Egy protézisgyártó segít a jó útra tért jakuzáknak

2020.01.19. 08:09

Nem könnyű az élet, ha az ember Japán legnagyobb bűnszövetkezetéhez, a jakuzához csatlakozik: kiszámíthatatlan munkaidő, gyakran irracionális elvárások. Lehet, hogy a fizetés nem olyan rossz, és amúgy is mindenki tartozni akar valahova. Azonban amíg mondjuk szerepjáték közben legfeljebb az ember karaktere hal meg, a jakuzánál a tagok testi épsége minden nap veszélyben van, és ezért nem csak a rivális bandák vagy a rendőrség a felelős.

Ha valaki ügyeskedni próbál a banda pénzével, esetleg hazudik, vagy ne adj Isten megsérti a főnököt, akkor bűnhődni kell. A bűnbánat gyakori jele a bal kisujj ujjvégi percének levágása. A közhiedelemmel ellentétben ezt a büntetést ritkán választja valaki önszántából, sőt, újabb kihágásokért újabb ujjperceket veszítenek.

A jubicume (ami ujjrövidítést jelent) a 18. és a 20. század első fele között gyakran előforduló bakuto szerencsejátékosoktól ered, akik a jakuza elődjének tekinthetőek. Ha valaki nem tudta kifizetni a tartozását, lecsapták a kisujja egy részét, hogy nehezebben tudja megtartani a kardját. A jakuzában egy éles késsel vágják le az ujjpercet, amit aztán egy rongyba tekerve nyújtanak át a főnöknek.

Ez egyrészt a fájdalom miatt elrettentő, másrészt az aktus Káin-bélyeg jellege miatt: ha valakinek hiányzik az ujja, az még akár baleset miatt is lehet, de a jakuzás tetoválás és a hiányzó ujj együtt azt jelenti, hogy az illető nemcsak bandatag, de még megbízhatatlan is. Ez igencsak megnehezíti a társadalomba való visszatérést, ha valaki megunja a szervezett bűnözés romantikáját.

Ezeknek a jó útra tért bűnözőknek segít Fukusima Jukako, az osakai protézismester. Mindenféle protézist, többek között tökéletes kisujj-kiegészítőket is készít szilikonból, amik szinte hibátlanul passzolnak a kliens csonkjára. 20 színből több mint 1000 bőrszínt képes kikeverni, így a végső termék majdnem megkülönböztethetetlen egy igazi kisujjtól, ujjlenyomatostul, ráncostul, körmöstül. A protézisei szavatossági ideje nagyjából 5-10 év.

Fukusima több mint két évtizede kezdett el kisujjakat gyártani a jó útra tért bandatagoknak, akikkel a rendőrség köti össze, és akiknek akár több mint 60 ezer forintnak megfelelő összeget is ki kell fizetniük egy-egy protézisért. Először csak egy darabig akart ezzel foglalkozni, és új munkát keresett, azonban valaki felhívta rá a figyelmét, hogy ő az egyetlen ember Japánban, aki ezzel foglalkozik, így maradt a szakmánál. Jelenleg a Kawamura Gishi protézisgyártó és jóléti cég műhelyében dolgozik.

Az 1992-es szervezett bűnözés elleni törvény és az ingatlanbuborék kidurranása komoly csapást jelentett a jakuzának (a banda egyik fő bevételi forrása az ingatlanokból eredt), így hosszú volt Fukusimához a várólista. A híre szájról szájra terjedt, főleg a börtönben ülő tagok között.

Az osakai rendőrség speciális programjából kerülnek hozzá a kuncsaftok, akik bizonyítottan   a társadalom hasznos tagjaivá akarnak válni. Ennek ellenére néhányan bepróbálkoznak, hogy egy kis extra pénzért a várólista elejére kerüljenek, de Fukusimát nem tudják megvenni. Néha az is előfordul, hogy visszamennek panaszkodni, hogy nem jó az új ujj, és fenyegetőznek, székeket dobálnak. Tőlük sem ijed meg, mert csak ritkán fordul elő ilyesmi, és a rendőrség nagy erőkkel védi őt.  Rendszeresen kap viszont leveleket azoktól az ex-bandatagoktól is, akiknek segített, így meg van róla győződve, hogy a kisujjaival jobbá teszi a világot.