
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért!
Megveszem most!Az Egyesült Királyság innen a kontinensről nézve gyakran tűnik fel a fura hagyományok és különutas megoldások földjeként, elég csak az út bal oldalán közlekedő autókra vagy akár a brexitre gondolni. Ilyen elsőre szokatlannak hangzó tradíció az is, hogy a britek évszázadok óta állatbőrt használnak a törvényeik archiválására, egészen a mai napig – még ha ez a szokás az elmúlt években komoly veszélybe is került, majd jelentősen visszaszorult, és mára inkább már csak mutatóba maradt belőle.
Iktassunk be még itt az elején egy gyors állatbőrreírás-ügyi fogalomtisztázást. Általánosságban pergamennek szokás hívni azt az írásra használt anyagot, amelyet állatok bőréből készítenek, és a középkorban nagy népszerűségnek örvendett. Leggyakrabban birka-, esetleg kecskebőrre használták a kifejezést, míg a borjúbőrből készült változatot vellumnak hívták.
Legalábbis eredetileg, mert később a kettőt rendszeresen összekutyulták. Végül a pergamen általánosabb fogalomként terjedt el mindenféle állat bőrére (ezt már a Hamlet is megörökítette), de az eredetileg kifejezetten a borjúból készült változatra használt vellum is rendszeresen előkerül más állatoknál, például kecskénél is. Szokás még olykor minőségbeli különbségtételre is használni a két szót: a vellum a finomabb, a pergamen a durvább anyag, állati eredettől függetlenül.
Az ellentmondásokat végül az a parlamenti jelentés oldja fel, amelyből kiderül, hogy a törvényalkotás első évszázadaiban, amikor még kézzel vésték bele a bőrbe a törvény betűit, erre általában kecskebőrből készült pergament használtak. A nyomtatást 1849-ben vezették be, ehhez viszont már borjúbőrből készült vellumot alkalmaztak.
Na de miért ragaszkodnak a borjúbőrhöz? Egyrészt azért, mert ez a hagyomány, azokhoz pedig ragaszkodni szokás. Másrészt abból a gyakorlati megfontolásból, hogy az állatbőr az évszázadok során már bizonyított, jóval strapabíróbb és időtállóbb, mint az egyszerű papír, és vellum nélkül ma nem lenne elérhető a Magna Carta és más történelmi dokumentumok. Az érvek között elhangzott az is, hogy a váltás komolyan megviselné a honatyákat vellummal ellátó William Crowley-t is.
A lordok szerint az archiválópapír is kellően strapabíró, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a parlamenti könyvtár már ma is őriz 16. század eleji papír alapú iratokat, amelyek köszönik, remekül vannak. A változtatást pedig az indokolja, hogy törekedniük kell az adófizetők pénzének felelős elköltésére, márpedig a váltással minden évben jelentős összeget lehetne megspórolni.
A brit parlamentben már jó ideje visszatérő téma volt, hogy érdemes-e folytatni az állatbőr alapú törvényarchiválást. A törvények nyomtatásáért a kétkamarás országgyűlés felsőháza, a Lordok Háza felelős. A Lordok már 1999-ben javaslatot tettek arra, hogy az elfogadott törvényeket onnantól ne állatbőrre, hanem a hagyományosnál jóval tovább bíró archiválópapírra nyomtassák, amelynek az élettartama elvileg 500 év. Ezt azonban az alsóházi Képviselőház leszavazta.
Az állatbőristák kedélyeit legközelebb egy Robin Cook nevű képviselő borzolta fel 2002-ben, amikor a parlamenti munka modernizálásáért kardoskodva azzal viccelődött, hogy indít egy "mentsük meg a kecskéket" kampányt a törvények papír alapú archiválásáért, de ebből aztán valójában nem lett semmi.
A nagy archiválóvita újabb fordulója 2015-ben jött el, amikor egy képviselőházi bizottság vetette fel újra, hogy papírra kéne váltani. 2016 elején aztán úgy tűnt, hogy a papírpártiak kerekednek felül, és az év áprilisától vége szakad a vellumhagyománynak, de a Képviselőház végül megint megfúrta a kezdeményezést.
2017 elején aztán váratlanul kiderült, hogy egy képviselőházi bizottság fű alatt kompromisszumot kötött a lordokkal. Az ötfős bizottság 3-2 arányban szavazta meg az egyezséget, az egyik ellenző a szavazás után lemondott. Sajtóértesülések szerint a bizottság végül azért ment bele a megállapodásba, mert kiderült, hogy a parlamentnek saját vellumnyomtatót kéne vennie, ha életben akarja tartani a hagyományt.
A kompromisszum értelmében végül a két ház megállapodott, hogy a törvényeket költséghatékonyságból ezentúl időtálló archiválópapírra nyomtatják, az elő- és hátlapjukat azonban hagyománytiszteletből továbbra is vellumból fogják elkészíteni, amit a lordok helyett a jövőben a Képviselőház áll. (Mindemellett természetesen ma már mindenről digitális példányt is archiválnak.)
A váltással évi 80 ezer fontot (mai árfolyamon 30,7 millió forintot) spóroltak meg. Az ellentábor szerint ez aprópénz egy tradíció elvesztéséhez képest. A vellumpárti képviselők azt is szóvá tették, hogy a történelmi jelentőségű brexittörvényt sem fogják tudni már a hagyományos vellumra nyomtatni, hogy megőrizzék az utókornak – nem mintha ez lenne a hányattatott sorsú brexittel kapcsolatban manapság a legnagyobb probléma.
Bár a vellum alapú törvényeket az Egyesült Királyságban végül elsodorta az új idők szele, Írországban még tartja magát, ott továbbra is minden törvényt állatbőrbe öntve adnak át a halhatatlanságnak, legalábbis amíg magát a törvényt meg nem változtatják.
(Borítókép: JvL / Flickr)
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4: Most együtt csak 14122 forintért!
Megveszem most!
Rovataink a Facebookon