Tömegverekedés tört ki a Macbeth-en, 31 halottja volt az operaházi zendülésnek

GettyImages-515511584
2020.02.20. 05:05

1849 májusában, miközben itthon még javában tartott a dicsőséges tavaszi hadjárat, és futott Bécs felé Jellacsics, a gyáva (seregének seregünk nyomába'), az Atlanti-óceán túlsó oldalán, New Yorkban egészen más tartotta lázban az embereket: a klasszikus Shakespeare-dráma, a Macbeth bemutatója az Astor Place Operaházban, egy Angliából érkezett sztárszínésszel a főszerepben. Mielőtt még bárki azt a következtetést vonná le, hogy a 19. századi amerikaiak sokkal kifinomultabb kultúremberek voltak, mint a szabadságharccal elfoglalt korabeli magyarok, szögezzük le, az előadáson olyan tömegverekedés tört ki, hogy a végén 31 halott és több mint 100 sebesült maradt a vérben úszó manhattani utcákon. (Ami egyébként alig kevesebb, mint a pákozdi csatában elesett és megsebesült katonák száma.)

Az egész balhé két színész torzsalkodásából indult ki: az amerikai Edwin Forrest nyilvánosan lefitymálta a brit William Macready Hamlet-alakítását Edinburgh-ben, amiből az angol és az amerikai lapokban is sok menetes beszólogatás lett egymásnak, olvasói levelek formájában, a közönség nagy gyönyörűségére. Forrest végül haza is költözött Amerikába, és meggyőződése lett, hogy az angliai karrierjét a Macready által ellene hangolt helyi sajtó törte derékba.

Amikor Macready 1849-ben New Yorkba érkezett vendégszerepelni az Astor Place-be (ami ráadásul éppen az európai magas kultúra hídfőállásának számított akkoriban), Forrest elérkezettnek látta az időt, hogy hazai pályán álljon bosszút. Első körben úgy szervezte, hogy Macready fellépéseivel párhuzamosan ő is pont a Macbeth-et játssza pár utcára az Astor Place-től, a Broadway Theaterben. Ez bőven elég volt a sajtónak, hogy az előadásokat úgy harangozza be, mint a profi boxmeccseket szokás, végső leszámolásként a két ősellenség között.

Macready amúgy sem volt túl népszerű Amerikában, elvégre maga volt a brit sznobizmus élő szobra, aki ráadásul haragban volt az amerikaiak kedvenc színészével. Forrest azonban biztosra ment, és két, meglehetősen sötét New York-i figurával szövetkezett az angol színész minél látványosabb megalázására. Az egyik Isaiah Rynders volt, aki kocsmákat és bordélyházakat futtatott New York-szerte, és a helyi írek vezetőjének számított; a másik E.Z.C. Judson, egykori tengerész, aki Tennessee-ben elcsábította egy köztiszteletben álló helyi polgár feleségét, majd párbajban megölte a férjet, ennek egyenes folyományaként meglincselték, felakasztották, de valahogy megmenekült, és végül New Yorkba vetődött, ahol újságíró lett, a helyi bulvár egyik kiskirálya.

A Macbeth bemutatóján, május 8-án Rynders emberei léptek akcióba. Felvásárolták a jegyeket az Astor Place összes erkélyébe és páholyába, ahonnan Macready minden sorát hangos fujolással, tojás- és zöldségdobálással kísérték, majd amikor elfogyott a muníció, a székeiket hajigálták a színpadra. Az előadás végül félbeszakadt, Macready sértődötten tűnt el a függöny mögött, és rögtön be is jelentette, hogy hazatér Angliába ebből a barbár fertőből. Az amerikai társasági élet és művészvilág nagyjainak kérlelésére aztán úgy döntött, ad még egy esélyt, és május 10-én újra fellép a Macbeth-ben.

Az amúgy is puskaporos hangulatban Forrest másik embere, Judson emelte a feszültséget a végsőkig. A várost ellepték a “MUNKÁSOK, HÁT KI AZ ÚR EBBEN A VÁROSBAN, AZ ANGOLOK VAGY Az AMERIKAIAK?” feliratú röplapok, szépen alakult a lincshangulat. Az előadás estéjén a teljes New York-i rendőrség felsorakozott a színház körül, de az állami milíciát is készenlétbe helyezték. Korabeli beszámolók szerint este hétre 10-15 ezres, dühös tömeg gyűlt össze a színház előtti téren, és persze odabenn is zsúfolásig megtelt a ház.

A Macbeth ugyanúgy indult, mint a három nappal azelőtti, botrányba fulladt előadás: bekiabálásokkal, fujolással, dobálózással. A darab többször megszakadt, de végül nagy kínlódva csak eljutott a szünetig. A szünetben aztán a rendőrség megpróbált példát statuálni, pár hangadót kiemeltek a felhergelt tömegből, és jobb híján a színház alagsorában zárták el őket. Innentől aztán az események eléggé felgyorsultak:

  • A bezárt tüntetőknek sikerült valahogy felgyújtaniuk az épületet.
  • A kintiek elkezdték felszedni az utcaköveket és azokkal dobálni a rendőröket.
  • Akik rögtönzött vízágyúval igyekeztek lehűteni a kedélyeket.
  • Eközben odabenn elkezdődött a második felvonás.

Este kilenckor a polgármester úgy látta, már nem sokáig tartanak ki a tüntetőkkel derekasan verekedő rendőrök, és a hadsereg segítségét kérte, akik hamarosan meg is érkeztek, kivont bajonettel. Ez csak még jobban felbőszítette a tömeget, akik megrohamozták a katonák sorfalát. Utóbbiak először figyelmeztetésképpen a levegőbe lövöldöztek, majd miután ez sem hatott, megkapták a tűzparancsot. Egy ideig még ment a meglehetősen kiegyenlítetlen kődobálás vs puskák utcai harc, de a tömeg végül szétoszlott.

31 halott maradt a színház előtti téren.

A sebesültek számát a lapok 100-140 közé tették. Másnap több ezren gyűltek össze a városháza előtt, felelősségre vonást követelve. Itt újabb tömegverekedés tört ki, amiben meghalt egy járókelő.

A színdarabot az utcai harcok közepette a lángoló épületben egyébként hősiesen végigjátszották a színészek, Macready álruhában menekült ki a színházból, azonnal hajóra szállt, és meg sem állt Angliáig. Soha nem tért vissza Amerikába, sőt, két évvel később a színészettől is visszavonult. Az utolsó szerepe szintén a Macbeth volt. Forrest még vagy húsz éven át volt ünnepelt színész, gyakorlatilag a teljes Shakespeare-életmű összes főszerepét eljátszotta. A színház a tragédiába fúlt előadás után bezárt, az épületet később könyvtárrá alakították, ma egy Starbucks kávézó üzemel a helyén.

(Borítókép: Illusztráció az Astor Place operaház előtti zavargásokról / Bettmann Archívum / Getty Images)

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM