Másnapos? Egyen birkaszemet, vagy nyalogassa az izzadságát!

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Az újév első napján a szokásos fogadalmak között elég gyakran szóba kerül az is, hogy az illető soha többé nem iszik alkoholt. Ennek az oka általában nem az eltökélt életmódváltási szándék, hanem a kegyetlen másnaposság.

A másnaposság nem új dolog, még sincs ellene igazán hatásos és könnyen elérhető gyógymód. Pedig mennyire egyszerű lenne bevenni egy tablettát, amivel minden tünete megszűnik!

Ehelyett maradnak a praktikák, nemcsak a világ minden tájáról, de minden korszakából is. Néhány egyszerűbben kipróbálható, mint mondjuk a saját izzadság nyalogatása, néhány még ennél is gusztustalanabb, és vannak olyanok is, mint például az emberi koponyából készült por, amit meglehetősen nehezen beszerezhető hozzávaló a modern társadalmakban.

Az ókori rómaiak a feljegyzések szerint azért is hordtak virágkoszorút a fejükön, mert úgy vélték, hogy ez megóvja őket a másnaposságtól. Ők ibolyát és pontosan meghatározott cserjék virágait használták erre – bizonyára ez magyarázza, hogy a fesztiválokon hiába követik sokan a példájukat, mégis kegyetlenül be tudnak rúgni.
Ha a koszorú mégsem segített, akkor például fecskecsőrt égettek, aminek a hamuját kellett elfogyasztani, vagy különböző állatok belsőségeit kellett enni, azt nem tudni, hogy megfőzve vagy nyersen. De ha ez sem működött, akkor jöhetett a sült kanári egészben, bagolytojás nyersen vagy báránytüdő, amik a rómaiak szerint szintén nagyon jól űzték el a másnaposságot.
Mezopotámiában nagy népszerűségnek örvendett a leves, ami azóta is kedvelt gyógyír a másnaposságra, de ők édesgyökérből, babból, leanderből, olajból és borból készítették, és még az előtt el kellett fogyasztani, hogy felkelt volna a nap, és mielőtt bárki megcsókolhatta volna az érintettet. Már ez is elég kacifántos, de a legnagyobb problémát mégis inkább az okozza, hogy a leander oleandrint tartalmaz, amit bár használ a gyógyászat, de a növényben olyan nagy koncentrációban van jelen, hogy leginkább mérgezés lenne a másnaposságból, nagyobb dózisban pedig halált is okozhat.
Kínának is megvolt a maga gyógymódja a másnaposságra, csak kicsit nehéz pontosan meghatározni, mi, ugyanis a ma'nao a feljegyzések szerint egyszerre utalhat lóagyra és az achát nevű ásványra is. Abból a szempontból talán mindegy is, hogy egyik sem tűnik nagyon jó ötletnek, ráadásul a felhasználás módjáról sem maradtak fenn feljegyzések. Annyit tudni, hogy a ló nagyon drága volt, vagyis ha lóagyat kellett fogyasztani a másnaposságra, akkor csak a nagyon gazdagok tudták így kezelni a tüneteket.
Az 1200-as évek Angliájában a gyógyítók úgy vélték, hogy néhány bor túlságosan felmelegíti a vért, és ez betegíti meg másnapra az embert. A megoldás erre az lett, hogy a férfiaknak a heréjét, a nőknek pedig a mellét kellett sós ecettel kenegetni, és cukros káposztalé elfogyasztását is javasolták.
A 17. században, szintén Angliában Jonathan Goddard árulta a Goddard-cseppeket, az összetevői között emberi koponyacsonttal, szárított viperával és ammóniával. A koponyacsont nem lehetett bármilyen jöttmenté, a cseppek csak akkor űzték el a másnaposságot, ha egy nemrég felakasztott ember koponyáját sikerült por formájában hozzáadni a főzethez.
Az 1500-as években Oroszországban egy olyan, több szempontból is rendhagyó gyógymódot találtak ki, amivel egyszerre lehetett megsérteni a zsidó vallásúakat és örökre elvenni valaki kedvét attól, hogy valaha másnapos legyen. Az egész művelet igényel némi előkészületet, ugyanis úgy kezdődik, hogy disznóhúst kell rejteni egy zsidó vallású ember ágyába 9 napra. Aztán az addigra már nagyon rohadt húst porítani kell, majd megetetni a másnapos emberrel. Ennek hatására állítólag “az iszákos ember úgy fordít hátat az alkoholnak, ahogyan a zsidó vallású a disznóhúsnak”.
