Negyvenöt éve bolondítják az embereket a gosfordi hieroglifák

Screen Shot 2020-03-11 at 7.07.29 PM.png
2020.03.13. 04:53

Ausztrália keleti partvidékén, Sydneytől nagyjából 70-80 kilométerre északra, Új-Dél-Wales középső részén található a Gosford városához tapadó, hatezer lakosú Kariong. Kariong gyakorlatilag semmiről nem híres, egy alig 120 éves település, afféle alvóváros, klasszikus zöldövezeti szuburbia, kanyargós utcácskákkal, rendezett házakkal, gondozott gyeppel, madárcsicsergéses reggelekkel.

1975-ben váratlanul mégis felkapta a világhír az ausztrál kisvárost, miután Alan Dash, egy helybéli földmérő különleges helyre bukkant a várostól dél-keleti irányban elterülő bozótos-erdős, dimbes-dombos területet járva. A környéket jól ismerő férfi két, nagyjából 15-15 méter hosszú homokkő sziklafal közé behatolva különös sziklarajzokat, véseteket talált, amik első ránézésre rendkívüli módon hasonlítottak az ókori egyiptomi hieroglifákhoz.

A nem túl bonyolult rajzolatú, kissé rendezetlenül sorjázó ábrák közt csónakok, hajók, különféle állatok (tyúkok, kutyák, baglyok), sematikus emberalakok, egyiptomi istenek nevei láthatók és egy igen markáns rajz, ami magát Anubiszt, a holtak sakálfejű urát ábrázolja, akit i.e. 3100 körül kezdtek az ókori egyiptomiak istenségként tisztelni. A nagy feltűnést keltő, nagyjából háromszáz véset összképe azt sugallta, hogy valamiképp ókori egyiptomi eredetűek lehetnek a misztikus feliratok, és tekintettel arra, hogy olyan területen bukkantak elő, ahol igen gyakoriak az ausztrál őslakosok ősi sziklavésetei, adta magát a feltételezés, miszerint köze lehetett egymáshoz a két civilizációnak.

A végül "Gosford glifák" néven ismertté vált szenzációs sziklavésetekről kézenfekvőnek tűnt azt gondolni, hogy valamikor, valamiképp az ókori egyiptomiak eljutottak a Ausztrália keleti partvidékére, és az ő művük a szűk sziklarepedésben szem elől elrejtett titkos üzenet. Ha pedig a Gosford-hieroglifák valóban ókori egyiptomiak keze munkái, akkor az Ausztrália történelmét, de végső soron az egész világtörténelmet újraírhatná.

Az óegyiptomi eredet leglelkesebb szószólói Steve és Evan Strong, egy amatőr régész-történész testvérpár, akik leginkább az ausztrál őslakosok történelmével, meg úgy általában az emberiség eredetével foglalkoznak (elméleteik egyik fő tétele, hogy az emberiség afrikai eredete nem állja meg a helyét, fajunk igazi bölcsője Ausztrália). A testvérpár gyakran tart előadásokat is kutatási témáikról, így a Gosford glifákról is (óvatosan kattintsanak), honlapjukon (óvatosan!), blogbejegyzések, Facebook-posztok (ide inkább ne is kattintsanak) hosszú sorában taglalják a különleges, mostanáig föltáratlan óegyiptomi-aboriginál kapcsolat bizonyítékait, az ezekből származó következményeket. (Kétszemélyes kutatócsapatuknak még magyar segítője is van. Véletlen? Aligha!). Ahogy ez az interneten lenni szokott, időről-időre ezeket fel is kapják a világháló hullámai, szenzációs történelmi leletekként bemutatva a kariongi leletegyüttest. (Szerencsére a szorgos hoaxvadászok is résen vannak ilyenkor.)

Fotó: @karionghieroglyphs / Facebook

Steve Strong, az ausztrál őslakosok múltját kutató egykori középiskolai tanár szerint a Gosford glifák kétségkívül egyiptomi eredetűek, és nagyjából 4500 évesek lehetnek, amire az Anubiszt ábrázoló vésetből és abból következtetett, hogy majom alakban Thot istenség is felbukkan a rajzok között. Ez az ábrázolásmód leginkább a korai egyiptomi hitvilágra volt jellemző. Strong fejtegetése szerint, mivel az ausztrál őslakosok nem járhattak az ókori Egyiptomban – nem rendelkeztek az ehhez szükséges hajózási, navigációs ismeretekkel, technikákkal – csak a fáraók magasabb fejlettségi szinten lévő népe lehetett az, amely a déli félteke szigetét felkereste, és otthagyta a kézjegyét a két sziklafalon.

A Strong-testvérek és a feltételezéseit befogadó önjelölt történészek, amatőr egyiptológusok és ezoterikusok elméletei azonban nem számolnak egy sor olyan közvetett és közvetlen bizonyítékkal, amik cáfolják az óegyiptomi eredetet, nem hagyva helyet az eddigi ismereteinket felülíró, fölforgató alternatív történelmi magyarázatoknak. Ugyanis minden jel arra mutat, hogy a Gosford glifák nem 4500 évesek, hanem jóval fiatalabbak, nagy valószínűséggel huszadik századiak.

