrásból hallott a történtekről.

Az elképedt író próbálta elmagyarázni a papnak, hogy nincsenek források, az egészet ő találta ki, de ekkorra a teremtménye már önálló életre kelt. A lelkész egyszerűen nem hitt neki, és meg volt győződve arról, hogy „Mons angyalai”, ahogy a legenda közismertté vált, teljesen valósak. A lelkész meggyőzte a hinni vágyó gyülekezetét az angyalokról, és néhány hónapon belül az egész országban eluralkodott az:

Angyalmánia

Paul Paree Mons angyalai című keringőjének címlapja
Paul Paree Mons angyalai című keringőjének címlapja

Naponta jelentek meg teljesen komolynak szánt harctéri beszámolók arról, hogy egyre több katona állítja meggyőződéssel, hogy angyalokat látott a harcmezőn. Mások Jeanne d'Arcot vélték felfedezni az antant erőinek élén. Voltak, akik megszámlálhatatlan angyalról, mások csak néhányról meséltek. Lassan egyre többen kezdték tényként kezelni, hogy angyalok harcolnak a britek oldalán Franciaországban. A spiritiszták az angyalokban az elesett katonák szellemeit látták, a mainstream vallásosak modern csodának vélték jelenlétüket.

A kevés szkeptikus a poszttraumás stressz zavarnak (PTSD, bár akkorra ezt a kifejezést még nem alkották meg), kollektív hallucinációnak, az alváshiánynak vagy valamilyen ismeretlen vegyi fegyver hatásának tulajdonította az angyalvíziókat. Machen több cikket is írt, amiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész az ő novellájából indult ki, és előtte semmi hír nem jött harctéri angyalokról. Rámutatott, hogy egyes katonák állítólag első kézből származó beszámolói az ő novellájának cselekményét visszhangozzák.

A mánia azonban ekkorra már túlnőtt Machenen és a művén.

Sokan magát az írót is támadni kezdték, amiért próbálja elvenni az emberektől azt a kis reményt is, ami megadatott nekik. Mások egyenesen keresztényellenesnek titulálták, amiért tagadja, hogy Isten segíti a briteket. Mons angyalai a közösségi tudat részévé váltak, számos könyvben feldolgozták a történetüket, sőt zongoraművet és keringőt is írtak a tiszteletükre. Angyalokkal kezdték megtolni a háborús kötvények reklámkampányait és a Vöröskereszt adománygyűjtését is, illetve a toborzóplakátok gyakori szereplőivé váltak.

Mons angyalai túlélték a háborút, annak ellenére, hogy – természetesen – a csatában valóban részt vevők nem szolgáltak bizonyítékkal a létezésükre. Még 2001-ben is szárnyra kelt egy történet, és több tekintélyes lap is tudósított róla, mely szerint egy Machen szülőhelyétől nem messze lévő régiségüzletben rátaláltak egy bizonyos William Doidge nevű katona naplójára, továbbá filmfelvételekre és fotókra, amelyek bizonyítják Mons angyalainak létezését. Később azonban kiderült, hogy az egész csak átverés volt.

(Borítókép: A mons-i csata után visszavonuló brit katonák egy korabeli nyomaton – kép:  The Print Collector/Getty Images)