A skót, aki véletlenül bedöntötte a francia gazdaságot

John Law by Alexis Simon Belle copy
2020.01.02. 07:13

A XVIII. század elején a Francia Királyság a spanyol örökösödési háború közben felvett hiteleit nyögte, és közel volt a csőd. Az állam nem volt túl jó adós: nem fizetett időben, kevesebb kamatot fizetett a vállaltnál, és a pénzt úgy teremtette elő, hogy jó magasra emelték az adókat, ami a gazdaságot és a népet is depresszióba taszította. Az arany- és ezüstalapú francia livre értéke hullámvasutazni kezdett.

Mivel a király, XV. Lajos még csak öt éves volt, a hatalmat gyakorló régensi tisztséget egy tanács töltötte be, és nekik kellett megoldani a királyság gazdasági problémáit. Orléans hercegének támadt egy ötlete: skót barátja, John Law segítségét kérte.

Law szó szerint pénzbe született egy bankár- és aranyműves családban, így egyértelmű volt, milyen pályát választ majd. 14 évesen beállt az apja mellé segédnek, majd az öreg Law halála után Londonba költözött, ahol szerencsejátékból élt. 23 éves korában párbajba keveredett egy zavaros nőügy okán, aminek során megölte az ellenfelét, amiért halálra ítélték. Pár év börtön után megszökött, a kontinensre menekült, és Európa pénzügyi központjaiban kitanulta a bankárság csínját-bínját. 1705-ben még egy tanulmányt is írt a nemesfémalapú pénz hibáiról és a papírpénz előnyeiről, amivel eléggé megelőzte a korát.

A korai Keynes

Amikor Orléans hercege a segítségét kérte, kapva kapott az alkalmon, hiszen nem gyakran tudja az ember egy egész királyságon tesztelni a pénzügyi elméleteit. 1716-ban engedélyt kapott a kormánytól egy nemzeti bank megalapítására, így létrehozta a Banque Générale-t. A bank elfogadott arany- és ezüst betéteket, és cserébe papírpénzt bocsátott ki. Ez a pénz nem lett azonnal hivatalos fizetőeszköz, de a legtöbb helyen elfogadták, hiszen tudták, hogy bármikor beválthatják "igazi" pénzre, cserébe nem húzta le a zsebet a sok érme. A bank részvények kiadásából, és a francia állami pénzügyekkel való manipulációból viszonylag gyorsan méretes tartalékot halmozott fel.

1717-re Law elég népszerűvé vált ahhoz, hogy  megkaparintsa a küszködő Mississippi Vállalatot, amit azonnal át is nevezett Compagnie d'Occident-nak (Nyugati Vállalat). Az államtól monopol jogokat kapott a királyság észak-amerikai gyarmatai fejlesztésére és az azokkal való kereskedésre. Akkoriban mindenki nagy reményekkel állt a gyarmatokhoz, a hódprém és az arany hazaáramlását várták azoktól. Law nem sokkal később újra átnevezte a céget Compagnie des Indes-nek (Indiai Társaság), és szinte minden francia kereskedelmi útvonalon monopolhelyzetbe került. 1719-ben a Compagnie sorra megvásárolta az állami jogokat: először a pénzverés jogát, később a közvetett állami adók beszedését, majd októberben a közvetlen adók beszedésére is felhatalmazást kapott.

Odáig fajult a Compagnie népszerűsége, hogy az állami hitel-átstrukturálás néven a vállalat részvényeire váltotta a hitele nagy részét. Így 200 évvel ezelőtt gyakorlatilag John Law uralta a francia külkereskedelmet és pénzügyeket.

A részvénybuborék, ami nem is buborék

1719 elején 500 livre-ért adták-vették a Compagnie részvényeit, amit a Banque Générale által kibocsátott papírpénzzel fizettek. Év végére már annyira népszerűek voltak, hogy egy részvény 10 ezer livre-be került. Mindenki tudta, hogy az akkor már nem is annyira Újvilágból bármelyik percben megkezdhet beömleni az arany, az ezüst és a prém. Gazdag és szegény egyaránt befektetett a Compagnie-be, és sok földönfutó így gazdagodott meg. 