A középkorban Európában terjedt az az elképzelés, hogy a másnaposságra jó ötlet lehet nyers angolnát enni reggelire, ha az előző esti buli túlságosan jóra sikeredett. Portugáliában pedig teljesen elfogadottnak számított, hogy a saját vérében és borban főtt ingolát egyen az, aki másnapos, és ettől majd jobb lesz neki.
Dzsingisz kán előtt is sok nép gondolta úgy, hogy az ecetes ételek felé kell keresgélni, ha tuti módszert szeretnének a másnaposság ellen. Ő ennél is továbbment, és azt mondta, hogy az igazi megoldás az ecetes birkaszem. Amennyire bizarrnak hangzik, annyira népszerű volt, ugyanis ma is létezik a mongol mary nevű ital, ami ha az egész világban nem is lett népszerű, de azon a környéken be lehet szerezni. Az összetevői paradicsomlé, amiből egy birkaszem nézi meredten a fogyasztóját.
Néhány amerikai őslakos közösség szerint ha beüt a másnap, akkor el kell menni edzeni még kora reggel, a kiizzadt méreganyagokkal teli izzadtságot le kell nyalogatni, aztán ki kell köpni. Ez a lépés fontos, mert állítólag csak így működik az egész.
A kagylólevet az 1900-as évek Amerikájában még a szállodákban is ajánlották a reggeli mellé, jó hidegen, egy Aszpirinnel. Nem is olyan régen pedig maga Gwyneth Paltrow hozta vissza a köztudatba, szintén a másnaposság ellen, felturbózva egy kis paradicsommal vagy sörrel.
Puerto Ricóban már előre felkészülnek a másnaposságra, mégpedig úgy, hogy citromot dörzsölnek a hónaljukba. A hiedelem szerint elég csak azon a karon alkalmazni ezt a műveletet, amivel az illető az italokat emelgeti a buliban, de ha biztosra akar menni, akkor mindkét hónaljat érdemes lekezelni, nehogy egy balkezes vodkán múljon a másnap. A magyarázat szerint ez a művelet segít a dehidratáltság ellen, ami valóban fontos szempont, de egyszerűbb azt a taktikát alkalmazni, hogy odafigyelünk arra, hogy vizet is igyunk rendszeresen.
Az ír legendák szerint a másnaposságot elűzi, ha valaki jól beássa magát nedves homokba, egészen nyakig. Nem biztos, hogy ez szilveszter másnapján olyan kellemes, de az alapötlet az, hogy a homok lehűti a testet, és beindul a vérkeringés, mintha csak egy hideg zuhanyt venne az ember. Persze akár vehet egy hideg zuhanyt is, ha nincs a közelben tengerpart vagy folyópart, ahova kimehetne beásni magát.
Ne feledkezzünk meg az azonnal ható gyógykoktélokról sem. Az egyik a nyers tojás whiskyvel és Tabasco szósszal. Akinek nyula van, az kipróbálhatja a nyúlbogyóból készült teát, de valószínűleg egy banánnal is hasonló mennyiségű káliumot tud bevinni a szervezetébe. Hasonlóan bizarr a kóla és a tej keveréke, amit a Ritz-Carlton szállodalánc egyik mixere talált ki, és amitől az ígéretek szerint az ember álomba szenderül, majd mikor felébred, jobban érzi magát. Bolíviában bikapéniszlevest főznek. Ez is előkészületeket igényel, ugyanis igazán hatásos akkor lesz, ha legalább tíz órán keresztül főzik. A bikapénisznek egészben kell belekerülnie, vagyis elég nagy lábassal készül a leves, amibe még tojást, bárányt és csirkét is főznek, valamint kerül bele rizs és krumpli is. Jó hír, hogy nemcsak a másnaposságra jó, hanem afrodiziákum, sőt a hátfájást is gyógyítja.
Ha egyik módszer sem jött be, akkor marad egy utolsó tipp a hetvenes évekből: a sírás. Kingsley Amis a könyvében azt írja, hogy a másnaposság fizikai tüneteit emocionálisan kell kezelni, erre a legjobb megoldás egy kiadós sírás.

Ami pedig a másnaposságot illeti, mielőtt autóval indul el valahova, érdemes beszerezni egy szondát, és megfújni, hogy még időben kiderüljön, hogy ha amit érez, az még csak az igazi másnaposság előjele, és ugrik a jogosítványa.