Egyiptománia biturbó

A modern kori eredetere vonatkozó józan megfontolások ott kezdődnek, hogy a véseteket 1975-ben fölfedező földmérő szakember még öt éven át rendszeresen fölkereste a területet, és jelentései szerint minden egyes alkalommal gyarapodott a rajzolatok száma. Ezt a glifákat többször is vizsgáló független régész-történész kutatók is megerősítették, rámutatva, hogy egyes konkrét vésetek is változtak az évek alatt, például az Anubisz-rajz is gyarapodott pár részlettel. Tehát valaki vagy valakik még dolgoztak a véseteken. (1983-ban David Lamber, aki a nemzeti parkokban található ősi művészi kőrajzolatok megőrzésén dolgozott, egészen friss, kevesebb mint egyéves véseteket is talált a helyszínen.)

Boyo Ockinga, a sydneyi Macquarie University ókörtörténeti tanszékének professzora, aki régészként több luxori ásatáson is részt vett, a Gosford glifák formai, tartalmi és kivitelezési aspektusait elemezve arra jutott, hogy bármilyen csodálatos is lenne, az ausztrál hieroglifák semmiképp nem lehetnek óegyiptomi eredetűek. Ahogyan a sziklába vájták a rajzokat, az teljesen eltér a kőbe vésett egyiptomi hieroglifák készítési módjától. 

Nagyon rendezetlen az egész jelhalmaz, az óegyiptomi szövegekhez képest csak egy katyvasz. Egy sor olyan jel is található köztük, amiket időben nagyon eltérő korszakokban használtak az ókori egyiptomiak, akár 2500 év különbséggel. azaz a glifákat különböző ókori korszakokból másolgatták össze.

Naguib Kanawati egyiptológus professzor is ugyanerre az időbeli következetlenségre hívta fel a figyelmet, mondván, még egyes összetartozó szövegrészeken belül is egymással anakronisztikus viszonyban lévő jelek láthatók, ráadásul akad köztük olyan is, amit fordítva véstek a sziklafalba.

Ockinga professzor szerint nagy valószínűséggel az 1920-as években keletkezhettek az első Gosford glifák, a műfajteremtő elkövetők pedig feltehetően Egyiptomban szolgált ausztrál katonák voltak, később pedig afféle modern helyi folklór részévé válva nőtt egyre az ábrák száma. A húszas évek volt egyébként az az időszak, amikor Tutanhamon fáraó sírkamráját felfedezték, és valóságos egyiptomi láz söpört végig az egész világon. Ausztráliában több hasonló "egyiptomizációs" alkotásról is tudnak a kutatók Sydney közelében, a Kurringai Nemzeti park területén, egyik híres példája egy szintén homokkőből faragott piramis és szfinx, ami egy ausztrál katona alkotása volt.

A Gosford glifák elemzésébe beszálltak a geológusok is, akik a végső érvet szolgáltatták azzal kapcsolatban, hogy miért nem lehetnek ókori eredetűek az ausztrál vésetek. Ez pedig a sziklafal maga, aminek anyaga homokkő. 

Ennek a többféle ásványi anyagból összetevődő üledékes kőzetnek a felülete ugyanis nagyon könnyen kopik, porlad, a folyamatos légköri, időjárási eredetű erodálódás miatt sokat változik – kizárt dolog, hogy 4500 éves vésetek ennyire jó állapotban megmaradhattak volna rajta.

Konkrét összehasonlítási alapot a közelben található eredeti, ausztrál őslakosok által homokkőbe vésett petroglifák nyújtanak, amik nagyjából 250 évesek és az erózió miatt jelentős mértékben már el is koptak.

Végezetül ahogy Ockinga professzor is felteszi a magától értetődő kérdést, érdemes azon elgondolkodni, hogy a fáraók hajósai – feltéve, hogy képesek voltak végighajózni a Vörös-tengeren, átszelni az Arab-tengert, majd az Indiai-óceánt, úgy hogy sehol nem álltak meg útközben, semmiféle nyomot nem hagyva maguk után – miért éppen Ausztrália keleti partján, egy Anubisz háta mögötti helyen szálltak volna partra, körbehajózva a kontinenst, és miért nem a jóval közelebbi nyugati részen? Az amúgy sem a nagy földrajzi felfedezésekről ismert, gyakorlatilag csak a Nílus mentén és a közel-keleti területeken terjeszkedő ókori birodalom népe inkább a piramisok emelésére fordította humán erőforrásait, és meglehetősen következetlen viselkedés lett volna mindez. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az ókori egyiptomi hajózás fejlődése lassú és főként katonai jellege miatt korlátozott körű volt (főként utánpótlás- és csapatszállító, támadó és börtönhajók építésében jeleskedtek) teljes bizonyossággal elvethetjük azt a semmivel alá nem támasztható víziót, ami szerint bátor és elhivatott egyiptomiak 4500 évvel ezelőtt felfedezték volna Ausztráliát.