Mivel a papírpénz kibocsátását a piaci igényekhez alakították, egy év alatt 186 százalékkal nőtt a körforgásban levő bankjegyek száma. Ez természetesen inflációhoz vezetett, mindennek felment az ára, az emberek elkezdtek építkezni, egekbe szöktek az ingatlanárak és természetesen ezzel párhuzamosan emelkedett a Compagnie-részvények értéke. A Banque Générale annyi bankjegyet bocsátott aki, amennyit már nem fedezett a tartalékuk. Law valószínűleg az Amerikából befolyó nemesfémekkel akarta kipótolni a hiányt, mielőtt bárkinek feltűnik.

Hogy javítson az esélyein, felajánlotta a Párizs börtöneiben lakóknak, hogy visszanyerhetik a szabadságukat, ha elvesznek egy prostituáltat és átköltöznek Louisianába. Law még a kórházakat is körbejárta, ahonnan részegeket és sebesült katonákat szedett össze, a város utcáiról pedig prostituáltakat és koldusokat toborzott. Akik elfogadták az ajánlatot, azoknak ellátást és telket ígért, majd összeláncolta a rabokat, mindenkit hajóra tett, és útnak indította őket a gyarmatra. Mindenki szegényen és éhesen érkezett, és ez nem változott meg egyhamar: a kikötő kellemetlenül zsúfolttá vált, és senki nem segített a friss telepeseknek munkát találni. Sokan közülük hamar meghaltak.

A telepeseket végül Biloxi városába küldték, ahol nem jöttek ki túl jól a helyiekkel. Az érkezők nagy része nem a társadalom krémjéhez tartozott, és zavarta az eredeti telepeseket a sok bűnöző. Mikor megelégelték a környék lezüllését, átköltöztek New Orleansbe. Amikor ezek a hírek visszajutottak az anyaföldre, a francia vezetés betiltotta a deportálást. Az utolsó rabokkal teli hajó 1721-ben érkezett meg. A környék annyira elzüllött, hogy még az ott állomásozó katonák is keletre költöztek, magára hagyva Law telepeseit. 1767-re az őslakosok végleg elüldözték őket a környékről, így szétszéledtek.

Az összeomlás

1720 elején a Compagnie részvényesei úgy döntöttek, kikérik a profitjukat, és követelték az őket illető aranyat a banktól. Innen már csak lefelé vezetett az út, amikor először Law korlátozta a kifizetéseket, majd leértékelte a részvényeket. A bankjegyek értéke a felére csökkent. A nagy reményekkel ellentétben a Compagnie nem talált aranyat a Mississippi mentén, így a bank tartalékait se tudta feltölteni. A részvények értéke 10 000 livre-ről 1000-re zuhant, a sok milliomos nincstelenné vált.

Az év végére John Law népszerűsége rekordmélyre zuhant, elvesztette a hitelességét, csalónak bélyegezték, és őt okolták a válságért, aminek kezelésére az állam újra megemelte az adókat. A versenytársai megkapták a vállalatai részvényeinek 2/3-át, és nőnek álcázva kellett elmenekülnie az országból. Utolsó éveit szerencsejátékkal, szegénységben töltötte Itáliában.

Van aki szerint az úgynevezett Mississippi-buborék nem is volt igazi pénzügyi buborék, mert nem kifejezetten a spekuláció váltotta ki, hanem rossz pénzügyi politika, ami során túl sok pénzt bocsátottak ki és ezzel felpörgették az inflációt. Bárhogy is legyen, Law-nak valószínűleg komoly szerepe volt a francia forradalom előtti elégedetlen közhangulat megteremtésében.

(Borítókép: John Law / Wikipedia)