A svájci nyelv, amiről a legtöbb svájci sem tud

Az közismert, hogy Svájc nyelvi térképe meglehetősen összetett. A déli kantonokban olaszul beszélnek sokan, nyugaton, Genf környékén franciául, az ország középső és keleti részén inkább németül, illetve a délkeleti Graubünden kantonban rétorománul is. Ez a négy nyelv hivatalos Svájcban.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne létezne még sok más nyelv is, amelyek fenti négy elkülönült dialektusaként vagy keverékeként jöttek létre. Jura és Bern kantonokban a franc-comtois francia nyelvjárást beszélik, a német nyelvű területeken pedig a svájci németet tanulják a gyerekek otthon, és ezt a nyelvet használják a beszélgetésekben is, bár az iskolában és a hivatalos dokumentumokban a “rendes” németet oktatják, írják.

Ezt szinte kizárólag a német és a francia nyelvű régiók határán lévő senki földjébe ékelődő Fribourg (németül: Freiburg) kanton középső részén lévő, azonos nevű középkori város Basse-Ville városrészében beszélik, és a német és a francia nyelv összeolvadásából jött létre.

Fribourgban 40 ezren élnek, és a város minden ízében kétnyelvű: kétnyelvűen az utcatáblák, a szülők választhatnak, hogy gyerekük franciául vagy németül tanuljon az általános iskolában, és az egyetemen is két nyelven folyik az oktatás. Az emberek egy kis része azonban nem németül és nem franciául beszél, hanem a hibrid bolze nyelven.

Bár a bolze pontos története nem ismert, sokan úgy tartják, hogy a 19. századi (második) ipari forradalom idején jött létre. Ekkor a városok iparosodásával sok falusi ember költözött be Fribourgba, hogy a gombamód szaporodó üzemekben találjon magának megélhetést. Az új fribourgiak részben németül, részben franciául beszélő falvakból származtak, így a város kétnyelvűvé vált.

Az együtt dolgozó munkásoknak azonban szükségük volt közös nyelvre, hiszen akkoriban még korántsem volt olyan általános a francia-német kétnyelvűség, mint manapság. Így a két nyelv szavaiból létrehoztak egy keverék nyelvet, ez lett a bolze. A nyelvet mindig is csak a Basse-Ville fribourgi kerületben beszélték, így a fiatalok számára már nem túl csábító az elsajátítása. Így a bolze a világ egyik legveszélyeztetettebb nyelvévé vált, alig néhány idős, hagyományaihoz ragaszkodó ember képes egymás között beszélgetni bolze-ul.

Bár a bolze a svájci német és a francia keverékéből jött létre, mára mindkettőtől különbözővé vált annyira, hogy még akkor sem lehet igazán megérteni, ha az ember franciául és németül is beszél. Ritmusa és kiejtése (no meg persze maguk a szavak) különbözik mindkét eredeti nyelvtől. A mai beszélők azok közül kerülnek ki, akik anyanyelvi szintet tudnak németül és franciául is, így gördülékenyen képesek a kettőt vegyíteni.

A bevándorlás miatt ma már többen beszélnek szerbül, albánul vagy portugálul Fribourgban, mint bolze-ul, amit kizárólag családon belül lehet elsajátítani, mert se bolze nyelvű közoktatás, se nyelvtanfolyamok nincsenek.

Nem egyértelmű, hogy a bolze-t külön nyelvnek, nyelvjárásnak vagy esetleg szlengnek kell-e tekinteni. A Freiburgi Egyetem nyelvésze, Claudine Brohy szerint a bolze-beszélők nemcsak nyelvként tekintenek rá, de identitásuk meghatározó elemeként is. Korábban, amikor a nyelvet még viszonylag sokan használták, otthon akkor sem ezen a nyelven beszéltek. A legtöbb szegény munkáscsaládban svájci németül beszéltek otthon, és a bolze-t csak a francia munkatársakkal, illetve főnökökkel való kapcsolattartásra használták.

Különbség van a német és a francia anyanyelvűek által beszélt bolze-ban is. A német nyelvűek általában jobban beszélték régen a franciát, mint fordítva, mert a francia anyanyelvűek voltak a társadalom magasabb szintjein, így előzőknek több szükségük volt a kommunikációra, mint fordítva. Így a németek által beszélt bolze kreatívabb, gazdagabb a szókincse.