A rasszista szenátor több mint 24 órás beszédet tartott, csak hogy a feketéknek nehogy jó legyen

Ahány ország, annyi fura nemzeti ünnep, érthetetlen, archaikus törvény és politikai szokás. A briteknél és az ausztráloknál például aranybuzogányt visznek körbe minden parlamenti ülésnap kezdetén, az Egyesült Államokban pedig néha extrém hosszú beszédekkel meg lehet akasztani a törvényhozás menetét.

A magyarul obstrukciónak nevezett eszköznek szigorú szabályai vannak, ami országról országra változik. A lényeg az, hogy amíg a szónok beszélni akar és tud, nem lehet félbeszakítani, és nem lehet elindítani például egy szavazást. A dolog ismerős lehet esetleg a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) című sorozatból, amiben a főszereplő, Leslie Knope volt, hogy a saját lakossági fórumát obstruálta felesleges fecsegéssel, amikor a közhangulat nem neki kedvezett.

Az USA eddigi leghosszabb filibusterét Strom Thurmond adta elő 1957 augusztus 28-án. A szenátus (az amerikai törvényhozás felsőháza) a Civil Rights Actről (polgárjogi törvény) szavazott volna, ami megerősítette volna a kisebbségek választójogát. A törvényt Eisenhower elnök javasolta, miután néhány, főleg déli államban különböző eszközökkel ellehetetlenítették, hogy sok afroamerikai szavazzon, és az oktatás is szegregált volt. 

1957-ben az Arkansas-i Little Rockban található gimnáziumba korábbi kitűnő bizonyítványaik alapján felvettek kilenc afroamerikai diákot. Ez a helyieknek nem tetszett, és a legsúlyosabb rasszisták nem is engedték be a fekete diákokat az iskolába, bántalmazták és megfenyegették őket. A helyzet odáig fajult, hogy Eisenhower odaküldte a 101-es ejtőernyős hadosztályt, hogy védjék meg az iskolába járó feketéket. Végül a kilencből csak egy fiatal maradt végig Little Rockban, a többiek átmentek más iskolába, mert nem bírták elviselni a folyamatos inzultusokat.

Ekkoriban nagyjából az amerikai feketék 20 százaléka volt regisztrált választópolgár. Sok déli államban és megyében, ahol egyébként az afroamerikaik voltak többségben, különböző szabályozási trükkökkel tartották távol tőlük a választójogot. Ilyen volt például a választási adó, vagy a szavazást különböző kompetenciafelmérőkhöz (például írás-olvasás) való kötése.

Az új törvény ezekre a praktikákra csapott volna le, és ez sok délinek nem tetszett. A legtöbb szenátor persze megígérte, hogy nem nehezíti majd meg a törvényhozás dolgát, így kifejezetten mérgesek voltak Thurmondra, aki filibusterével gyengének állította be őket a választóik előtt.

Thurmond 1954-től 2003-ig volt Dél-Karolina szenátusi képviselője (1964-ig demokrataként, utána republikánuskét). Fontos volt számára, hogy az emberek egy részét ne illessék meg az alapvető jogok, így a törvényjavaslat tárgyalásakor 24 órán és 18 percen át tartó szupermaratoni filibustert tartott a szenátusban. Erre fel kellett készülnie, így az ülés előtt

• gőzfürdőt vett, hogy minél több felesleges folyadék hagyja el a testét, hogy nehogy baleset történjen ülés közben,
• toroknyugtató cukorkákkal a zsebében állt a pulpitusra,
• a segédjét beküldte a ruhatárba egy vödörrel, ha az obstruálás végén hirtelen segítségre lenne szüksége,
• néhány szendvicset is a segédjénél hagyott, hogy amikor megengedi a többi szenátornak, hogy röviden beszéljenek vagy kérdést tegyenek fel, betolhasson egy gyors szendvicset.

Nem könnyű 24 órányi témát összeszedni, de Thurmondnak sikerült. Szóról szóra felolvasta mind a 48 állam választási törvényét, felolvasta a büntető törvénykönyvet, egy legfelsőbb bírósági döntést, majd pár másik törvényt. Ekkor egy ismerőse hozott neki egy kis narancslevet.

Megengedte, hogy a Lyndon B. Johnson levezényeljen néhány szenátusi feladatot, de csak úgy, ha megígérte, hogy tovább engedi majd az obstrukciót. Hajnali 1:40-kor az esküdtszékekre terelte a szót, majd reggel háromnegyed hétkor nekiállt vitázni egy akkor érkező szenátorral. Ennek akkor lett vége, mikor ellenfele elment, hogy az elnökkel reggelizzen. Ezek után, hogy a hangja pihenhessen kicsit, több őt támogató szenátor is kérdéseket tett fel neki. Ezután felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Délután egykor megengedte Johnsonnak, hogy beiktassa Wisconsin új szenátorát, majd üdvözölt néhány olasz vendéget, és visszatért az esküdtszéki tárgyalásokhoz. Ezek után újabb kérdéseket engedélyezett, és még azt is hagyja, hogy a törvény támogatói beszólogassanek neki. Ezután újra visszatért az esküdtszékekhez, amit egy elnöki levél egy rövid időre megszakított. 

Az augusztus 28-án este 20:54-kor megkezdett obstrukciót a szenátor másnap este 21:12-kor egy kéréssel zárta.

Elnök úr, e testület minden tagját arra biztatom, hogy nagyon alaposan gondolja át ezt a törvényjavaslatot. Remélem a szenátus úgy dönt majd, hogy elveti. Úgy sejtem, én a javaslat ellen szavazok majd.

A szenátus végül megszavazta a javaslatot, bár közel sem abban a radikális formában, ahogy először megírták. Az obstrukció egy plusz szavazatot se szerzett Thurmondak.

Ironikus, hogy a szenátor 1942-ben lemondott bírói tisztségéről, hogy a második világháborúban harcolhasson. Részt vett a D-napi hadműveletben, és a háborúban tanúsított hősiességéért több országtól összesen 18 kitüntetést kapott. Értékelték, hogy harcba szállt egy rezsim ellen, ami más emberek elnyomására építkezett.