Az arcizmainkat folyton használjuk - de akkor miért nincs brutálisan kigyúrva az arcunk?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Az izmaink méretét egyetlen módon tudjuk hatékonyan növelni (már ha a különféle doppingszerektől eltekintünk): ha sokat használjuk őket. A testünkben azonban van egy csomó olyan izom is, amit alapban rengeteget használunk, mégsem nőnek nagyra. A legjobb példát erre az arcizmaink jelentik. Gyakorlatilag minden ébren töltött percünkben mozgatjuk őket: pislogunk, beszélünk, eszünk, működik a mimikánk. Logikusnak tűnne, hogy ezek az izmok ugyanúgy növekedésnek induljanak, mint azok, amiket az edzőteremben szokás súlyokkal kínozni. Szerencsére ez nem így történik (mondjuk jó hülyén is néznénk ki, brutálisan kigyúrt arccal) - na de miért?

Ehhez először azt kell kicsit közelebbről megvizsgálnunk, miért is nő az izom a gyúrástól. Ha az izomszövet nagy terhelésnek van kitéve, a teljesítőképessége határán dolgoztatják (például komolyabb súlyokat emeltetnek vele), mikrosérülések keletkeznek rajta a nagy igénybevételtől. Ezeket az apró szakadásokat a test igyekszik kijavítani, amint újra nyugalmi állapotba kerül. Ezt kicsit úgy kell elképzelni, mint amikor egy kátyút befoltoznak az úton: különféle hormonok és aminosavak lépnek működésbe, és - ha van elég felhasználható építőanyag, azaz fehérje a szervezetben - szépen új izomszövetet nő a sérülésre, elfedve és megszüntetve azt. Ha ez a folyamat nagyon sokszor történik meg egymás után, az az egész izomszövet méretét és tömegét képes jelentősen megnövelni. Mintha egy lakásfelújításnál egy szobán annyiszor mennénk át újra és újra, hogy a végén a falon már centi vastagon áll a sok egymásra ragasztott tapétaréteg.

A kulcsmomentum ebben a folyamatban számunkra most az, hogy mikrosérüléseknek kell keletkezni az izomszöveten, hogy az egész növekedés beinduljon. Az viszont csak akkor keletkezik, ha az izom igazán keményen igénybe van véve. Ez az arcunknál szinte sosem fordul elő, vagy ha mégis (ha például egy vígjátékon vagy standup előadáson annyit nevetünk, hogy a végén már fájnak az arcizmaink), nem ismétlődően, nagyon sokáig, hogy látványos legyen a sok pici izomjavító művelet eredménye. Márpedig ha csak alapjáraton használjuk az arcizmainkat, pont arra, és olyan intenzitással, amire azok tervezve lettek, nem keletkeznek sérülések, és nem is nőnek meg az arcizmok.

Extrém esetben megfigyelhető azért ilyesmi, például versenyevőknél, akik rengeteget és intenzíven rágnak. A mimikai izmainkat azonban nem igazán vagyunk képesek hosszú távon úgy terhelni, hogy beinduljon a folyamat. Persze vannak erre kísérletek: az elmúlt évben lettek a wellnessipar üdvöskéi a különféle arcizom-tréningek, amelyek megfiatalodó, sima arcbőrt ígérnek. Ez persze kicsit ellentmondásos, hiszen a ráncokat részben éppen az arcizmok mozgása okozza (a botox-kezelések pedig a mimikai izmok megbénításával simítják ki azokat), de vannak kutatások, amelyek biztató eredményeket mutatnak az arcizmok edzése és a bőr fiatalon tartása témájában.