Fel tudnánk robbantani a Földet, ha akarnánk?

2020.01.04. 07:10

Valóban antropocén korban élünk, vagy az ember csak nagyképűen mondja, hogy mindenre képes a Földdel? Oké, ne legyünk telhetetlenek: a mindenből vegyük ki a karbonsemlegességet, az állatok élőhelyének megőrzését, az egyensúlyba hozott vízgazdálkodást, a fenntartható ruhaipart és hasonlókat.

Ha mindent biztosan nem is tud megtenni az ember a Földdel, képes-e legalább arra, hogy mindent megsemmisítsen? Ne olyan apróságokra gondoljunk, mint az esőerdők kiirtása, az óceánban sodródó szemétszigetek, a kihalás szélére taszított állatfajok, hanem tényleg mindenre. Képes-e az ember – ha rendesen összefog a cél érdekében – szó szerint megsemmisíteni a Földet, hogy egykori pályáján legfeljebb csak apró törmelékek keringjenek a Nap körül? (Ahogyan a Halálcsillagtól láthattuk.) Nézzük a lehetséges recepteket!

Végy sok nukit!

A rengeteg sok petárdával nem sokra megyünk, volt, aki egyszerre felrobbantotta a tűzijátékkészletét, abból is csak látványos show lett. 

De itt vannak az emberi erőfitogtatás legnagyszerűbb remekei, az atom- és – az oroszoknál meg az amerikaiaknál – a hidrogénbombák. Robbanófejekből van úgy tizenötezer. 45-45 százalék indítógombja Moszkvában és Washingtonban van, a maradék tíz százalékon meg osztozik Franciaország, az Egyesült Királyság, Kína, aztán a de facto atomhatalom Pakisztán, India, Izrael – amit Mordeháj Vanununak köszönhetően tudunk  – és Észak-Korea, amelyről ezt mindenkori vezetőitől tudjuk, talán előbb, mint ahogy valóban atombombájuk lett volna.

Semmiképp se próbálja ki otthon!

Rakjuk össze egy halomba ezt a rengeteg atombombát! (Kim Dzsongun biztos nem adná, de az ő 20 töltete valójában nem oszt, nem szoroz.) Átlagosan 200 kilotonnával számolva – ez 12-szer több, mint a Hirosimára ledobott Little Boy – az összes töltet nagyjából 6,5 milliárd tonna TNT erejével egyenlő

Robbantsuk fel!

Nos, az eredmény a Föld megsemmisítése szempontjából szánalmas lesz. Ön ugyan erről már nem fog tudni, mivel a 6,5 gigatonnás kupac beröffentésének következtében az emberi civilizáció megsemmisül – de messze nem minden ember, bőven marad, aki az őskorba visszarobbantva még elvegetál, hogy tanulva a hibákból, talán összehozzon egy újabb civilizációt, amely persze ugyanúgy eljut a nukleáris fegyverekig. De legalább az emberi történelem leghangosabb hangjának rekordját biztosan sikerül megdönteni, amit most egy vulkán tart.

A lényeg, hogy így nem hogy a Földet, de még a földi életet sem sikerült megsemmisíteni, a nukleáris tél időleges kellemetlenség csupán.

Valami komolyabbal kellene próbálkozni. Például ha az emberiség tényleg rendesen összefog, és a Föld minden gramm uránját kitermeli, hogy abból bombát fabrikáljon, akkor kijön 10 milliárd Little Boy, vagyis kapunk egy 150 gigatonnás atomhegyet.

Robbantsuk fel!

Kaptunk egy száz kilométeres krátert a felszínen, kiirtottuk az emberiséget és minden nagyobb élőlényt, évtizedes sötétségbe burkoltuk a Földet! Akkora erővel írjuk át a föld biológiai történetét, amekkorával 68 millió éve tette a dinoszauruszok világának véget vető meteor. Viszont ebből az is látszik, hogy kozmikus értelemben a bolygó meg sem rezdült. Ha Cár-bombák milliárdjait szórnánk le, akkor sem jutnánk semmire. 

A kísérlet eredménye így szánalmasan szerény, bár ön erről már megint csak nem fog tudni, hiszen a felszíni élet java azért megsemmisül. Az új civilizáció viszont nem a csótányokból fog kisarjadni, ők nem is olyan kemények. 

Az eredeti cél azonban még mindig messze van. Valami komolyabb energiaforrás után kellene néznünk. Eddig ugyanis az első próbálkozással a Föld gravitációs energiájának tízbilliomod részét értük el, és a második hiába volt 25-ször erősebb, az is 400 milliárdszor kevesebb, mint amennyi felérne a szükséges, 2,24x1032 joullal.

Antianyaggal például már lehetne kezdeni valamit.

Valószínűleg az ősrobbanás után véletlenül alakult úgy, hogy egy picit több volt a pozitív töltésű proton és a negatív töltésű elektron – ebből lett az anyag –, mint fordítva, ami az antianyag, amely egyébként ugyanúgy felépíthette volna a világot. (Viszont létre lehet hozni a negatív protont és pozitív elektront, többek között ezzel is foglalkozik a CERN.)

Egyetlen gramm ebből az antianyagból képes lenne 15 kilotonna erejű robbanásra, amely a Hiroshimára dobott Little Boy erejével egyenlő. Szóval, nem kell mást csinálni, csak összegyűjteni belőle pár billió tonnát és kész. Sajnos a Dan Brown-i értelemben  vett világvége ezzel is lehetetlen, mivel eddig úgy 16 nanogramm antianyagot sikerült összehozni,

egy hiroshimányi bombához is kéne vagy 100 millió év, már ha tudnánk ennyi antianyagot tárolni.

Ha valami csoda folytán az emberiség éves energiakibocsátását egy pontba tudnánk csatornázni, akkor 1020 joule energiát kapnánk. Ez azonban még mindig egybilliomod része a felrobbantáshoz szükséges energiának. Ha mindent meghaladó technológiai tudással ezt tárolni, sőt, gyűjteni tudnánk, akkor sem lenne elég idő a világ végéig, hogy elég energiát halmozzunk fel. A Nap ugyanis gyorsabb lesz, pármilliárd év múlva vörös óriásként előbb megoldja a dolgot, így a Föld bolygószintű megsemmisítésének dicsőségét az emberiség valószínűleg sosem tudhatja a magáénak, akármennyit petárdázik is.